Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 2

Találatok


Tény, hogy a pszichoterápia még mindig fiatal tudománya rengeteg praktikus tapasztalatot gyűjtött össze, amiket át kell adni a diákoknak, és ez természetesen hosszú időre függővé teszi őket tanítójuktól. A végül megszerzett készség és tudás nemcsak intellektuális természetű, hanem arra a képességre is épül, hogy személyes bevonódással saját személyét - átfogó értelemben - instrumentumként használja. Ez teljesen másfajta alkalmazkodást kíván, mint amiről a legtöbb más tudományban szó van. (...) Készségesen teljesítettem a Wirtschaftliche Buchgesellschaft ajánlatát, hogy a tudomány mai állásának megfelelően mutassam be a pszichoterápiás első interjút. Ezzel a témával 1967-ben egy hosszabb munkában foglalkoztam (Psyche, XXL 1967, 341. o). Az eredeti céllal ellentétben, hogy ugyanis az ismeretek szakszerű dokumentációját közöljem, ennek a könyvnek nagyon is személyes jellege van. Félreismerhetetlenül magán viseli a Sigmund Freud Intézet nagyon aktív csoportjában folytatott vitáink nyomait. Ahogy a két munka összehasonlításából kiolvasható, folyamatos érdeklődésünk még korántsem zárta le tisztázott szemlélettel a témát. Egymagában az újonnan bevezetett, „tükör” mögötti interjúmegfigyelési helyzet is olyan sok új problémát vet fel, hogy e munka gondolatai befejezetlenek, lezáratlanok maradtak. Sőt, egyenesen hálás vagyok minden házon belüli kollégámnak, …
Tovább a műhöz
A könyv harmadik kiadása a másodikra épül, amit 2006-ban adtak ki. Ellentétben a második kiadással, ami az első után 35 évvel íródott, az itt közbeeső 9 évben a pszichiátriában kisebb vagy kevésbé forradalmi változások történtek. Az American Journal of Psychiatry-ban 2006-ban megjelent vezércikkben felvázoltuk és értékeltük az első és második kiadás között eltelt időben a pszichiátria területén történt radikális fejlődést. Ezek közé tartozott a fenomenológiai pszichiátriai diagnózis finomítása a DSM-III-ban és az utána következő revíziókban, a mentális betegségek szomatikus eredetének és effektív farmakológiai kezelésének megértését megalapozó egyre növekvő biológiai ismeretbázis, a pszichodinamikus gondolkodás kiterjesztése az egopszichológián túlra azért, hogy magába foglaljon különböző teoretikai perspektívákat is, és a klinikus-páciens kapcsolattal szembeni szociokulturális attitűdökben történt dramatikus változás. Ez az utolsóként említett előrelépés még mindig különösen lényeges és folyamatosan befolyásolja a pszichiátriai interjút. A páciens és az orvos közötti társas kapcsolat már nem aszimmetrikus. A betegek már jobban értesültek, igen helyesen úgy hiszik, hogy a saját testük és elméjük hozzájuk tartozik és részt kívánnak venni a kezelésükre vonatkozó döntésekben. Az orvos és beteg közötti terápiás szövetség a kezelési …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 2