Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 10
Összes találat megjelenítve : 10
Találatok
Napjainkban erőteljesen megnőtt a társadalom érdeklődése a közoktatáspolitikai kérdések iránt. Teljesen érthető ez, mert alig van olyan magyar család, melynek életét valamilyen módon ne befolyásolná közoktatás-politikánk alakulása. Legtöbben úgy vannak kapcsolatban az intézményes neveléssel, hogy valamely hozzátartozójuk (gyermekük vagy felnőtt családtagjuk) iskolába jár. Oktatáspolitikánk alakulása azonban a közvetlen személyes érdekeltségtől elvonatkoztatva is foglalkoztatja a társadalom tagjait. Sokan teszik fel a kérdést: oktatásunk megfelelően biztosítja-e társadalmi létünk folytatását, elősegíti-e, hogy az utánunk következő nemzedék társadalmi forradalmunk örököseként a fejlett szocializmus megvalósítójává, a kommunizmus építőjévé váljon? Segíti-e oktatáspolitikánk népgazdaságunk folyamatos fejlődését? Eléggé felkészült-e az oktatásügy a fejlett szocializmus műszaki, gazdasági alapjai megteremtésének szolgálatára? Megtanul-e ifjúságunk helyesen élni? Hozzájárul-e oktatáspolitikánk, hogy a szocialista életmód uralkodóvá váljon a felnövekvő nemzedékben? Az oktatáspolitika iránti érdeklődés tehát egybekapcsolódik a társadalomban a jövőért érzett felelősséggel. Ezért válik mindinkább igazzá, hogy ma a közoktatás-politikus fogalma mind tágabbá válik, mind többen érzik szükségességét, hogy oktatáspolitikai kérdésekben véleményt …
Tovább a műhöz
A magyar állam ezredéves fennállásának emlékére különféle szellemi termékek láttak napvilágot, de a népoktatási orsz. törvények és a kath. tanügy intézését megállapító püspöki rendszabályok gyűjteménye a tanítói kar névtárával s a népiskolákra vonatkozó rövid történeti adatokkal kapcsolatosan tudomásunk szerint még nem jelent meg. Ilyen gyűjteményt óhajtunk a tanügygyel foglalkozók kezéhez juttatni jelen kiadványunkkal, mely — mint szerény kezdet — nem számit másra, mint szives fogadtatásra. Jóakaró figyelmeztetéseknek szívesen adunk helyet, egyes hiányok vagy tévedések megjelölését készséggel fogadjuk s azon leszünk, hogy a jövőben a jelenleginél tökéletesebb munkával szolgálhassunk.
Tovább a műhöz
A magyar tanítóság legjobbjai nemcsak a régmúltban, hanem századunkban is a kor haladó szellemi áramlatainak zászlóvivői voltak, elöljártak a széles népkultúra megteremtéséért vívott küzdelemben. Mai tanítóságunk nemes hagyományként kapta örökségül nemcsak a múlt századok, hanem a századeleji tanítóság és a Tanácsköztársaság lelkes tanítógárdájának eszmeiségét, bátor kiállását és hősi harcát a szocialista iskoláért. Nem Apáczai Csere János volt az utolsó, aki a nép tudatlanságának okát a „rosszul kormányzott közügyekben" látta, aki le akarta csapolni a „nyomorultságnak, a szégyenletes tudatlanságnak roppant tengerét", hogy az ország ne maradjon „fortélyos verekedő urak" prédája. Egyenes út vezet tőle - a negyvennyolcas tradíciókon keresztül - a radikális és szocialista pedagógusok nagy harcához a „közügyek" megjavításáért és e réven a nyolc osztályos kötelező állami népoktatásért. A századeleji uralkodó osztályok hazafias frázisokkal kendőzték a nemzetrontást. A dagályos frázisok csak rosszul vagy egyáltalán nem leplezték az ország kulturális elmaradottságát.
A „hazafiatlanság" bélyegét sütötték a homlokára a kulturátlanság, az elmaradottság ellen fellépő haladó tanítóságnak, amely az „Új Korszak" köré és a Magyarországi Tanítók Szabad Egyesületében, mint „pártok feletti" szervezetben tömörült, s egységes, átfogó …
Tovább a műhöz
Elkészítettük á Szovjetunió jelenlegi iskolarendszeréről szóló tanulmányt, amikor a Pravda 1984. január 4-i számában megjelent az új oktatási reform-tervezet "Az általánosan képző iskolák és a szakoktatási intézmények reformjának irányelvei" címmel, két lehetőség állt előttünk: 1. vagy átdolgozzuk az egész tanulmányt, vagy 2. változatlanul kiagyjuk az eredeti, 1983-ban lezárt anyagot és nem veszünk tudomást a tervezetről, amelyet még társadalmi vitára bocsátanak és amelynek végleges bevezetésére csak 1986-ban fokozatosan kerül sor. Mi egy 3. variációt választottunk: Közreadjuk a szovjet szakirodalom alapján a jelenlegi
iskolarendszer felépítését, az oktatás tartalmi korszerűsítését, a legújabb neveléstudományi kutatások eredményeit, és felhívjuk kedves Olvasóink figyelmét arra, hogy a kötet végén ismertetjük az 1984. januári reformtervezet leglényegesebb strukturális és tartalmi változásait. |
Tovább a műhöz
1945-ben az Ideiglenes Kormány 6650/1945. ME sz. rendelete meghatározta az általános iskola megszervezését. Az l. §. alapján:,A-népiskola 1—8. és a gimnázium, illetőleg a polgári iskola 1—4. osztályai helyett .általános iskola’ elnevezéssel új iskolát kell szervezni. ” A magyar közoktatás legnagyobb tette a felszabadulás után az általános iskola létrehozása volt. Az iskola vezetésének alakulását akkor az 1942-ben kiadott Rendtartás határozta meg, mindaddig, amíg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az egyes iskolatípusokra különböző időpontokban nem adott ki külön útmutatást az igazgató kiválasztására, kinevezésére és hatáskörének meghatározására. Érdemes — ha röviden is — feleleveníteni, hogy az 1942-es Rendtartás hogyan fogalmazza meg az iskola igazgató feladatait, megbízásának módját. A népiskolákra vonatkozó Rendtartás 5. fejezet 61—64.§-a foglalkozik a népiskola vezetésével, az igazgatók megbízásával. E szerint az állami népiskolában az igazgatót a tankerületi királyi főigazgató bízta meg az igazgatással, a királyi tanfelügyelő javaslatára. A tanfelügyelő három tanító személyére tett javaslatából a főigazgató választotta ki az iskola igazgatóját. A községi népiskolában az igazgatót a királyi tanfelügyelő bízta meg. A Rendtartás kimondja, hogy az igazgatói megbízásnál csak a nevelési, az oktatási és a közszolgálati …
Tovább a műhöz
Az angol középiskoláknak több faja van. Köztük néhány — Eton, Winchester, Chist’s Hospital — nagy alapítványokból táplálkoznak, másokat mint Westminster, Canterbury vagy Ely középiskoláját káptalanok tartják fenn. Tannak köztük olyanok, mint Merchant Taylors, St. Paul’s school, melyek kereskedő-társaságok, vagy municipalis testületek gondozása alatt állanak ; ellenben Harrow fekvésénél, Rugby vagyonánál fogva emelkedtek irgalmas intézetekből az ország legnagyobb iskolái közé. Némelyek, mint Mariborough és Mill Hifi, birtokosok iskolái (proprietary schools), melyekben eredetileg csak papok gyermekei tanulhatnak, végül van egy pár olyan is, mint Woolwich és Sandhurst, melyeket a kormány katonatisztek nevelésére alapított és tart fenn. A nagy középiskolák kétharmad része nagy alapítványokból áll fenn. Etonban hetven, Westminsterben negyven és Winchesterben hetven tanulót tartanak, tanítnak és látnak el az iskola költségén; St. Paul, Merchant Taylors’ és más iskolák, melyekben benlakás nincsen, csekély tandíjért veszik fel a tanulók egy részét. Általában a középiskolák között a nevelés drágasága teszi a fő különbséget. Eton és Harrow tulajdonképen csak a vagyonos szülők gyermekeinek áll nyitva; szerencsére az akadémiai versenyek, a csolnakverseny, a cricket tér és aztán az élet nyílt tere a vagyonos és kevésbé vagyonos szülék gyermekei előtt egyformán nyitva …
Tovább a műhöz
Tájékozottságunk az osztrák közoktatásról meglehetősen fogyatékos. Más nyugati országok oktatásügyéről sokkal több tanulmány, közlemény jelent meg nálunk, mint Ausztriáról. Pedig semmi túlzás nincs abban, hogy számunkra az osztrák közoktatás fejleményeinek figyelemmel kísérése különösen fontos. Ezt a különös fontosságot többek között a következők indokolják: — Ausztriával többszázados közös történelmünk van, és ebben a közös történelemben a két ország oktatásügye különösen sok közös vonást mutatott fel. Alapvető oktatásügyi törvényeink vagy azonosak voltak, vagy azonos alapelvek jellemezték őket. A monarchia felbomlásáig lényegében azonos volt iskolarendszerünk, azonosak voltak iskolatípusaink, az iskolák tantárgyrendszerei. De a két ország iskolarendszere alapvető szerkezetében a két világháború között sem különbözött egymástól. Aligha lehet tehát érdekesebb összehasonlító pedagógiai tanulmány számunkra, mint a két ország oktatásügyi alakulásának, fejlődésének összevetése attól az időtől kezdve, amióta társadalmi rendszerünk gyökeresen eltér egymástól. — A szomszédság az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után is adott tény, és egy szomszédos ország gazdasági, társadalmi, kulturális életének és oktatásügyének megismerése érdekünk és kötelességünk. — Ausztria olyan szomszéd tőkés, polgári demokratikus ország, …
Tovább a műhöz
Magyar népoktatás
- 1928
Ez év december 5-én lesz 60. évfordulója annak, hogy Istenben nyugodó nagy királyunk, I. Ferencz József báró Eötvös József népiskolai törvényét, az 1868. évi XXXVIII. törvénycikket szentesítette. Nem volt véletlenség az, hogy népiskolai törvényünk együtt keletkezett az 1867. és 1868. évi többi alapvető törvényünkkel: az osztrák kiegyezéssel, a horvát kiegyezéssel, a nemzetiségi törvénnyel stb. A lex Eötvös kiegészítő része annak a hatalmas alapvetésnek, amelyet nagyapáink a magyar históriának e termékeny két esztendejében elvégeztek. Céltalan dolog rekriminációkba bocsátkozni és ezért csak annak megállapítására szorítkozom, hogy okokból, amelyeket kutatni majd a történelem lesz hivatott, népiskola-hálozatunk a nagy magyar Alföldön, különösen a tanyavilágban, sőt részben a Dunántúl is elég hiányosan épült ki, úgyhogy 1925-ben kereken 5000 népiskolai objektumra (egy objektumnak véve minden egyes tantermet és minden egyes tanítói lakást) volt szükség ahhoz, hogy több mint félszázados népiskolai törvényünket teljesen végrehajthassuk. Hála a nemzet áldozatkészségének, szerencsésen eljutottunk odáig, hogy ebből az 5000 objektumra terjedő sürgős programaiból a mai napig kereken 3500 objektum biztosítva van s így
a sürgős programmból már csak 1500 objektum van hátra* A mai generáció valósággal eljátszaná a jogát ahhoz, hogy a népiskolai törvény 60. …
Tovább a műhöz
A szegedi piarista gimnáziumnak az idén nincs semmiféle jubileuma. A piarista atyák szegedi megtelepülésének kétszázéves fordulóját huszonegy évvel ezelőtt ünnepelte a város, az új épület ötvenhatéves ; egyik sem kerek szám. Az iskola egykori nagynevű igazgatója, Magyar Gábor száz évvel ezelőtt született, de ezek a lapok nem az ő emlékének vannak szentelve, bár róla is esik itt szó. Ennek a sétának és helyszíni közvetítésnek gondolata másutt fogantatott : ez év őszén fogja ünnepelni a magyar kegyestanítórend hazai meggyökérzésének háromszázéves fordulóját. Most lesz háromszáz éve annak, hogy 1642-ben még a rendalapító életében az első piaristák megjelentek Podolinban, a lengyel határmenti kis városban. A legmagyarabb tanítórend tagjai akkor még magyarul sem tudtak, és a későbbi nagy magyar kollégiumok székhelyei : Debrecen, Szeged, Pest, Kecskemét, Kanizsa, Temesvár még török kézen voltak. Az igénytelen piaristák először a Felvidék városaiban terjeszkedtek, s tagjaik nagy részét is onnan toborozták. Ez meg is látszott a rend külső arculatán, s talán ez volt az oka, hogy mikor a török visszahúzódása után megjelenik a rend az Alföld magyar városaiban,
népiesen tót szerzetnek nevezik a piaristákat. De csak addig, amíg közelebbről meg nem ismerik őket. A honfoglalás és a háromszázéves országos munka ismertetése azonban nem ezekre a lapokra tartozik, nem is …
Tovább a műhöz