Keresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
Itália (3/1.)
- Heine, Heinrich
- [1920]
Én vagyok a legudvariasabb ember a világon. Büszkélkedem azzal, hogy sohasem voltam goromba e földön, ahol annyi elviselhetetlen fickó akad, aki odaül az ember mellé és elbeszéli szenvedéseit vagy éppen verseit szavalja el; igaz keresztényi türelemmel, nyugodtan hallgattam meg mindig ezeket a siralmas dolgokat s egy arcizmom sem árulta el, mennyire unatkozik a lelkem. Mint a vezeklő brahmin, aki átengedi testét a férgeknek, hogy ezek az istenteremtései is jóllakjanak, - úgy álltam néha naphosszat a legszörnyűbb emberi locsogást; nyugodtan hallgattam és benső sóhajaimat csak Ő hallotta, ki megjutalmazza az erényt.
De az életbölcsesség is azt parancsolja, hogy udvariasak legyünk és ne hallgassunk bosszúsan, vagy éppen valami bosszús szóval ne válaszoljunk, ha egy spongyatestű kereskedelmi tanácsos vagy kiaszott sajtkereskedő odaül mellénk és általános-európai beszélgetésbe fog e szavakkal: "Ma szép idő van." Nem tudhatja az ember, hogyan kerül megint össze egy ilyen filiszterrel s az akkor keservesen megemlegettetheti velünk, hogy udvariasan azt nem feleltük: "Az idő valóban igen szép." Sőt ugy is eshetik, nyájas olvasó, hogy Kasselben a table d'hotenál a föntemlített filiszter mellé ültetnek, még pedig a baloldalára s éppen ő az az egyén, akinek elébe tették a barna potykákkal megrakott tálakat és aki ezeknek vidám szétosztója; - ha pedig ő régóta feni rád a fogát, mindig jobbra adja …
Tovább a műhöz
Itália (3/2.)
- Heine, Heinrich
- [1920]
Midőn beléptem Matild szobájába, a zöld lovaglóruha utolsó gombját is begombolta már és épen a fehértollas kalapot akarta felvenni. De hirtelen elhajitotta, mihelyt megpillantott és aranyfürtös haja hullámzott, amint felém rohant. - "Egyetlen, páratlan doktor!" - kiáltott és amint szokta, megragadta mindkét fülemet és mókás melegséggel csókolt meg.
- Hogy van, legőrűltebb minden halandók között? Milyen boldog vagyok, hogy ujra látom! Mert őrűltebb embert nem fogok találni a kerek világon. Bolond és buta akad elég és gyakran részesülnek abban a megtiszteltetésben, hogy őrűltnek tartják őket; pedig az igazi őrűlet épen olyan ritka, mint az igazi bölcseség, sőt talán nem is egyéb, mint bölcseség, amely megbosszankodott, hogy mindent tud, e világ minden aljasságát ismeri és ezért határozta el angy bölcsen, hogy megőrűl. A keletiek okos egy nép, prófétaként tisztelik az őrűlteket, mi ellenben minden prófétáról azt tartjuk, hogy őrűlt...
Tovább a műhöz
Itália (3/3.)
- Heine, Heinrich
- [1920]
A környező természet hatással van az emberre - miért ne hatna az ember is a természetre, amely körülveszi. Itáliában szenvedélyes, mint a nép, nálunk Németországban komolyabb, meggondoltabb, türelmesebb. Vajjon egykor a természet is elevenebb belső életet élt-e, mint az ember? Orpheus kedélyének ereje, azt mondják képes volt arra, hogy fát, kvöet eleven ritmusu mozgásra késztessen. Vajjon ma is megtörténhetnék az ilyen csuda? A porosz udvari költő lantjának zengése aligha fogja táncra csábítani a templowi hegyet, vagy a berlini hársakat.
A természetnek is van története és ez egészen más természetrajz, mint amit az iskolában tanítanak. Az Apenninek sziklahasadékaiban évezredek óta élő kis szürke gyíkok közül egyet meg kellene hívni rendkívüli tanárnak valamelyik egyetemünkre és egészen csodálatos dolgokat hallhatnánk tőle. Persze, a jogi fakultás egynémely urainak büszkesége tiltakozna e választás ellen. Hiszen egyikük nagy titokban már a tudós Fidóra is féltékeny, mert attól tart, hogy ez esetleg helyettesíthené őt a tudományos apportírozásban.
Tovább a műhöz
Immár négy esztendeje, 2015 nyarán jelent meg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsész Akadémia előadássorozat válogatott tanulmányait tartalmazó második
kötetünk. A 2012 őszén útjára indított program keretében egy-egy neves kutató 60 perces előadáson járta körül aktuális kutatási témáját, a széles nagyközönség számára is befogadható módon. A hallgatóságnak lehetősége nyílt az előadásokat követően kérdéseket, hozzászólásokat megfogalmazni. A PTE BTK
Kari Tudományos Diákköri Tanácsa azzal a céllal indította útjára e rendezvényt, hogy az egyetemi polgárok, középiskolai tanárok és diákok, az érdeklődők közvetlenül az adott területek elismert kutatóitól ismerhessék meg a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatások legújabb eredményeit. Napjainkban, amikor
a humán- és társadalomtudományok elismertsége és támogatottsága jelentősen csökken, talán még relevánsabb ezen eredmények disszeminációja a társadalom szélesebb rétegei számára, ezzel is hangsúlyozva, hogy a tudomány művelése soha nem lehet öncélú tevékenység. A 21. század tudósa és egyetemi
oktatója ugyanis nem az elefántcsonttoronyban dolgozik! A 2018 őszén megtartott referátumok széles tematikát öleltek fel, így hallhattunk az évek óta a hírek középpontjában álló migrációs válságról, a közösségi média és nyilvánosság kapcsolatának izgalmas kérdéseiről, a szerelem kulturális …
Tovább a műhöz
Azon bölcselők közt, kik az újabb időben a neveléstudomány fejlődésére hatottak, Herbait bizonyára az első helyen áll. Neveléstudománya hatalmas szellemnek terméke, de emberi munka. Való és költött hibáit keményen támadták és támadják meg sokan; vannak, kik neveléstudományának egyes részeit gáncsolják; vannak olyanok is, kik az egész munkának alapját; a lélektant s erkölcstant akarják megdönteni, s ezek szemében Herbait neveléstudományának épülete csupa rom.
Eleinte csak kevés tanítványa akadt Herbart rendszerének; lassankint nőtt híveinek száma; ma hatalmas sereg. S e tanítványok nagy lelkesedéssel védik a mester munkájának lényegét, munkába veszik a mestertől örökbe maradt kincsesbányát s munkásságuk nyomán támadt a Herbart-iskola neveléstudománya, mely még folyton halad előre s folyton hódít. | Alig van ország, amelyet oly kevéssé ismernének vagy alaposan félre ne ismernének, mint Spanyolország. Politikai féltékenységből, hithű katolikus mivoltáért és egyéb okokból sikerült befeketíteni, agyonrágalmazni, sokszor
egy kézlegyintéssel elintézni vagy épenséggel tudomást sem venni róla. Eljutva ebbe a szép országba s dicsőséges múltját, eleven jelenét, reményteljes jövőjét látva, megdöbbenve kérdezzük, mi lett az igazsággal? Szabad így elbánni Európa legrégebben lakott félszigetével? Szabad egy színkatolikus néppel ilyen igazságtalan lenni? …
Tovább a műhöz
Reggel van. A Rambla, Barcelonának e fő utczája, (mely helyenként más-más nevet visel) tele van illattal, napsugárral s csicsergő madárdallal. A nap még fényesen, melegen süt itten s áttör a magas platánok immár gyérülni kezdő lombjain. Két oldalt, a Rambla de las flores és Rambla del centron a legpompásabb virágok vannak fölállítva, melyeket számozott márványállványokon a virágárusnők helyeztek el. Itt a különböző alakú pléh-alkotmányok, melyek vízzel s virággal tölthetők meg ; s ott látunk egy-egy virító lyrát, kosarat, háromszögöt, vagy egyéb alakzatot, a mint ezt a megrendelő ízlése választotta. Az eladásra kiállított rab-madárkák is itten csicseregnek két oldalt s mind ez összhangot csak az bontja meg, hogy itt is látunk egyet ama primitív ellentétekből, melyek Barcelonában olykor feltűnnek. A virágok s madarak poetikus társaságában ott a durván összetákolt — egérfogók. Nyugodtan sétálnak a csevegő hölgyek, s e szép időben úgy tetszik, mintha csak naiv kaczérságból vették volna már föl puha bársonyból készült apró bolyhos felöltőiket; vagy borították volna sokan a csipke-mantilla helyett fejökre a melegebb szövött kendőt, holott még erre épen semmi szükség nincsen. S mintha a férfiak is részt vennének a kis hiuskodásokban : már ők is vállukra vetették — nagyrészt — ama festői köpenykét, melynek gallérja vállon alul ér; élénken színes …
Tovább a műhöz