Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 12

Találatok


A gyermekdalnak pontos definíciója máig sincsen, sőt kísérletek is csak gyér számban találhatók. E feltűnő jelenségnek több oka van; ha a népdalnak, amelynek köre és hovatartozása pontosan meg van határozva, is nehéz helytálló definíciót adni, mennyivel nehezebb ez a gyermekdalnál, melynek sem köre, sem tartalma, sem helye nem szorítható szigorú határok közé! A gyermekdal elméletének kifejlődését nagyban késleltette az a körülmény, hogy sokáig a népdalhoz tartozónak vélték és avval együtt tárgyalták; később, amikor a gyermekdalgyűjtés úttörői, Rochholz, Böhme stb. kiadták nagybecsű gyűjteményeiket, a figyelem inkább az e dalokban felfedezett mitológiai és történelmi vonatkozások, mint e műfaj rendszeresítése felé irányult; innen van, hogy az, akitől leginkább lehetett volna várni a gyermekdal hovátartozásának megállapítását, Böhme is csak tapogatózva, a lényeget meg sem említve, siklik tovább e kérdés mellett. Töb- bet tesz Wehrhan, aki „Kinderlied und Kinderspiel“ (Leipzig, 1909) c. művében helyesen teszi a gyermekdalt a népdal és közmondás közé, anélkül azonban, hogy ezen eljárását megokolná ; mert amit a gyermekdalnak a népdallal való összehasonlítása közben mond, épp úgy ráillik a népköltészet többi fajára is. A gyermekdalgyűjteményekben mindazon gyermekes hangú dalok és versek foglaltatnak, melyeket a gyermekek szórakoztatására vagy …
Tovább a műhöz
Darius ​Kopp és felesége, Flora régi ismerősünk Terézia Mora előző könyvéből (Az egyetlen ember a kontinensen). „A szörnyeteg” című regényben újra fölbukkan ugyanez a Darius Kopp – öt évvel később, az elbeszélés jelenidejében. Az olvasónak azonban nem kell feltétlenül ismernie az előző regényt ahhoz, hogy élvezettel olvashassa a másodikat. Itt ugyanis Kopp lényének egy másik részéről esik szó: a magánéletéről, jóllehet az előző regényben még úgy tűnt, erre nem terjed ki a gazdasági szféra hatása. Csakhogy időközben elveszítette az állását Flora is, majd visszavonult a Berlin-környéki erdők magányába, és néhány hónap elteltével fölakasztotta magát az egyik fára. Minderre visszatekint csupán „A szörny” elbeszélője, mégis kiderül, hogy ez volt Darius Kopp életének sorsdöntő eseménye. Kopp még jobban kétségbe esik, amikor megtalálja Flora laptopján a halott felesége naplóját, és magyarról németre fordíttatja a szöveget, ugyanis egy számára merőben ismeretlen nő arcképe bontakozik ki a feljegyzésekből. Egy kemény és depresszív nőé, aki már egyetemista korában elveszítette minden illúzióját, kíméletlenné vált, lefeküdt bárkivel, és már csak a tabletták tartották életben. Kopp képtelen megemészteni a szöveget, Flora átváltozását és egyben kegyetlen búcsúját. Egyre lejjebb csúszik, pizzán és sörön él, mígnem egyik barátjának …
Tovább a műhöz
Egy ember megjött Németországba. Ez az ember sokáig távol járt. Nagyon sokáig. Talán túl sokáig. És egészen más, mint amikor elment. Kívülről éppen olyan, mint azok a fura figurák, amelyek elijesztik a mezőkről a madarakat (és esténként néha az embereket is). Belülről is. Ezer napig ácsorgott kint, a hidegben. És a belépődíjat a térdkalácsával kellett megfizetnie. Ezer éjszakát ácsorgott kint, a hidegben, mire mégiscsak megjött végre. Egy ember megjött Németországba. És itt valami egészen ördögi filmet lát. Pereg a film, és közben többször is a karjába csíp, mert nem tudja, ébren van-e vagy álmodik. De azután észreveszi, hogy vannak még körülötte jónéhányan, akik ugyanazt látják és hallják. És érzi, hogy ez nem más, mint a valóság. Igen, és amikor végül éhesen és fázva megint az utcán álldogál, már tudja, hogy egészen mindennapi film ez. Egészen mindennapi. Arról szól, hogy egy ember megjön Németországba. Valaki azok közül. Valaki azok közül, akik megjöttek de nem haza jöttek, mert itt már nincs otthon a számukra. Csak kívül, az ajtó előtt találnak otthonra. Az ő Németországuk kívül van, az esős éjben, az utcán. Ott van az ő Németországuk.
Tovább a műhöz
A kisregény hőse, akinek halálos végű balesetéről a könyv legelső lapjain értesülünk, ízig-vérig mai fiatalember. A mai fiatalok egy részének jellegzetes problémái okozzák összeütközését a felnőttek világával, s vezetnek bukásához, éppen amikor már megtalálná az utat vissza a társadalomhoz. A műben mindvégig bujkáló kettősség, melyre már a címben is utal az író, Edgart Goethe híres regényének hősével, Wertherrel rokonítja. De Plenzdorf fiatalemberének kapcsolata a Werther-figurával sokkal inkább paródia, mint komoly párhuzam, mert a különböző korok teremthetnek hasonló helyzeteket, s életre hívhatnak hasonló érzelmeket, ezek azonban csak látszat-hasonlóságok lehetnek. De jórészt ennek az írói játéknak köszönhető, hogy valami megfoghatatlan, mégis jelenvaló derű lebeg Edgar Wibeau túlvilági üzeneteiben. A tizenévesek akrobatikus nyelvi bukfencei mellett éppen a Werther-paródia könnyű nyilai feledtetik velünk, hogy egy halott fiú vallomásait olvassuk.
Tovább a műhöz
A világirodalom egyik leghíresebb drámájának végére ért itt az olvasó. Átlátszó célzatossága, tételszérűen megfogalmazható mondanivalója szempontjából talán egyedül áll a régi klasszikusok között. Gondolati tartalmát mégis pehelykönnyen röpíti magasba az írói meggyőződés, eszmei magvát csillogó keleti mesébe takarja a költő ihlete. Középpontját, a három gyűrű példáját Boccaccio is feldolgozta már a Dekameronban. Lessingnél azonban új értelmet nyert az ősi mese. Az atya három fia, a három vallás képviselője közül az van az igazság, az igazi gyűrű birtokában, aki életével bizonyítja be, hogy ő a legméltóbb reá, aki tettekkel tudja tanúsítani, hogy nála van az igazság. Ennél hitelesebben és finomabban el sem lehet mondani, hogy minden elméletnek a gyakorlat az értékmérője. Hiteles és finom: megfelelő jelzők Lessing drámájának jellemzésére, amely a jövő finom világában játszódik a történeti múlt pecsétjével hitelesítve. Nem részleteiben hiteles ez a múlt, nem is a kor ábrázolásában. A Bölcs Náthán nem történelmi színmű. Emberségében hiteles, amelyhez a történelmi múlt formát ad, keretet, hogy elférjen benne a jövő finom álomvilága, az előítéleteitől megszabadult világ, amelyre Lessing, a német irodalom legtündöklőbb jelleme, legtisztább egyénisége feltette életét. Megírásának időpontjából, 1779-ből nézve a Bölcs Náthán világa …
Tovább a műhöz
A mások által elkövetett bűnökért való bűnhődésnek, a kiszolgáltatottságnak, a világháború után kettészakított Németországnak, az irracionalitás botrányának, és nem utolsó sorban az 1956-os forradalomnak regénye Uwe Johnson Hogyan halt meg Jakob című műve. Ircsik Vilmos fordításában kerül a magyar olvasó kezébe. Johnson, a 20. század második felének egyik legjelesebb német írója nem híve kora egyetlen divatos szellemi áramlatának sem. Erénye, hogy egyetlen pillanatig sem mond le az olvasóról. Gránit-kemény s ugyanakkor lírai érzékenységtől áthatott prózája egyszerre analitikus és ábrázoló. Mesterien alkalmazza a dinamikus elbeszélés-technikát, a belső monológokat s a perspektívaváltásokat. A regény szereplői nem antihősök - csupán vergődő alanyai a meghasonlásnak, elidegenedésnek és önfeladásnak. Olyan életű emberek, akiknek nyomuk sem marad a földön, de akik, ha nem lennének, már rég nem létezne irodalom sem. Uwe Johnsonhoz méltán Ircsik Vilmos is ezeknek az életeknek az érzője, rögzítője, különös érzékenységgel a magyar forradalom történeti jelentőségére. A német nyelvterületen bestseller mű felfedezés a magyar érdeklődők számára. Megjelentetését a frankfurti Suhrkamp Kiadó az Új Horizont Folyóirat és Könyvkiadó Alapítványra bízta, és támogatja a veszprémi műhelynek ezt az első műfordítás kötetét.
Tovább a műhöz
Én vagyok a legudvariasabb ember a világon. Büszkélkedem azzal, hogy sohasem voltam goromba e földön, ahol annyi elviselhetetlen fickó akad, aki odaül az ember mellé és elbeszéli szenvedéseit vagy éppen verseit szavalja el; igaz keresztényi türelemmel, nyugodtan hallgattam meg mindig ezeket a siralmas dolgokat s egy arcizmom sem árulta el, mennyire unatkozik a lelkem. Mint a vezeklő brahmin, aki átengedi testét a férgeknek, hogy ezek az istenteremtései is jóllakjanak, - úgy álltam néha naphosszat a legszörnyűbb emberi locsogást; nyugodtan hallgattam és benső sóhajaimat csak Ő hallotta, ki megjutalmazza az erényt. De az életbölcsesség is azt parancsolja, hogy udvariasak legyünk és ne hallgassunk bosszúsan, vagy éppen valami bosszús szóval ne válaszoljunk, ha egy spongyatestű kereskedelmi tanácsos vagy kiaszott sajtkereskedő odaül mellénk és általános-európai beszélgetésbe fog e szavakkal: "Ma szép idő van." Nem tudhatja az ember, hogyan kerül megint össze egy ilyen filiszterrel s az akkor keservesen megemlegettetheti velünk, hogy udvariasan azt nem feleltük: "Az idő valóban igen szép." Sőt ugy is eshetik, nyájas olvasó, hogy Kasselben a table d'hotenál a föntemlített filiszter mellé ültetnek, még pedig a baloldalára s éppen ő az az egyén, akinek elébe tették a barna potykákkal megrakott tálakat és aki ezeknek vidám szétosztója; - ha pedig ő régóta feni rád a fogát, mindig jobbra adja …
Tovább a műhöz
Midőn beléptem Matild szobájába, a zöld lovaglóruha utolsó gombját is begombolta már és épen a fehértollas kalapot akarta felvenni. De hirtelen elhajitotta, mihelyt megpillantott és aranyfürtös haja hullámzott, amint felém rohant. - "Egyetlen, páratlan doktor!" - kiáltott és amint szokta, megragadta mindkét fülemet és mókás melegséggel csókolt meg. - Hogy van, legőrűltebb minden halandók között? Milyen boldog vagyok, hogy ujra látom! Mert őrűltebb embert nem fogok találni a kerek világon. Bolond és buta akad elég és gyakran részesülnek abban a megtiszteltetésben, hogy őrűltnek tartják őket; pedig az igazi őrűlet épen olyan ritka, mint az igazi bölcseség, sőt talán nem is egyéb, mint bölcseség, amely megbosszankodott, hogy mindent tud, e világ minden aljasságát ismeri és ezért határozta el angy bölcsen, hogy megőrűl. A keletiek okos egy nép, prófétaként tisztelik az őrűlteket, mi ellenben minden prófétáról azt tartjuk, hogy őrűlt...
Tovább a műhöz
A környező természet hatással van az emberre - miért ne hatna az ember is a természetre, amely körülveszi. Itáliában szenvedélyes, mint a nép, nálunk Németországban komolyabb, meggondoltabb, türelmesebb. Vajjon egykor a természet is elevenebb belső életet élt-e, mint az ember? Orpheus kedélyének ereje, azt mondják képes volt arra, hogy fát, kvöet eleven ritmusu mozgásra késztessen. Vajjon ma is megtörténhetnék az ilyen csuda? A porosz udvari költő lantjának zengése aligha fogja táncra csábítani a templowi hegyet, vagy a berlini hársakat. A természetnek is van története és ez egészen más természetrajz, mint amit az iskolában tanítanak. Az Apenninek sziklahasadékaiban évezredek óta élő kis szürke gyíkok közül egyet meg kellene hívni rendkívüli tanárnak valamelyik egyetemünkre és egészen csodálatos dolgokat hallhatnánk tőle. Persze, a jogi fakultás egynémely urainak büszkesége tiltakozna e választás ellen. Hiszen egyikük nagy titokban már a tudós Fidóra is féltékeny, mert attól tart, hogy ez esetleg helyettesíthené őt a tudományos apportírozásban.
Tovább a műhöz
Igen tisztelt Uram, levele csak pár nappal ezelőtt érkezett hozzám. Mély és jóleső bizalmát köszönöm. Többet aligha tehetek. Nem tárgyalhatom behatóan verseit, mert tőlem minden bíráló szándék nagyonis távoláll. Műalkotást szinte meg sem közelíthetünk ítélő szavakkal: ebből mindig többé-kevésbbé szerencsés félreértések származnak. Egyetlenegy dolog sem oly kézzelfogható és megmagyarázható, mint ahogyan ezt többnyire el szeretnék hitetni velünk; a legtöbb esemény kimondhatatlan és olyan térben játszódik le, ahol még soha szó nem járt és mindennél kimondhatatlanabbak a műalkotások, ezek a rejtelmes tényezők, melyeknek léte múló életünknél maradandóbb. Amikor ezt a megjegyzést előrebocsátom, hadd mondjam el még önnek, hogy verseinek nincsen önálló jellegük, inkább csak a személyes lét csendes és rejtőző függelékei. Ezt legvilágosabban a „Lelkem" c. utolsó versében látom. Ebben valami sajátos akar kifejeződni és dalba-ömleni. És a „Leopardihoz“ írt szép költeményben talán bizonyosfajta rokonság nyílik meg e nagy magányos iránt. Ennek ellenére ezek a versek önmagukban még nem állnak meg, az utolsó és a Leopardihoz írt sem. Kedves kísérőlevele néhány hiányosság felderítésében segítségemre siet, amelyeket verseit olvasva éreztem s néven nevezni mégsem tudtam. Ön azt kérdi, jók-e versei. Tőlem kérdezi. Előzőleg megkérdezte másoktól is. …
Tovább a műhöz
Das Thema der dritten Ausgabe der Schriftenreihe „Deutsch für kleine Anfänger“ ist die Kinderliteratur. In der ersten Ausgabe ging es um die Methodik des Zweitspracherwerbs von Kindergartenkindern. Ein Schlüsselwortschatz wurde erarbeitet, der den Kindern mit Hüfe von Spielen, Liedern, Reimen und Gedichten, die den Erwerbsprozess unterstützen, beigebracht werden kann. Die Lieder und Reime sind in methodischer Sicht unentbehrlich, denn die gewährleisten einerseits, dass die Kinder sich lange mit dem Wortmaterial befassen und sichern so die Speicherung durch Wiederholung, aber neben der Übung und Wiederholung dienen sie auch der Einführung von neuen Wörtern. Dazu gehört eine DVD, die den Interessenten einen Einblick in die Arbeit der Nationlitätenkindergärten gestattet und nützliche Vorgehensweisen vermittelt. Die zweite Ausgabe der Schriftenreihe ist eine Liedersammlung, gedacht für Familien, die ihre Kinder Deutsch erziehen möchten und natürlich auch empfohlen für Kindergärten und Grundschulen mit Deutsch. In der Sammlung wird die Aneignung der einzelnen Lieder mit Vorschlägen unterstützt. Diese dritte Ausgabe der Buchserie beinhaltet Gedichte, Reime und Märchen. Alte und neue aus der modernen deutschen und ungarndeutschen Kinderliteratur. Hier geht es nicht nur und vor allem vordergründig nicht um den Erwerb der deutschen Sprache, sondern um literarische Texte, die zum Großwerden dazu gehören, die einem die Welt erklären. In diesem Fall auf …
Tovább a műhöz
Romain Rolland a mai francia irodalom egyik legkimagaslóbb alakja. Még életében olyan jelentőségre tett szert, hogy egész könyvtárra mennek a róla megjelent életrajzok, tanulmányok, kritikák. Amilyen nagy rajongóinak tábora, époly nagy azoknak a száma, akik elítélőleg bírálják. Legkisebb talán saját hazájában, Franciaországban, az a tábor, mely elismeri nagyságát, magáévá teszi eszméit. E jelenségnek magyarázata abban keresendő, hogy Romaín Rolland eszmeköre, stílusa, világfelfogása közelebb áll a német szellemhez, mint saját népének szelleméhez. Érdekes feladat megállapítani, hogy mely úton jutottak el a francia íróhoz a német szellem megtermékenyítő benyomásai, hogy miképen nyilatkoznak meg ezek a benyomások Romain Rolland műveiben és végül, hogy míképen fogadta az e befolyás hatása alatt létrejött műveket a német, illetőleg francia közönség és kritika. Jelen tanulmány ezen kérdésekre igyekszik feleletet adni. | A XIX. század elején, Mme de Staél De l'Allemagne című műve nyomán oly nagy fokú érdeklődés índult meg Franciaországban az addig kevéssé ismert német nemzet és irodalom iránt, amely szinte páratlanul áll a francia szellem történetében. Sokszor fordúlt már Franciaország szellemi vezetőinek tekintete idegen irodalmak felé, többször hagyott már mélyebb nyomot Franciaország szellemi életében egy-egy magasabb kultúrájú nép szellemi befolyása, de az …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 12