Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
Az Orsz. Erdészeti Egyesület választmányának 1893. évi deczember 3-án tartott ülésében Bedő Albert első alelnök azzal az indítványnyal lépett föl, hogy miután immár az erdészeti irodalom sürgősebb szükségleteit, részben kielégítve, részben megbizások s pályázatok útján biztosítva látja, tekintettel az ország ezredéves fennállásának közelgő ünnepére is, a magyar erdőgazdaság-történet megirásának előkészítését tartja szükségesnek. E czélból javaslatba hozta, hogy egy ahhoz értő szakember által, gyűjtessenek össze mindazon kiadott vagy kiadatlan okiratok, a melyek a magyar erdágazdaság fejlődését a honfoglalástól kezdve 1867-ig feltüntetik, s majdan az egyesület kiadásában, a milleniumi kiállításon is bemutathatók legyenek. Az igazgató választmány ezen indítványt nyomban magáévá tévén, miután azt a közgyűlés is elfogadta s keresztülvitelére a választmányt hatalmazta fel, az 1894. évi január 28-án a magyar erdészeti oklevéltár szerkesztésére a választmány kitüntető bizalma engem szemelt ki. Az elvállalt feladat nagyságához képest rövid két év alatt, szakadatlanul folytatott kutatásaimnak sikerülj: is a kívánt anyagot három kötetben összeállítanom. Az anyag összehordásánál mindenképpen azon iparkodtam, hogy abban erdőgazdaságunk fejlődése híven tükröződjék, s megnyugvással mondhatom, hogy e fejlődésnek nincs olyan mozzanata, a melyről …
Tovább a műhöz
Az Orsz. Erdészeti Egyesület választmányának 1893. évi deczember 3-án tartott ülésében Bedő Albert első alelnök azzal az indítványnyal lépett föl, hogy miután immár az erdészeti irodalom sürgősebb szükségleteit, részben kielégítve, részben megbizások s pályázatok útján biztosítva látja, tekintettel az ország ezredéves fennállásának közelgő ünnepére is, a magyar erdőgazdaság-történet megirásának előkészítését tartja szükségesnek. E czélból javaslatba hozta, hogy egy ahhoz értő szakember által, gyűjtessenek össze mindazon kiadott vagy kiadatlan okiratok, a melyek a magyar erdágazdaság fejlődését a honfoglalástól kezdve 1867-ig feltüntetik, s majdan az egyesület kiadásában, a milleniumi kiállításon is bemutathatók legyenek. Az igazgató választmány ezen indítványt nyomban magáévá tévén, miután azt a közgyűlés is elfogadta s keresztülvitelére a választmányt hatalmazta fel…
Tovább a műhöz
Az Orsz. Erdészeti Egyesület választmányának 1893. évi deczember 3-án tartott ülésében Bedő Albert első alelnök azzal az indítványnyal lépett föl, hogy miután immár az erdészeti irodalom sürgősebb szükségleteit, részben kielégítve, részben megbizások s pályázatok útján biztosítva látja, tekintettel az ország ezredéves fennállásának közelgő ünnepére is, a magyar erdőgazdaság-történet megirásának előkészítését tartja szükségesnek. E czélból javaslatba hozta, hogy egy ahhoz értő szakember által, gyűjtessenek össze mindazon kiadott vagy kiadatlan okiratok, a melyek a magyar erdágazdaság fejlődését a honfoglalástól kezdve 1867-ig feltüntetik, s majdan az egyesület kiadásában, a milleniumi kiállításon is bemutathatók legyenek.
Az igazgató választmány ezen indítványt nyomban magáévá tévén, miután azt a közgyűlés is elfogadta s keresztülvitelére a …
Tovább a műhöz
Az erdőmérnöki pályára az erdő szeretete hajtott. Honnan vettem, magam sem tudom. Családunk az Alföld közepén Kiskunfélegyházán élt. Igazi erdőt csak azután láttam, hogy Sopronba kerültem a Műegyetem Erdőmérnöki Fakultására.
Az egyetemi könyvtárban az első könyv, amit kerestem, erdőesztétika volt. A könyvtáros azonban nem tudott ilyennel szolgálni. Csak évek múlva, amikor már összeismerkedtünk, nyomta egyszer a kezembe Salisch „Forstästhetik" című
beporosodott könyvét. Amikor mint fiatal mérnöknek alkalmam nyílott az akkori Erdészeti Lapokba cikket írni, egyik első írásom „Esztétika az erdőgazdaságban" volt. Ezután mozgalmas évek következtek. Országos szakmai gondok szakadtak
a nyakamba, majd ezek is elmúltak. Ekkor az Erdészeti Tudományos Intézet nyugalmas körülményei között visszatérhettem régi hobbymhoz, mint címzetes egyetemi tanár előadásokat kezdtem tartani Sopronban az erdő esztétikájáról Az intézet fotósaival éveken át keresztül-kasul utaztuk az ország erdeit, s próbáltuk filmkockára venni mindazt, ami szép bennük. így született ez a könyv. A gondolat felmerülésétől a megvalósulásig három évtized telt el, s közben az erdőesztétika, az erdők közjóléti szerepe - amely hárem évtizede még alig érdekelt valakit - szinte az egész világon az érdeklődés homlokterébe került. A Seattle-i Erdészeti Világkongresszus fő témája volt, az Erdészeti …
Tovább a műhöz
A parkerdők nem véletlen, ritka jelenségként, hanem előrelátó, céltudatos munka eredményeként jelentek meg Magyarországon. A látványos, gyors siker titka, kegy valós társadalmi igényekre épült. Ezt táplálta az erdei kirándulások szép hagyománya, a városba. szorult emberek természet utáni vágyódása, a fiatalok erdőjáró kedve, a lakosság jó közérzetét kereső tanácsi vezetők szándéka, na meg az erdészek tettrekészsége. Ezt a tettrekészséget igazolja könyvünk is, amelyben sokan azok közül, akik park-erdeinket megálmodták és valósággá váltották, most vendégváró igyekezettel bemutatják. Ez a jó szándék győzte le a könyvírásban járatlan erdészek húzódozását. Olyan könyvet szeretnénk közreadni, amely azokhoz szól, akik kedvelik és keresik a természetet, az erdőt. Nem szakkönyvnek szántuk. A természet iránt szeretnénk felkelteni minél több ember érdeklődését. Azt is szeretnénk elérni, ha valaki útra kel, lássa meg azokat az értékeket, amelyeket az erdő őriz. Felvillantjuk a táj egy-egy kulturális, történelmi érdekességét, egy-egy maradandó alkotást, ránk maradt örökséget, amit féltve őrzünk. Ez színvallás arról is, hogy az erdészek nem élnek elszigetelt, zárt körben, kitekintenek az erdőből és azt csak eszköznek tekintik az ember világának szebbé, teljesebbé formálásában.
Köszönetet mondok szerzőtársaimnak, akik jó szándékú, fáradságos, …
Tovább a műhöz
A mai magyar erdőgazdaság alapjait az első világháború után rakták le. Az első világháború előtti években 60— 70 millió aranypengő fakivitellel rendelkező ország a trianoni békeszerződés területi rendelkezései következtében 30—150 millió aranypengő értékű fabehozatalra szorult. Ez az ország egész gazdasági életét kedvezőtlenül befolyásoló fahelyzet felrázta az erdészeti közvéleményt, elsősorban a haladó gondolkodású erdőmérnököket, akik Kaán Károly, a nagy magyar erdész irányításával átfogó erdőgazdaságpolitikai koncepciót dolgoztak ki. Elsősorban az erdőterület növelésében, az Alföld fásításában látták a megoldást. Természetesen csak a mezőgazdasági termesztésre alkalmatlan futóhomokok és szikesek erdősítésére, valamint a mezőgazdasági termelés érdekeit szolgáló fásítások — fasorok, védő erdősávok — létesítésére gondolhattak. Az akkori súlyos gazdasági helyzet és az alföldfásítás tudományos előkészítésének a hiánya miatt azonban ennek a lehetőségnek a valóra váltása is rendkívüli nehézségekbe ütközött. Kaán haladéktalanul mozgósította valamennyi tudósunkat, akitől csak segítséget remélt. A Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola professzorai mellett botanikusokat, meteorológusokat, geográfusokat és talajtani szakembereket vont be az alföldfásítás tudományos kérdéseinek tisztázásába. A pillanatnyi megoldások …
Tovább a műhöz