Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Hazánknak Vallásbéli Története áltáljában értvén annyira parragon hagyatott, hogy sem egyik sem másik vallásbeli Felekezetnek még tökéletes Egyházi Históriája nincsen. Római Catholica vallásbelieknek szorgalma leginkább tárgyúl vette székes Püspökök életének leírását: Károlyi’, Smid’, Desericzky’, Gánóczy’, Pray’, Koller’, Szeredai, és Rókának, tudományos ’s költséges szorgalmai örökké virító koszorút érdemlettek — De magának a’ Keresztény vallásnak hajdani szokásábúl (Ritus) Romai Deákra Hazánkban lött általváltozása — Egyházi Gyűlések, Érsekek, és Püspökök által Kormányozása a’ Szerzetes Rendeknek példás élete, ’s munkássága által terjedése továbbá az idö folytával támadott sokféle Eretnekséggel való küszködése, visgáló szemünk előtt setétségbe’ borultan hagyatván, fel nem világosítatott. Görög, Oláh, Rácz, nem egyesült Vallásbéli Ecclesiáknak Hazánkban lévő kezdete, története, vagy állapotja iránt még bizonyos, és nyomtatott Tudósításunk nincsen. De a’ már most meg-egyesült Magyar Országi Orosz Ecclesiának régiebb Története is, mind eddig közre nem bocsátatott, holott régiségére nézve az elsöséget nekie engednünk kell; minthogy Hívei a’ Magyarok bé jövetele előtt már Hazánk békességes lakosai valának. Ágostai Valláson lévök legszorgalmatosabbak voltak Oskolai, és Egyházi Történeteiknek …
Tovább a műhöz
Általában ismeretes tény, hogy a hazai evangelioini protestáns egyház történelme még mai napig sincs kellő részletességgel és alapossággal megírva. Ezt mélyen érzik azok a férfiak is, akik a jelen könyv létrehozását műveikkel lehetővé tették; de ezen meggyőződésük dacára sem vállalkoztak arra, hogy a nagy feladattal ez alkalommal megbirkózzanak. Remélik azonban, hogy erre is nemsokára rá kerül a sor. Ez alkalommal a jó hírnévnek örvendő »Athenaeum« irodalmi társaság felhívása folytán, csak a közvetlen szükségnek megfelelően, oly történelmi művet akartak nyújtani, mely a müveit nagyközönség igényeihez szabva, mintegy tájékoztató bevezetésül szolgáljon a mai kor színvonalán, eredeti források alapján megírandó hazai nagy protestáns egyháztörténelmi műhöz. Erősen meg vannak győződve arról, hogy ezzel Is nagy szolgálatot tettek a jelenkor protestáns közönségének, mely, fájdalom, nagyon szeret sütkérezni az ősök dicsőségének sugaraiban anélkül, hogy alaposan ismerné a dicsőség alapját képező nagy küzdelmeket. Pedig meg vagyon Írva, hogy »ki múltjára érzéketlen, szebb jövőre érdemeiden«. E könyv irányára nézve elég megjegyeznünk, hogy annak Írói szemük előtt tartották a történetírás azon szabályát, mely egyedül az igazság felderítését és a tudomány szolgálatát tartja a történetíró főfeladatául. Mihez képest a történelmi tények …
Tovább a műhöz
Midőn tíz évvel ezelőtt rendfőnököm megbízásából növendék-papok nevelésével kezdtem foglalkozni, feltűnt előttem, hogy míg ,a nevelés minden más ágában terjedelmes és kimerítő szakmunkák szolgálnak vezérfonálul, a papnevelés elméletéről ilyen rendszeres munka az újabbkori irodalomban egyáltalában nem található. Állásom kötelességeinek teljesítése ösztönzött arra, hogy a papnevelés elméletére vonatkozó szétszórt adatokat gyűjtögessem. S midőn ezeknek egyes részleteit Adatok a papnevelőn elméletéhez czím alatt a Religióban időről-időre közölve, tapasztaltam, hogy az illetékes körök e közléseket időszerűeknek, hasznosaknak találják: elhatároztam, hogy a papnevelés elméletét egész rendszeresen fogom kidolgozni. Azonban csakhamar meggyőződtem arról, hogy a papnevelés elméletét csakis a történeti fejlődés tekintetbe vételével lehet helyesen fölépíteni, — s ezért a papnevelés történetének tanulmányozásához fogtam. Minthogy a papnevelés történetét az elmélet végett tettem tanulmány tárgyává, — nem lehetett egy vagy két ország viszonyaival megelégednem, az egész katholikus egyház papnevelésének történetére kellett kiterjeszkednem. De épp ez okból nem foglalkozhattam minden egyes papnevelő intézet történetével részletesen, — inkább arra kellett törekednem, hogy az egyes intézetek történetében feltűnő s jellemző vonásokat emeljem ki s …
Tovább a műhöz
Midőn tíz évvel ezelőtt rendfőnököm megbízásából növendék-papok nevelésével kezdtem foglalkozni, feltűnt előttem, hogy míg a nevelés minden más ágában terjedelmes és kimerítő szakmunkák szolgálnak vezérfonálul, a papnevelés elméletéről ilyen rendszeres munka az újabbkori irodalomban egyáltalában nem található. Állásom kötelességeinek teljesítése ösztönzött arra, hogy a papnevelés elméletére vonatkozó szétszórt adatokat gyűjtögessem. S midőn ezeknek egyes részleteit Adatok a papnevelőn elméletéhez czím alatt a Religióban időről-időre közölve, tapasztaltam, hogy az illetékes körök e közléseket időszerűeknek, hasznosaknak találják: elhatároztam, hogy a papnevelés elméletét egész rendszeresen fogom kidolgozni. Azonban csakhamar meggyőződtem arról, hogy a papnevelés elméletét csakis a történeti fejlődés tekintetbe vételével lehet helyesen fölépíteni, — s ezért a papnevelés történetének tanulmányozásához fogtam. Minthogy a papnevelés történetét az elmélet végett tettem tanulmány tárgyává, — nem lehetett egy vagy két ország viszonyaival megelégednem, az egész katholikus egyház papnevelésének történetére kellett kiterjeszkednem. De épp ez okból nem foglalkozhattam minden egyes papnevelő intézet történetével részletesen, — inkább arra kellett törekednem, hogy az egyes intézetek történetében feltűnő s jellemző vonásokat emeljem ki s …
Tovább a műhöz
Calasanzi Szent József, a kegyes-tanitórend alapitója. Calasanzi szent József Spanyolországnak Petralta nevű városában született 1556. szeptember 11-én, abban az évben, melyben a másik nagy spanyol rendalapító, Loyolai szent Ignác meghalt. Atyja, Don Pedro Calasanz, katonás spanyol nemes volt, ki övéi közt családi hagyományképen ápolta a katonai hivatást és a vallásosságot. Anyja, Gaston Mária, szelíd, jólelkű, szeretetreméltó asszony a környék szegényeinek pártfogója. A szülők kiváló nevelőkre bízták szemök fényét, a Ids Józsefet, ki reményen felül beváltotta a beléje helyezett bizalmat. Már a gyermekben ragyognak a leendő nagy szent erényei és jelentkeznek a későbbi nagy nevelő vonásai. Maga köré gyűjti társait és Isten szeretetére oktatja. Társai rajongnak érte, buzdulnak példáján és kis szentnek nevezik. Mindenkit elragad lényének két ragyogó tulajdonsága, az ifjúságnak két legbecsesebb ajándéka : ártatlansága és értelme. Alig lehet
az ifjúság elé szebb példaképet állítani, mint a gyermek Calasanzi Józsefnek szeretetreméltó alakját! Az estadillai nemesi iskolában kitűnő
eredménnyel végzi el a mai középiskolával nagyjából egyenrangú grammatikai és humanisztikus tanulmányokat. Majd Spanyolország leghíresebb egyetemein (Alcala de Henares, Lerida, Valencia) bölcseletet, egyházi és világi jogot, végül theologiát hallgat. A három utóbbiból a doktorátust …
Tovább a műhöz
Szeged város közönsége 1886. évben egy közel 300 ezer frtba került Idgymnasiumi palotaszerü nagy épületet emelt az ebben tanító t. piarista Atyák és tanuló ifjúság részére. E körülmény kedvező alkalmul szolgált a szegedi kegyesrendiek háza főnökének tudós Papp jános k. r. tanár urnák arra, hogy mielőtt ők s tanítványaik megválnának eme régi lak- s tanhelyiségüktől és az újat elfoglalnák, mintegy bucsuzásul, vagy inkább beköszöntésül ily czim alatt „A piaristák Szegeden 1720—1886.“ 340 lapra terjedő müvet
bocsájtott sajtó alá, melyben a Historia domusban feltalálható jegyzetek nyomán igen sok érdekes —- eddig nem igen ismert —1 történeti adatokat közöl Szeged szülővárosunk múltjából, melyek az érintett korszakban a tanügy, úgy az általuk 1720—1789. évig kezelt szegedi parochia ügyeire vonatkoznak.
Nagy figyelemmel olvastam át eme a t. szerző urnák szívességéből nekem is, mint a főgymnasium egykori (342. lap) tanulójának azonnal megjelenése után szept. hó első felében átküldött könyvét, és őszintén be kell vallanom azt, hogy a tanügyre vonatkozólag abban előadottak, különösen az érintett tanintézetet alapitó és fentartó Szeged város hatóságának szorult körülményei daczára is minden időben áldozataival támogatott tanítói testület lankadatlan buzgalma által a tanügy terén fokozatos mérvben elővarázsolt szép eredmények, ha kiváló …
Tovább a műhöz
A váradi káptalan régi levéltára elpusztult. 1557-ben kivették kezéből, további szerencsétlenségek megfosztották tőle nemzetünket is. Csak itt-ott, szórványosan, nem egyszer csonkán tűnnek fel egyes darabjai, melyeket az előrelátó gondoskodás vagy a véletlen szerencse íiientett meg.
Ezen daraboknak egyike a kézirat, mely a váradi káptalan legrégibb statútumait tartotta fenn. Ép oly érdekes, mint fontos történeti emlék; méltán nevezhetnek a váradi káptalan törvénykönyvének. Koránál fogva is tiszteletre méltó régiség. __ Keletkezése Nagy-Lajos királyunk idejére esik. Ekkor, mint tudjuk, nemzetünk aranykorát élte. A haza szerencsés sorsában osztozott a váradi káptalan is.
Testületének tagjai s birtokai megszaporodtak, de a gondok s kötelességek újabb nemei is jelentkezének. Mindinkább érezhetőbbé lön, hogy mindent számban tartani, semmiről meg nem feledkezni pusztán emlékezetből többé nem lehet. És Szent-László király két iker-káptalana: a zágrábi és váradi csaknem egy időben határozta el, hogy hasznos és szükséges tudnivalóit írásba foglaltatja. A váradi káptalan határozatának foganatosításával egyik előkelő tagját, Imre olvasó-kanonokot hízta meg,1 ki feladatának megoldásához kellő képességgel is foghatott. Valószínűleg ö az az Imre, ki 1357-ben mint a váradi egyház jegyzője tűnik fel, s ki ennélfogva a káptalan legbensőbb ügyeiben is biztos …
Tovább a műhöz
Capitulum insignis ecclesiae collegiatae Posoniensis ad S. Martinum ep. olim Ss. Salvatorem
- Rimely Károly
- 1880
Libellum, qui fata Capituli nostri continet, dum Venerabili Capitulo instar manuscripti solum reverenter offero, facio id, ut privatum ejus characterem indicem.
Quod operi manum adjeci, stimulo actus egi gratitudinis, memor continuo propensi animi, quo Venerabile Capitulum me votis suis in socium optavit; feel porro in promptum Eminentissimi Domini Archipraesulis nostri obsequium, qui justum fore merito judicabat, ut diuturnam in munere honorifico absentiam, qua mihi ex indultu ejus benigno, et annutu Venerabilis Capituli uti licuit, redux compensem. Anceps haesi non modico tempore, quid tenuibus viribus, quae vix sufficiunt, ut sim in officio, ultro aggrediar? dum in mediis muneris mihi crediti partibus dies se stiterunt acti oculis meis, attonitusque vidi, millesimum nos agere aetatis nostrae annum, quin vel nobis ipsis satis cogniti simus. Revolvi igitur eo, quo valebam studio, regesta tabularii, erutaque inde, quantum in rem nostram valent, monumenta pandere ordior in eum modum, ne quaesita narratione lectu gravis, tractatione documentorum levis appaream. Utor autem sermone latino, ut latius intelligar ab iis, quorum interest, quosque aut e munere suo lingua hac matris Ecclesiae imbutos esse novi, aut inter viros literarum computo, qui notitiae linguae hujus renuntiare nequeunt, quin fontes scientiarum simul linquere cogantur. Nullus ceterum dubitet, quod libentius, expeditius, correctiusque usus fuissem lingua patria, mihi prae omnibus cara, ni rationes aliud …
Tovább a műhöz
Dum Clementissime pateris, ut TE Duce, TE Auſpice in litterariam banc arenam deſcendam, atque Aſſertiones meas Sacratiſſimo Nomini TUO inſcribam AUGUSTISSIMA DOMINA! quid aliud agis, quam inſtaurata profuſa liberalitate TUA litterarum ſtudia, atque boneſtiſſimas facultates ſtabilire pergis. ET SI enim incredibilem ardorem illum, belli, pacisque artibus Rempublicam florentem conſtituendi, quo a ſuſcepti Imperii incunabulis flagrabas, tot eresta Lycæa teſtentur, tot, ſeu quas labentes ſuſtinuiſti, ſeu inopes locupletaſti, ſeu denique novis ſcientiarum acceſſionibus ornaſti, Academiæ prædicent: bæc ipſa, in qua conſiſtimus, Regia Univerſitas tacentibus nobis etiam loquatur: tamen minime TE de Republica, de univerſa bominum ſocietate bene meruiſſe exiſtimas, niſi Domicilium, ſeu Arcem banc ſcientiarum, quam plantavit dextera TUA, ſolicitudine, favore, Gratia, Clementiaque TUA erigeres, erestam amplificares, amplificatam firmares. Constitueras Clementissima Domina!. non modicis ſumptibus ſcientiis ædes Tyrnaviæ magnificas, addideras, quæ præexiſtenti Univerſitati deerat, Facultatem Medicam, in ſingulis porro Facultatibus, novos, novis conſtitutis ſtipendiis Doctores, Magiſtrosque nominaveras.
Tovább a műhöz
Plerique eorum, qui Eccleſiæ alicujus, præſertim vetuſtæ, ac nobilis, origines ſcribere inſtituunt, haud ſatis vel muneri ſuo, vel ſuſcepti operis dignitati fe facere exiſtimant, niſi vires omnes ingenii, conatusque ad id contuliſſe videantur, ut aliquem ex Apoſtolis, vel Apoſtolicis primæ ætatis viris ejusdem Eccleſiæ parentem, & conditorem fuiſſe, lectoribus perſuadeant. Cumque non raro monumenta ad orandam hujusmodi cauſam ſatis idonea haud præſtoſint; alienum ſcriptores iſti ab inſtituto fuo non arbitrantur, aptas in ſubſidium vocare conjecturas; quippe qui bus ſi minus veritatem demonſtrare liceat, ad id tamen, quod veritati proximum eſt,
perſæpe acceditur.
Tovább a műhöz
In Pannoniam quemadmodum, a quibus prædicatoribus, quibusve temporibus invecta ſit religio Chriſtiana, fatis eſt, inarbitror, ſuperiore libro demonſtratum.
Sequitur, ut exponam, quibus præſidiis fidelium, Eccleſiarumque numerus in his plagis auctus, conſervatusque fuerit. Ac primum quidem dubitandum haud videtur, quin Apoſtolorum Principes, eorumque diſcipuli, Epænetus, Andronicus, Apollinaris, aliique, quos fuam convertendis Pannonibus operam contuliſſle diximus, nihil eorum prætermiſerint, quæ ad propagandam latius Chriſtianitatem, conſtituendumque DEO fidele Templum conducere perſpiciebant.
Tovább a műhöz
Aigl Pál (Nyomja, 1775. november 10. – Pécs, 1839. december 17.) pécsi kanonok. Atyja németországi származású kapitány volt a Hohenzollern vértes-ezredben. Aigl Pál is a katonai pályára készült, és egy ideig Bécsben a Therezianumban tanult, de a szülőföldje iránti vonzalma visszakényszerítette őt Pécsre, ahol Szányi Ferenc pécsi kanonokban második atyjára talált, és ennek pártfogása alatt végezte el tanulmányait. 1799. március 23-án pappá szentelték, és előbb lúcsi káplán, később püspöki titoknok, majd 1804. augusztus 24-étől himesházi, 1820 végén szekszárdi plébános és alesperes, majd rudnai apát, végül 1833. április 23-ától pécsi kanonok lett. 1838. július 1-jétől haláláig a püspöki líceum aligazgatója volt. 1838-ban Pécsett adták ki a Historia brevis venerabilis capituli oathedralis Quinque-Ecclesiensis, a prima ejusdem origine usque ad finem anni 1838. concinnata című, a pécsi székesegyház történetét a kezdetektől 1838-ig feldolgozó művét.
Tovább a műhöz