Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
A Pécsi Tudományegyetem szekszárdi kara az elmúlt két évtizedben jelentős átalakításon ment keresztül. A korábbi Tanítóképző Főiskola ma Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Karként szekszárdi és pécsi képzési hellyel is rendelkezik. A képzési kínálata pedig a pedagógusképzés mellett kibővült gazdaságorientált képzésekkel is. Ezt a változást jelzi az Élelmiszergazdaságtani és Vidékfejlesztési Intézet létrehozása is, amely egyrészt mutatja a Dél-Dunántúli Régió igényeit kiszolgáló turizmus-vendéglátás és szőlészborász képzéseink jelenlétét, másrészt tükrözi a jövőképünket, amelyet a korszerű vidékfejlesztés irányában képzelünk el. A „Modern egyetem – hasznosítható tudás” című kötetünket hagyományteremtő céllal készítettük el, hogy a sokszínű
képzéseinkhez kapcsolódóan bővítsük hallgatóink és érdeklődő olvasóink ismereteit. Fontosnak tartjuk, hogy a képzéseink szakirodalmi hátterét folyamatosan korszerűsítsük, minél jobban kövessük napjaink felgyorsult változásait, valamint jó gyakorlatokra, innovatív megoldásokra hívjuk fel a figyelmet akár a turizmus, a
vendéglátás, a marketing, a táplálkozás vagy akár a szőlészet-borászat területéről legyen szó. A kötet nyolc tanulmányt tartalmaz a fent említett témakörökhöz kapcsolódóan. Tudásunkat bővíthetjük a borászat területén egyrészt a spontán és …
Tovább a műhöz
Szekszárd neue a római kor óta összeforrott a borral. Régészeti, történeti adatok sokasága szól arról, hogy a település gazdasága, lakóinak élete a szőlő, a bor
köré szerveződött. „Tüke” szekszárdinak lenni még a közelmúltban is egyet jelentett a szőlőbirtoklással, a település ma is büszkén nevezi magát „a szőlő és a bor
városának". E szekszárdi identitás történeti gyökereit mutatja be a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi kara, az Illyés Gyula Kar és a „BORkultúra szabadEGYETEM"
támogatásával készült könyv. A szekszárdi bor történetének fénykorát idézi: a 16. század második felében a szekszárdi volt közel és távol a legkeresettebb magyar bor! A Szekszárd és környéke dombjain megtermelt bor pótolta ugyanis a török megszállta Szerémség aranyat érő nedűjét. A délkelet-tolnai - többségükben szekszárdi - borok legnagyobb fogyasztója és értékesítője Szeged városa volt, amelynek kereskedői a bátai kikötőben bonyolították le az alföldi szarvasmarha és a dunántúli bor cseréjét. Nagyszerű gazdasági és társadalmi fejlődés járt a fellendülő borkereskedelem nyomában, amelynek a harmincéves háború vetett véget az állandó hadszíntérré váló Duna-mentén. A rövid intermezzo után a szekszárdi borok helyét és szerepét hosszú időre a török pusztításnak kevésbé kitett Hegyalja vette át. A török kiűzését követően Szekszárd …
Tovább a műhöz