Magyar
EnglishKeresés
Találatok
E dolgozat csonka. Hiányzik belőle a jogos védelem egyik legvításabb és legtöbb — úgy, dogmatical mint jogpolitikai — megoldatlan kérdést felmutató rész-, létkérdésének, a hatósági személyek ellen kifejthető jogos védelem kérdésének taglalása. Úgy a történeti, mint a dogmatikai, elméleti és jogpolitikai részekben teljesen mellőztem e kérdéskört; Ennek feldolgozása a második, — önálló — résznek lesz tárgya. Eljárásom oka a következő volt: A hatósági személyekkel szemben kifejthető jogos védelem kérdése, annak más jogvidékkel való sokszoros összefüggése és a figyelembe jövő szempontok felett complex volta
miatt, hasonlíthatatlanul nagyobb anyag feldolgozását követeli a jogos védelem egyéb részletkérdéseinél. Az idevonatkozó jogtörténeti, dogmatikai anyag szétrepesztené mintegy e dolgozat kereteit, attól eltekintve, hogy a megjelenést is lényegesen késleltetné. A mellett a hatósági személy elleni jogos védelem kérdése nem mutat, oly szoros egybefüggést a jogos védelmi doctrina egyéb kérdéseivel, 'hogy a különválasztás azok kifejtésének akadálya lenne. Ellenkezőleg: a hatósági személy elleni
jogos védelem kérdése a jogos védelem doctrinájából nyert elvek egy felette speciális, — bár igen nehéz, — alkalmazása. E szerény dolgozat közzétételénél bátorságot veszek magamnak arra, hogy legöszintébb hálámnak tiszteletteljes kifejezést adjak …
Tovább a műhöz
A manumissio
- Óriás Nándor
- 1928
A jogtudomány t berkeiben időnkint felhangzik a panasz, hogy egyrészről a történeti, másrészről az elméleti disciplináknak aránylag kevés a művelője. Az utolsó néhány évtized emberének érdeklődését, talán a létért való küzdelem élesebbé váltóval s a technikai kultúra fejlődésével párhuzamosan, az élet praktikus kérdései kötik le inkább s a közszellem ily irányú orientációjának hatása alól a jogtudomány művelői is alig vonhatják ki magukat. Talán ez a nagy J h e r i n g által tréfásan megállapított komoly igazság,1 melyet a római jog tudományának ez a vezéralakja jóval előbb a giesseni egyetem egy Festschrift-jében ünnepélyes formában is hangoztatott:1 2 ugyancsak egyik oka lehet e disciplinák művelésétől való tartózkodásnak. Pedig „a mindenáron csak praktikusok gyakorlatiassága nagyon impraktikus. A távolabb fekvő okok rendszerint sokkal fontosabbak a közelfekvőknél“ mondja Somi ó3 (Jogbölcseleti előadásai 1906., I. kötet, 22.). Másrészről ma már általánosan elfogadottnak tekinthető az a felfogás, amelyet J h e r i n g még úgy formulázott, hogy „so wird denn die wissenschaftliche Forschung auf diesem Gebiete des Rechts (röm. Rechtsgeschichte), wenn sie sich nicht mit einer dürftigen Nachlese begnügen will, mit Notwendigkeit auf den angegebenen Weg getrieben, den vorhandenen Stoff, den sie 1 Scherz und Ernst in der Jurisprudenz, 3 Aufi 104—116. 2 Das …
Tovább a műhöz
Inter libros manu scriptos, quos plurimos atque pretiosissimos
bibliotheca Vaticana possidet, fontes i uris indagantibus is maxime
memorabilis est, quem Niehuhrius inter libros Reginae tSueeiae
anno 1817. invenit numero 88G. distinctum, et in epistola ad
Car. de Savigny, inserta ephemeridibus litorariis, quae Zeit-
schrift fiir die geschiclilliclie Ueelitswissenschaft inscribuntur,
Tom. 111. p. 409 — 412. descripsit. Etenim quum propter
literarum formam, quae pervetustum cum esse evincit, tum
proplerca insignis est, quod solus octo posteriores Theodosiani
Codicis libros integros praebet cum summariis nondum editis,
ab antiqua manu ad singulas constitutiones adscripts 1) Quum
igitur 'libros luris Anleiustinianei studiose investigarem, nihil
mihi Romam venienti longius erat, quam ut codicem illum non
solum inspicerem, verum etiam cum editis libris conferrem.
Sed diu Angelus Maius, bibliothecae Vaticanae illo tempore
primus custos, variis artibus spem meam frustratus est, usque dum
Nicbuhrius, quem precibus adieram, literis me commendaret cum- I.
1) De hoc codice cons. To. Ti Hu* in pracf. ad Io. Bertrandum
editioni octo posteriorum Codicis Theodosiani librorum praemissa (Baris.
1550. 8.): ,, Cdtterűm superioribus his diebus in manu* mea* inciderunt
posteriores integri libri magni illius Codicis Theodosii Imperatoris —
cuius (codicis) senio iam multis in locis erat species deformata et
pene deleta. Literis autem grandioribus liber erat descriptu*“ …
Tovább a műhöz
A Csoknya Tünde Éva és Jusztinger János szerkesztésében 2016-ban megjelent A római jog alapfogalmai című tudományos kézikönyv második, átdolgozott kiadását veheti kezébe a Tisztelt Olvasó. A pécsi jogi kar Római Jogi Tanszékének Publicationes Cathedrae luris Romani Quinqueecclesiensis című sorozata hatodik számaként megjelenő kötet az antik római jog alapintézményeinek rendszerezett áttekintése mellett továbbra is egyfajta iránytűként kíván szolgálni mind a ius Romanum tárgykörének kutatói, mind pedig napjaink gyakorló jogászai számára. Az új kiadás ennek érdekében már nem csupán az egyes fejezetekhez kapcsolt szakirodalmi jegyzékkel, hanem alfabetikus fogalommutatóval is segíti az érdeklődő olvasóközönséget. (...) A római jog alapfogalmai című tudományos kézikönyv második, átdolgozott kiadása a ius Romanum alapintézményeinek rendszerezett áttekintése mellett továbbra is egyfajta iránytűként kíván szolgálni mind az ókori római jog tárgykörének kutatói, mind pedig napjaink gyakorló jogászai számára. A praxisból kiinduló, absztrakt, elvont normák által csupán kevéssé korlátozott antik jogfejlesztési technika ugyanis a pragmatizmusáról és a konkrét jogviták feloldására fókuszáló tömör stílusáról közismert jogtudósjog olyan szilárd fogalmi bázisát alakította ki, amely méltán vált a modern magánjog dogmatikai rendszerének megalapozójává. Az új …
Tovább a műhöz
A római jog insíitutiói alatl, a jogi remekíróknak, 3 Justinianus császár törvényszerkesztő bizottságának hasonló nevű, s egyező célú munkái után, - a római jog alapelveit magába záró, bevezető elemi tankönyvet kell értenünk. Érthetjük még alatta a római jog alapelveinek említeti modorban való előadását. A római jog institutiói című munkánkban a tiszta római magánjogot fogjuk tárgyalni, amiképpen az a római jogi codificatiói révén világhírűvé vált Nagy Justinianus keletrómai császár legislatiójában mmtegy megrögzíttetett De e tárgyalás folyamán az egyes jogi intézmények ismertetése közben, mint különben is ajánlalossága miatt széltében szokásos e tankönyvekben a historicus előadási modor, ki kell térnünk azok történelmi fejlődésére ; szem elé kell állítani a különböző korokban más és más alakban jelentkező, de időjendiség szerint egymáshoz viszonyítva fokozatos fejlődést mulató jogi képeket. A tiszta római joggal szemben pandectajog alatt értjük azt, ami és ahogyan az egyes német államokban recipiált római jogból egészen a legutóbbi időkig,1 az általános német birodalmi polgári törvénykönyvnek törvényerőre emelkedéséig (1900 január l-ig) törvényerővel bírt. De bár az említett országokban a római jogot, amely a német birodalmi törvények, a szokásjog, a tudomány, s az egyházjog behatása alatt módosulást szenvedett, a …
Tovább a műhöz
Kevés tudományról mondhatjuk el, hogy tankönyvirodalma oly nagy múltra tekinthetne vissza, mint a római jogé. Már a Kr. u. II. század derekán megszületett ugyanis az első ránk maradt római jogi tankönyv, Gaius Institutiones c. műve, amely a római jog — és egyáltalán: a jog — oktatását máig érezhetően meghatározza. Többé-kevésbé ennek rendszerére épül a római jog később íródott összes tankönyve, így köztük az első magyar nyelvű tankönyv, HENFNER JÁNOS alkotása is, amely 1855—1856-ban látott napvilágot. Magyarországon az azóta eltelt több mint másfél évszázad során számos újabb munka gazdagította a római jog tankönyvirodalmát, amely ezért napjainkra egy értékes, többé-kevésbé folytonos hagyományt mondhat a magáénak. Ezt a hagyományt kívánja folytatni a jelen tankönyv is, jóllehet elődeitől több vonatkozásban jelentősen eltér. Az eltérések közül a legszembetűnőbb a tankönyv egyfajta „kettős természete”. Munkánk ugyanis egyfelől nagy vonalakban a magyar romanisztikai tankönyvirodalom immár klasszikus művén, BRÓSZ RÓBERT és PÓLAY ELEMÉR 1971-ben megírt és 1974-ben megjelent egyetemi tankönyvén alapul; másfelől viszont oly nagy mértékben különbözik tőle, hogy már inkább önálló alkotásnak tekinthető. Erre a jelenségre a nemzetközi gyakorlat számos példával szolgál, amelyek közül e helyütt csak kettőre szeretnénk utalni: DULCKEIT római …
Tovább a műhöz
Par excellence jogászi népnek tartatunk, de inkább gyakorlati, mintsem elméleti jogtevékenységünknél fogva, minthogy ez utóbbi jogászaink számos ezerre menő, igen is tekintélyes tömegével egyátalán semmi arányban sincs. Innen magyarázható, hogy még hazai jogunk irodalma is néhány rendszeres munkán kivül alig mutat fel valamit, és még tán ezénél is kevesebbet a római jog magyar nyelvű irodalma. A római jogtörténettel tüzetesen és behatóan foglalkozó mű egyetlen egy, s római jogi monographia egyátalán felette kevés, e téren pedig édes honi nyelvünkön egy sem létezik. Hazai jogirodalmunknak ily állapotában jelen, a római jogtörténetnek külterjileg véve bár csak egy kis részét, de azt — belterjileg tekintve — annál részletesebben tárgyaló munkának a közzététele által is némi szolgálatot vélünk tehetni. Egyebbek között főleg e szempont határozta el szerzőt e müvének kinyomatására, melynek összeállításánál minden rendelkezésére állhatott eredeti forrást és irodalmi segédeszközt lelkiismeretesen felhasználni, az azokból elébe tárult anyagot saját legjobb felfogása és Ítélete szerint lehetőleg önállóan feldolgozni törekedett, hogy ekkép a római alkotmány történeti fejlődésének a királyok korszakában lerakott első alapjait — melyeken utóbb a köztársasági kor alkotmányának nagyszerű épülete emelkedett fel — az olvasó szakközönség előtt minden …
Tovább a műhöz
Adjunkt an der Fakultät für Staats* und Rechtswissenschaften der Universität Pécs Im Gefolge der Lehren Savignys verbreitete sich, teils über seine Absichten hinaus, die Auffassung, das formlose Übereignungsgeschäft des römischen Rechts, die traditio sei dem Wesen nach abstrakt gewesen, da ihre übereignende Wirkung an keine andere
Bedingung geknüpft war, als an den vorhandenen Übereignungswillen (animus transferendi et adquirendi dominii) beider Parteien und dass die in den Quellen erwähnte iusta causa traditionis nur die Aufgabe hatte, als Indicium für das Vorhandensein jenes Willens zu dienen. Gegenüber dieser Auffassung gelangt der Verfasser auf Grund seiner Quellen-
studien zu dem Standpunkt, dass die Jurisprudenten im römischen Recht die Gültigkeit der Übereignung wohl an das tatsächliche Bestehen einer sog. iusta causa traditionis knüpften, darunter aber in den einzelnen Phasen der römischen Rechtsentwicklung Verschiedenes verstanden. In der Epoche der Naturalwirtschaft übertrug die Tradition das Eigentumsrecht nur insofern, als sie auf ein gültiges Rechtsgeschäft mit anerkannt übereignender Wirkung
gegründet war. Das Recht der warenproduzierenden, sklavenhältenden römischen Gesellschaft gab diese starre Auffassung der iusta causa auf und anerkannte den Übernehmer der Ware auch dann als Eigentümer, wenn das zu Grunde liegende Rechtsgeschäft wegen irgendeines Fehlers ungültig war, vorausgesetzt, dass ein consensus zwischen den Parteien …
Tovább a műhöz
A Pécsi Jogi Kar volt neves professzorai között kiemelkedő helyet foglal el a 106. életévében, 1992-ben elhunyt Óriás Nándor, aki 1939-től 1955-ig állt a Római Jogi Tanszék élén. Tisztelettel övezett személyiségéről, impozáns képzettségéről, szakirodalmi munkásságáról, lenyűgöző előadói stílusáról tanszéki utóda, Benedek Ferenc professzor publikált a Jura 2001. évi 2. számában megkapó jellemzést, amelyet ebben a kötetben is olvashatunk. Levéltári kutatásokra is épülő, gazdagon dokumentált, 64 oldal terjedelmű kismonográfiában foglalta össze Óriás Nándornak, az Egri Érseki Jogakadémia 1914-1939-ig volt tanárának színes életútját Szecskó Károly történész. Az „Óriás Nándor élete és munkássága” c. ízléses kivitelezésű kötetet a Heves Megyei Bíróság adta ki 1998-ban. A jeles „Tanítómester” szellemiségének ápolását vállalta és élénk aktivitással végzi intézményünkben az Óriás Nándor Szakkollégium mint közhasznú egyesület. Folytonosan kifejezi az oktatók és a hallgatók iránta tanúsított tiszteletét a 48-as téri épület földszintjén elhelyezett, Óriás professzor arcélét idéző bronz emléktábla és annak a tanteremnek az elnevezése is, amelyben előadásainak többségét tartotta.
Professzor Úr az 1980-as évek közepén vállalta, hogy változásokban és színes élményekben gazdag életének egyes emlékeit leírja abból a célból, hogy a …
Tovább a műhöz
Forum Romanum
- Jakab Éva
- 2017
Az itt összegyűjtött jogesetek a Digesztából, a római jogtudósok műveiből Jusztiniánusz császár parancsára a Kr.u. 6. században összeállított gyűjteményből származnak. A szövegek jogtudósi döntések: a jogászok általában egy konkrét jogesetből, egy valós tényállásból vagy okiratból indulnak ki. A konkrét jogvitában felmerülő probléma többnyire dogmatikai vagy jogértelmezési kérdéseket vet fel, amit a jogászok elvi éllel igyekeznek megválaszolni. E jogtudósi vélemények jogforrásnak számítottak az ókori Rómában. A római jog szervesen fejlődött tovább e „mindennapos jogalkotás" keretében (ez a folyamat a mai “bírói joghoz” hasonlóan értelmezte és alkalmazta a jogszabályokat). A római jogászok kazuisztikus, differenciált gondolkodási és érvelési technikája példaképül szolgálhat a mai jogász számára is. A római jog előadás formájában történő oktatása mellett elengedhetetlen a gyakorlati órákon, a jogesetek szövegértelmező elemzése révén is átgondolni a jog rendszerét. Az előadás túlnyomó részt a passzív befogadásra épít; a tankönyvek rendszerezett, nagyrészt korunk dogmatikai gondolkodásának megfelelő felépítésben mutatják be a római jogot. Az ókori római jog gazdag, kifinomult anyaga tehát kénytelen a mai, a kodifikációs elvből kiinduló gondolkodásunkhoz igazodni. A gyakorlati órákon a hallgatók a római jogot új nézőpontból ismerik meg, …
Tovább a műhöz
Widmung als Oberassistent. 1965 wurde er zum Dozenten, 1978 zum Universitätsprofessor (Ordinarius) ernannt. Als Erzieher von Juristengenerationen ist seine strahlende Persönlichkeit vorzüglich durch langjährige Erfahrung, pädagogische Weisheit, einen meisterhaften Rechtssinn und eine besonders faszinierende, humorvolle Vortragungsart gekennzeichnet. Sein geistiger Horizont erstreckt sich weit über das römische Recht hinaus auf andere Wissensgebiete. Diese bewunderungswürdige Weite seiner gesellschaftswissenschaftlichen Sichtweise wurde u. a. durch die statistischen, wirtschaftswissenschaftlichen und bürgerrechtlichen Seminare, die er als Assistent an der Fakultät hielt, mit begründet. Ausserdem sind seine hervorragenden Kenntnisse in der Geschichte und Kriegswissenschaft unter seinen Freunden und Verehrern wohl bekannt. Daher ist es keineswegs erstaunlich, dass er als Ersatzmann nötigenfalls jeweils
ausgezeichnete Vorträge an der Fakultät hielt, so z. B. über ungarische Rechtsgeschichte - nach der Entfernung von Alajos Degré - oder über bürgerliches Recht. Dank der Wirkung von Ferenc Benedek genoss der römischrechtliche Lehrstuhl der juristischen Fakultät von Pécs zahlreiche Jahre hindurch auch auf internationaler Ebene guten Ruf und Anerkanntschaft. Ferenc Benedek nahm am öffentlichen Leben der Universität jeweils freudig Anteil. Als Lehrstuhlleiter war er fortwährend Mitglied des Fakultätsrats, einige Jahre bekleidete er das Amt des …
Tovább a műhöz
1974-ben megjelent az új római jogi tankönyv. Az azóta eltelt néhány esztendő tapasztalata meggyőzött arról, hogy szükséges lenne a római jogi gyakorlatok anyagát szinkrónba hozni a tankönyvi anyaggal. Ugyanakkor az újabb didaktikai módszerek alkalmazása is elkerülhetetlenné tették új oktatási segédeszköz, anyag készítését. Végül pedig szélesebb körű ismeretek elterjesztése végett is célirányosnak mutatkozott.az eddigi anyag lényeges bővítése. Mindezen szempontokat szem előtt tartva készítettük el a római jogi gyakorlatok új korszerű anyagát. Ebben a segédkönyvben — mint a példák végén mindenütt idézett forrásmegjelölések is bizonyítják — változatlanul, minden esetben eredeti forráspéldákat találunk. Ettől semmiképpen sem tekinthettünk el. Csak így lehet ugyanis megismerni a római jog kialakulását, szellemét, a praetor és főképp a római jogtudósoknak az ókori világban egyedülálló jogalkotó, jogfejlesztő tevékenységét. Ez a relatíve bővebb terjedelem teljesebb képet ad a római társadalom problémáiról, gazdaságáról, de egyben kultúrtörténetéről is: való kép, a hús-vér élet jogi vetülete. Ez az összeállítás nagy egészben követi a tankönyv rendszerét. Elsőnek a személy és családjogból vesz példákat, ezt követően un. dologi jogi eseteket tárgyal; majd az öröklési jog következik; negyedikként a kötelmi jog un. általános részét vettük; a …
Tovább a műhöz