Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Az emberi helyváltoztatás államhatárokon átnyúló megvalósulási formái napjaink egyik kiemelt kérdésköre, politikai vitatémája szerte Európában, illetve hazánkban. A nemzetközi migráció kontinensünkön talán még soha nem volt ennyire fókuszban, mint manapság. E jelenség valós vagy lehetséges következményei egyaránt foglalkoztatják az állami, társadalmi és gazdasági szektor szereplőit. Különösen így van ez Magyarországon. A nemzetközi vándorlás és annak szükségszerűségének megítélése, valamint a kapcsolódó jogi szabályozás iránya a 21. század második évtizedének végére jól körülhatárolható módon mozdult el. Az ellenőrizetlen migráció büntetőjogi eszközökön keresztüli tiltása ugyan nem új keletű dolog, de a jelenséggel szembeni állami és társadalmi elutasítás talán még soha nem volt ilyen mértékű, mint manapság. Alapvetően ez az attitűd határozza meg jelenkorunk migrációs politikáját, az emberi vándorlással, különösen az irreguláris migrációval és ezzel párhuzamosan a menedékjogi szabályokkal közvetlenül összefüggő jogalkotási és jogalkalmazási gyakorlat formálását. Kérdésként merül fel ugyanakkor, hogy a külföldiekkel összefüggő jogi szabályozás mennyire fonódik össze a migrációs szabályozással? E kötet célja - a fentiekre is figyelemmel - vázlatos képet mutatni a migrációval, illetve a külföldiekkel összefüggő jogi …
Tovább a műhöz
Immáron több, mint 10 év telt el azóta, hogy az ENSZ Közgyűlése 2011-ben elfogadta a nemzetközi szervezetek felelősségéről szóló végleges kodifikációs tervezetet (ARIO), amelyet a Nemzetközi Jogi Bizottság készített elő. A kodifikációs munka egy évtizedig tartott, azonban hasonló eredménnyel zárult, mint „nagytestvére”, az államok felelősségéről szóló 2001-es végleges tervezet (ARSIWA): az ENSZ Közgyűlése az államok figyelmébe ajánlotta a dokumentumot, nem született azonban nemzetközi szerződés a nemzetközi felelősség tárgykörében. Egy lényeges dologban azonban különbözik az ARIO és az ARSIWA, nevezetesen abban, hogy míg az államok gyakorlatilag elfogadták azt, hogy az ARSIWA rendelkezései többé-kevésbé tükrözik a nemzetközi szokásjogot és így tradicionális értelemben vett kodifikációs produktumnak tekinthetők, addig az ARIO esetében ez már korántsem ennyire egyértelmű. Az államok, sőt a nemzetközi szervezetek és a jogtudósok jelentős része is egyaránt tekint kodifikációs és jogfejlesztő munkaként az ARIO szabályaira. E kötet arra vállalkozott, hogy az FK-134930. sz. OTKA kutatási projekt keretében összefoglalja azokat a kutatási eredményeket, amelyek a nemzetközi szervezetek felelősségének elméleti és gyakorlati kérdéseinek vizsgálata során felmerültek és a tudományos, valamint a gyakorlati szakemberek számára egyaránt relevanciával bírhatnak. A …
Tovább a műhöz
Ez a kötet a 2008. október 10-én Pécsett „Az emberi jogok és a nyelvek” címmel tartott szimpózium anyagát teszi közzé. A szimpóziumra az anyanyelv - és elsősorban a magyar, mint anyanyelv - használatával kapcsolatos jogokról 2005-ben Szegeden megrendezett konferencia folytatásaként került sor. Míg azonban a szegedi konferencia elsősorban a szomszédos országokban élő magyarok anyanyelvhasználatának jogi és gyakorlati kérdéseit vette számba, a pécsi rendezvény célja kifejezetten a nyelvi jogokkal kapcsolatos elméleti kérdések megvitatása volt. Abból kiindulva, hogy igazán érdemi elméleti vitát viszonylag szűk körben és kötetlenebb keretek között lehet csak folytatni, a pécsi rendezvényt szimpóziumként szerveztük meg. A szimpóziumon meghívott előadók vettek részt. Eredetileg tizenkét előadót kértünk fel, közülük ketten családi okok miatt végül nem tudtak megjelenni. A felkérések mindenekelőtt egy előadás megtartására szóltak az emberi jogok és a nyelvek közötti kapcsolat tárgykörében tetszés szerinti témáról, emellett azonban kijelöltünk egy külön vitatémát is, melyről az előadók előre megkapták a vitaindító tanulmányt azzal a kéréssel, hogy a szimpóziumon nyilvánítsanak róla véleményt; az előadók közül voltak, akik csak e második feladatra, a hozzászólásra vállalkoztak. A szimpóziumon a várakozásoknak megfelelően élénk vita bontakozott ki a nyelvi …
Tovább a műhöz
The invitation to prepare an English translation of the De Jure Belli ac Pacis by Hugo Grotius was extended to Mr. Kelsey by Dr. Scott, of the Carnegie Endowment for International Peace, in June 1918. At that time the opinion was quite general that the World War would probably last for two years longer ; and it was thought that if the translation could be made ready before the peace negotiations should begin, the publication would be particularly opportune. The invitation was accepted with the condition that the work might be divided, in order to facilitate progress. The preparation of the manuscript was well under way when the Armistice came, and during the subsequent peace negotiations the undertaking was allowed to lag. Then, too, near the close of 1919, Mr. Kelsey was obliged to go abroad on a scientific mission which involved an absence of two years from the United States. Hence the delay in publication, which has now become opportune
by reason of the approaching tercentenary of the first publication of the De Jure Belli ac Pacis in 1625. The translation, however, was made from the text of the edition published in Amsterdam in 1646, because it embodied the last revision of the author. In making the final draft for the printer, the translators have consulted the other editions published in the lifetime of Grotius and have had the advantage of consulting also the new edition of the text by P. C. Molhuysen, which was published in Leyden in 1919. Of the translation it is …
Tovább a műhöz
Huig de Groot, whom we know and venerate under the latinized name of Hugo Grotius, is not a man with one book to his credit ; but lawyers of all parts of the world are celebrating the three hundredth anniversary of one work of his, De Jure Belli ac Pacis Libri Tres. It appeared, it would seem, some time in the month of March
1625. For many years it was looked upon as a tour deforce, as an extraordinary achievement for a politician in exile and a humanist to his finger-tips to have turned off within the space of a few months a treatise on a dry and admittedly technical subject, whose principles were ill-defined and, where known, were treated with scant respect. His preparation for the work was not obvious. It is true that a pamphlet on the freedom of the seas had been published anonymously some sixteen years before, and it was known to those who took an interest in the matter that Grotius was its author ; the connexion, however, between the Mare Liberum of 1609 and the masterpiece of 1625 was not evident. It was a far cry from a pamphlet maintaining a special interest, to a general treatise setting forth the rights and duties of nations in war and in peace. The knowing ones would have us believe that he began the composition of the great work in 1623, upon a sugges-
tion of the famous Frenchman, Nicholas Peiresc, 'the Maecenas of his Century and the Ornament of Provence ’, and a letter from Grotius himself, dated January 11,1624, is invoked in support of Peiresc’s …
Tovább a műhöz
Huig de Groot, whom we know and venerate under the latinized name of Hugo Grotius, is not a man with one book to his credit ; but lawyers of all parts of the world are celebrating the three hundredth anniversary of one work of his, De Jure Belli ac Pacis Libri Tres. It appeared, it would seem, some time in the month of March 1625. For many years it was looked upon as a tour deforce, as an extraordinary achievement for a politician in exile and a humanist to his finger-tips to have turned off within the space of a few months a treatise on a dry and admittedly technical subject, whose principles were ill-defined and, where known, were treated with scant respect. His preparation for the work was not obvious. It is true that a pamphlet on the freedom of the seas had been published anonymously some sixteen years before, and it was known to those who took an interest in the matter that Grotius was its author ; the connexion, however, between the Mare Liberum of 1609 and the masterpiece of 1625 was not evident. It was a far cry from a pamphlet maintaining a special interest, to a general treatise setting forth the rights and duties of nations in war and in peace. The knowing ones would have us believe that he began the composition of the great work in 1623, upon a sugges- tion of the famous Frenchman, Nicholas Peiresc, 'the Maecenas of his Century and the Ornament of Provence ’, and a letter from Grotius himself, dated January 11,1624, is invoked in support of Peiresc’s …
Tovább a műhöz
Huig de Groot, whom we know and venerate under the latinized name of Hugo Grotius, is not a man with one book to his credit ; but lawyers of all parts of the world are celebrating the three hundredth anniversary of one work of his, De Jure Belli ac Pacis Libri Tres. It appeared, it would seem, some time in the month of March 1625. For many years it was looked upon as a tour deforce, as an extraordinary achievement for a politician in exile and a humanist to his finger-tips to have turned off within the space of a few months a treatise on a dry and admittedly technical subject, whose principles were ill-defined and, where known, were treated with scant respect. His preparation for the work was not obvious. It is true that a pamphlet on the freedom of the seas had been published anonymously some sixteen years before, and it was known to those who took an interest in the matter that Grotius was its author ; the connexion, however, between the Mare Liberum of 1609 and the masterpiece of 1625 was not evident. It was a far cry from a pamphlet maintaining a special interest, to a general treatise setting forth the rights and duties of nations in war and in peace. The knowing ones would have us believe that he began the composition of the great work in 1623, upon a sugges- tion of the famous Frenchman, Nicholas Peiresc, 'the Maecenas of his Century and the Ornament of Provence ’, and a letter from Grotius himself, dated January 11,1624, is invoked in support of Peiresc’s …
Tovább a műhöz
A Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara 1986. december 12-én tudományos emlékülést tartott Dr. Faluhelyi Ferenc professzornak, a Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet alapítójának tiszteletére, születésének 100. évfordulója alkalmából. Kötetünk az emlékülésen elhangzott előadásokat, Faluhelyi Ferenc publikációinak jegyzékét, valamint tudományos és oktatói munkásságának német nyelvű értékelő bemutatását tartalmazza.
Tovább a műhöz
Emlékkötet Herczegh Géza születésének 85. évfodulójára : a ius in bello fejlődése és mai problémái
- 2013
Herczegh Géza professzor több mint két évtizeden át állt a pécsi Nemzetközi Jogi Tanszék élén. 1990-ben aztán az Alkotmánybíróság tagjává, majd 1993-ban az ENSZ Nemzetközi Bíróságának bírójává választották, s így Budapestre majd Hágába tette át Pécsről székhelyét. A szoros kapocs azonban közte és köztünk, közte és a Tanszék, a Kar, az Egyetem között mindvégig fennmaradt. A meg nem szakadt szakmai és baráti kapcsolatokat fájón hasította szét Herczegh professzor 2010-ben bekövetkező halála. Közeledvén Herczegh Géza születésének 85. évfordulója, megfogant bennünk a gondolat, hogy Tanszékünk szervezésében tanulmánykötet szerkesztésével tegyük tiszteletünket korábbi tanszékvezetőnk emléke előtt.
Koncepciónk szerint nemzetközi jogász előtt ehelyütt most nemzetközi jogászok tisztelegjenek, így a kötet valamennyi tanulmánya a nemzetközi közjog tárgyköréből merített. A tematikát azonban tovább szűkítettük, kérést fogalmazva meg szerzőink felé: fókuszáljanak az írások kizárólag a Herczegh Géza által
szívügyének tekintett humanitárius nemzetközi jog területére. Az Emlékkötet alcímének megválasztásával — ,,A ius in bello fejlődése és mai problémái” — reflektálni kívántunk Herczegh professzor 1981-ben megjelent ,,A humanitárius nemzetközi jog fejlődése és mai problémái ” című, mindmáig e területen alapműnek tekintett …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara - Nemzetközi- és Európajogi valamint Jogtörténeti Tanszékeinek kezdeményezésére - 2018. október 19-én emlékkonferenciát szervezett Herczegh Géza Gábor nemzetközi jogász, egykori pécsi professzor születése 90. évfordulójának tiszteletére. A konferencia a Herczegh Géza Nemzetközi Jogi Emlékérem Alapítvánnyal együttműködésben valósult meg Pécsett. A rendezvény célja a nemzetközi hírű jogászprofesszor életműve előtti tisztelgés volt: máig nagy jelentőségű munkásságának különböző vetületeiről hágai bírótársak, magyar pályatársak, kollégák, tanítványok és a pécsi Óriás Nándor Szakkollégium joghallgatói tartottak előadásokat. Jelen kötet első részében a Herczegh Gézáról mint kollégáról, mesterről és nemzetközi jogászról elhangzott személyes hangvételű, részben kifejezett szakmai méltatásokat tartalmazó írásműveket közöljük magyar nyelven. A hágai bírótársak méltatásai magyarul és angol illetve francia nyelvű eredeti változatban is olvashatóak. A kötet további részében az ünnepelt tudományos érdeklődésének két kiemelt területéhez igazodó tanulmányok kaptak helyet: a humanitárius nemzetközi jog és a kisebbségek nemzetközi jogi védelmének egyes aktuális, jogalkotási és jogalkalmazási dilemmáit felvázoló írások olvashatók a magyar nemzetközi jogász közösség tagjainak tollából. …
Tovább a műhöz
Migration, asylum and the Area of Freedom, Security and Justice continue to be some of the most discussed and topical policy areas of the European Union. The Erasmus+ Strategic Partnership entitled Innovative Solutions for Practicality and Impact in Refugee and Migration Oriented Education (INSPIRED) has aimed inter alia at improving the quality and relevance of legal education in the field of refugee and migration oriented edu-cation at the partner universities. It has undertaken to introduce innovative learning methods in legal education such as virtual mobility and the strategic use of information and communication technology, as well as to strengthen the quality of specialized education through international mobility and cross-border cooperation. The research papers contained in this volume have been prepared partly by the lecturers and researchers taking part in the INSPIRED project, and partly by invited external researchers. They cover various legal and political aspects of migration and asylum related issues ranging from the anticipated effectsof Brexit through the principle of non-refoulement in the practice of FRONTEX to the international responsibility of private military and security companies in-volved in border control operations. The authors and editors of this book hope that the researchpapers contained herein can serve as valuable contributions to the academic debate on some of the most significant contemporarychallenges that the European Union has to face.
Tovább a műhöz
Az emberi jogok, a humanitárius nemzetközi jog és a büntető nemzetközi jog metszéspontját érintő, e három nemzetközi jogterület határmezsgyéjét átjáró könyv szerzője munkája kezdetekor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy eleddig kevesek
által vizsgált, mégis kiemelkedően fontos, egyszersmind speciális aspektus: a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekek oltalmára emelt, folyamatosan formálódó, talán még csak alakuló, mégis már számos eredményt felmutató nemzetközi jogi védőháló teljeskörű elemzését megtegye. Az értekezés az elhatározott szándék szerint a „fegyver mindkét oldalának” vizsgálatára vállalkozott: azaz a harcosok célpontjaivá, áldozataivá váló gyermekek, illetve a maguk is fegyvert ragadó, maguk is a frontvonalon küzdő gyermekkatonák kérdéskörének ismertetésére. (Hangsúlyozandó, hogy a „gyermek" fogalma alatt e kötet egységesen - összhangban a nemzetközi és számos nemzeti szabályozással - a 18. életévét be nem töltött személyeket tekinti.) Fontos leszögezni, hogy terjedelmi korlátok okán e könyv pusztán a nemzetközi jogi vonatkozásokra koncentrál: ugyan az Európai Unió releváns lépései szintén hangsúlyozottan figyelmet érdemlők, európajogi elemzés már nem férhetett a szabott keretekbe. S hasonlóképp, ugyancsak a kép teljességét szolgálná, mégsem kerülhetett sor a „gyermekek és a fegyveres konfliktusok" témaköréhez …
Tovább a műhöz