Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 7
Összes találat megjelenítve : 7
Találatok
A válság elméleti vonatkozásai című multidiszciplináris konferenciára 2022. április 21-én került sor a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Huszonhat előadó vett részt a Jogbölcseleti és Társadalomelméleti Tanszék szervezésében megvalósuló rendezvényen, köztük tanszéki és kari munkatársak, tanszékünkhöz kötődő hallgatók és más egyetemek kutatói. Kötetünk nem tartalmazza valamennyi elhangzott előadás írott változatát, csupán válogatást közlünk a konferencia anyagából, továbbá megjelentetünk néhány olyan írást is, amelyeknek a szerzői ugyan nem voltak jelen a konferencián, de a válság valamelyik aspektusát kutatják. Az első részben filozófiai, jogelméleti és politológiai válságértelmezéseket találhat az olvasó. A második rész a forradalom és háború okozta válságokat tárgyalja, egy történeti tanulmány után a most zajló orosz-ukrán háború nemzetközi jogi elemzése következik. A harmadik részben a klímaválsággal kapcsolatos kérdésekre és a különféle egészségügyi válsághelyzetekre - köztük a koronavírus járványra - reflektáló írásokat közlünk. Nem csak diszciplinárisan és a vizsgált témákat tekintve sokszínű e kötet, de abból a szempontból is, hogy különböző korosztályokhoz tartozó kutatók munkáit tartalmazza. Elismert tudósok mellett lehetőséget adtunk doktori, illetve graduális képzésben részt vevő hallgatók …
Tovább a műhöz
The invitation to prepare an English translation of the De Jure Belli ac Pacis by Hugo Grotius was extended to Mr. Kelsey by Dr. Scott, of the Carnegie Endowment for International Peace, in June 1918. At that time the opinion was quite general that the World War would probably last for two years longer ; and it was thought that if the translation could be made ready before the peace negotiations should begin, the publication would be particularly opportune. The invitation was accepted with the condition that the work might be divided, in order to facilitate progress. The preparation of the manuscript was well under way when the Armistice came, and during the subsequent peace negotiations the undertaking was allowed to lag. Then, too, near the close of 1919, Mr. Kelsey was obliged to go abroad on a scientific mission which involved an absence of two years from the United States. Hence the delay in publication, which has now become opportune
by reason of the approaching tercentenary of the first publication of the De Jure Belli ac Pacis in 1625. The translation, however, was made from the text of the edition published in Amsterdam in 1646, because it embodied the last revision of the author. In making the final draft for the printer, the translators have consulted the other editions published in the lifetime of Grotius and have had the advantage of consulting also the new edition of the text by P. C. Molhuysen, which was published in Leyden in 1919. Of the translation it is …
Tovább a műhöz
Huig de Groot, whom we know and venerate under the latinized name of Hugo Grotius, is not a man with one book to his credit ; but lawyers of all parts of the world are celebrating the three hundredth anniversary of one work of his, De Jure Belli ac Pacis Libri Tres. It appeared, it would seem, some time in the month of March
1625. For many years it was looked upon as a tour deforce, as an extraordinary achievement for a politician in exile and a humanist to his finger-tips to have turned off within the space of a few months a treatise on a dry and admittedly technical subject, whose principles were ill-defined and, where known, were treated with scant respect. His preparation for the work was not obvious. It is true that a pamphlet on the freedom of the seas had been published anonymously some sixteen years before, and it was known to those who took an interest in the matter that Grotius was its author ; the connexion, however, between the Mare Liberum of 1609 and the masterpiece of 1625 was not evident. It was a far cry from a pamphlet maintaining a special interest, to a general treatise setting forth the rights and duties of nations in war and in peace. The knowing ones would have us believe that he began the composition of the great work in 1623, upon a sugges-
tion of the famous Frenchman, Nicholas Peiresc, 'the Maecenas of his Century and the Ornament of Provence ’, and a letter from Grotius himself, dated January 11,1624, is invoked in support of Peiresc’s …
Tovább a műhöz
Huig de Groot, whom we know and venerate under the latinized name of Hugo Grotius, is not a man with one book to his credit ; but lawyers of all parts of the world are celebrating the three hundredth anniversary of one work of his, De Jure Belli ac Pacis Libri Tres. It appeared, it would seem, some time in the month of March 1625. For many years it was looked upon as a tour deforce, as an extraordinary achievement for a politician in exile and a humanist to his finger-tips to have turned off within the space of a few months a treatise on a dry and admittedly technical subject, whose principles were ill-defined and, where known, were treated with scant respect. His preparation for the work was not obvious. It is true that a pamphlet on the freedom of the seas had been published anonymously some sixteen years before, and it was known to those who took an interest in the matter that Grotius was its author ; the connexion, however, between the Mare Liberum of 1609 and the masterpiece of 1625 was not evident. It was a far cry from a pamphlet maintaining a special interest, to a general treatise setting forth the rights and duties of nations in war and in peace. The knowing ones would have us believe that he began the composition of the great work in 1623, upon a sugges- tion of the famous Frenchman, Nicholas Peiresc, 'the Maecenas of his Century and the Ornament of Provence ’, and a letter from Grotius himself, dated January 11,1624, is invoked in support of Peiresc’s …
Tovább a műhöz
Huig de Groot, whom we know and venerate under the latinized name of Hugo Grotius, is not a man with one book to his credit ; but lawyers of all parts of the world are celebrating the three hundredth anniversary of one work of his, De Jure Belli ac Pacis Libri Tres. It appeared, it would seem, some time in the month of March 1625. For many years it was looked upon as a tour deforce, as an extraordinary achievement for a politician in exile and a humanist to his finger-tips to have turned off within the space of a few months a treatise on a dry and admittedly technical subject, whose principles were ill-defined and, where known, were treated with scant respect. His preparation for the work was not obvious. It is true that a pamphlet on the freedom of the seas had been published anonymously some sixteen years before, and it was known to those who took an interest in the matter that Grotius was its author ; the connexion, however, between the Mare Liberum of 1609 and the masterpiece of 1625 was not evident. It was a far cry from a pamphlet maintaining a special interest, to a general treatise setting forth the rights and duties of nations in war and in peace. The knowing ones would have us believe that he began the composition of the great work in 1623, upon a sugges- tion of the famous Frenchman, Nicholas Peiresc, 'the Maecenas of his Century and the Ornament of Provence ’, and a letter from Grotius himself, dated January 11,1624, is invoked in support of Peiresc’s …
Tovább a műhöz
A makfalvi Dósa-családnak nem egy tagja tűnt föl a közéletben, mint államférfiú, katona, tudós, vagy író, s valamennyi hű volt nemzetéhez mindenkor, az uralkodóhoz, a mikor lehetett. Hű volt mind — egyet kivéve, a kinek neve úgy él a nemzet tudatában, mint a fölségsértésnek és vér. tagadásnak jelszava. Történeti súlyt a családnak mégis ez a bemocskolt, társadalmi szörnyűi odadobott, még egyéni vitézségének babérjaitól is megfosztott ember adott. Rokonai mintha csak szégyelték volna; éltek, virágoztak hazaszerte: de nem emlegették őseik sorában. A maga kora is csak azon a néven látszott ismerni, a melylyel saját katonái s talán ellenségei felruházták. A nemesség ellen fölkelő vezért, a Dósa-család címerszerzőjét, nem tűrték meg a nemes Dósa-családban; Székelynek keresztelték el arról a népről, a melyből eredett s a mely részben sorakozott is melléje. Csak az első benyomásoknak elenyésztével akadt, ki igaz nevén szólította s visszahelyezte őt a Dósák közé. Azonban egészen korunkig jobbára meghagyták azt a nevét, melyet saját magának szerzett, s melyet, ha attyafiai idáig haboztak elösmerni, úgy lehet, dicsőségül fognak követelni maguknak: nem éppen most, de mindenesetre akkor, mikor a társadalom lemossa emlékéről a már teljes négyszázada viselt szennyet. Hány tévedést kell megérni, míg egy eszme életrevaló alakban nyilvánul; de nem szabad mindjárt …
Tovább a műhöz
A koronavírus által okozott világjárvány egyértelműen gazdasági válságot generáló illetve erősítő tényezőnek bizonyult. Mivel a gazdasági válságok hatással vannak a bűnözésre, ezért érdemes röviden megvizsgálni a válságok hatását a bűnözés statisztikájára. 1835 és 1861 közötti bajor adatsorok alapján Georg von Mayr számszerűsíthető kapcsolatot mutatott ki a gabonaárak változása és a lopások száma között. A gabona árának növekedése maga után vonta a lopások számának emelkedését és fordítva. Az 1880-as években a híres francia büntetőjogász és kriminológus, Lacassagne is vizsgálta a gazdasági tényezők és a bűnözés alakulása közötti kapcsolatot. Azt vélte felfedezni, hogy a búzaárak változása szinte teljesen együtt mozog a vagyon elleni bűncselekmények számának változásával, és kimutathatók a gazdasági válságok hatásai is. Az USA 1890-es években lezajlott gazdasági válsága idején a bűnügyi statisztika szintén jelzett. „A válság kezdetekor az újságok a korrupció óriási megnövekedéséről számoltak be. 1895. január 1-jén a Chicago Daily Tribune egy cikkében azt állította, hogy 1894-ben volt a legnagyobb számú sikkasztás 1878 óta, ami egyébként szintén súlyos válságév volt.” Egy német kutatás szerint, amelyet Exner végzett az első világháború után, a következő összefüggést mutatta ki: a munkanélküliek számának minden egymillió …
Tovább a műhöz