Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
„Szerény kísérlet a történetvizsgálást gyümölcsözöbbé tenni, mennyiben az anyag nem találtatik fel egész nyerseségében. (...) Minő institutiókkal kormányozott a török Magyarország hódolt részein, alapvonásaiban nem ismeretlen előttünk, mert tekintve a birodalom akkoron egységes szervezetét, nem lehetett kétséges, hogy az államhatalom itt is oly alakban érvényesült, mint a császárság egyéb, keresztények által is lakott tartományaiban. Ezen igazgatásról pedig Marsigli, Mouradgea D’Ohsson, Hammer, Salamou Ferencz és mások munkáiból tájékozást szerezhettünk. Részletekre is kiterjedő tudomásunk azonban ezen kormányzatról, például az itt való katonai, hűbéri, törvénykezési, egyházi, iskolai viszonyokról nem voltak, mert hiányoztak a kellő források, illetve nem voltak hozzáférhetők. Keleti nyelven irott munka ugyanis a magyar hódoltságról fenn nem maradt az egykorú nyugoti feljegyzések pedig nem szolgálhatnak biztos támpontokul, mert a keresztény civilizátió által megállapított formáktól annyira eltérő török államélet részleteibe idegen be nem hatolt, és az adminisztrátió szövevényeit meg nem ismerhette. Nemcsak bármelyik egykorú magyar történetiró szolgáltat erre példát, de még Velencze legjobban tájékozott követe is, a légtől oly fejtegetésben, mely a török jogéletre vagy közigazgatásra vonatkozik. Megbízható útbaigazítással csak a jól értesült …
Tovább a műhöz
E gyűjtemény első kötetében az adóviszonyokról nincs ismertetés, mert a török adózási szabályok kellő érthetésére és a hódoltsági viszonyokra való alkalmazására minél nagyobb apparatus látszott szükségesnek. Most pótoljuk ezen hiányt azon reménnyel, hogy az alapelveket helyesen állapíthatjuk meg, s kimutathatjuk az eltérő, itt fejlődött szabályokat és állapotokat. Tér szűke miatt azonban az elméleti fejtegetésektől és polemicus vonatkozásoktól ezuttal is tartózkodnunk kell, és csakis azon idézetekre szorítkozunk, melyekre állításaink igazolása czéljából szükség van. Osztályozásunkban a kincstári adókat — melyek mindíg a császáré voltak; — a földesuri adózásoktól különböztetjük meg ; ez utóbbiak a birtok természetéhez képest ép ugy lehettek a császáré (khássz-birtokról) mint a földesurkért szereplő hűbéres lovas vagy vakfé, a szerint amint a javadalom rendeltetése magával hozta. Egybe folytak már a különféle elnevezések közt fennállott különbségek, mikorra a hódoltságon ezen adónem, alkalmazásba jött, s azért a neveknek régebben megfelelt institutiókat, ezek fejlődését mellőzhetjük. Emlékeink ez adónemet »főre vetett adónak«, » karácsnak« nevezik, s egy helység karácsainak száma alatt azon családfők, kapuk számát értik, melyek után fizetendő az adó. Ennek megállapítása kétfélekép történt. Vagy népszámlálást tartottak a kádik …
Tovább a műhöz