Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Ez év decemberében száz éves népoktatásunk alaptörvénye, az 1868-as XXXVIII. törvény. A törvény megalkotása és szentesítése, folytatása és
betetőzése a köznevelés országos rendezését, törvénybe foglalását sürgető törekvéseknek. Ugyanakkor kompromisszum is, mert mellőzte 1848 forradalmi örökségét. E kompromisszumból eredő hiányok, hibák nyomait 80 éven keresztül viselte magán a magyar közoktatás és amelynek ballasztjától, az egyházi iskolák káros örökségétől csak a felszabadulás után tudott végleg megszabadulni. Mindezek ellenére a törvény megalkotásának az a legfőbb értéke, hogy a magyar történelemben először adott lehetőséget a népoktatás országos rendezésére, az oktatás egységesitésére. Ilyen történelmi visszapillantásnál nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni, hogy
különböző erők akadályozták a törvény érvényesitését, s a visszahúzó erők nem engedték teljesen érvényesülni az eötvösi koncepció haladó mozzanatait. A törvény az európai haladás mértékével mérve is jelentősnek mondható. Az általános (egyetemes, országosan mindenkire kötelező) tankötelezettség elvét tizenkét évvel Anglia és tizennégy évvel Franciaország előtt emeli törvényerőre." A legátfogóbb jogszabály a későbbiek során sokat vitatott hézagossága ellenére is. A soknemzetiségű Magyarország népoktatását szabályozó törvény korabeli birálői és …
Tovább a műhöz
A kölcsönös tanítás módszere, közismertebb nevén Bell-Lancaster vagy monitor-módszer a hazai neveléstörténeti tudatban mintegy a margóra szorult. Az 1976-tól 1979-ig megjelent négykötetes Pedagógiai Lexikon mindössze 26 sort szentel ismertetésére. A Kemény Ferenc szerkesztette Magyar Pedagógiai Lexikon (1933-1934) még mintegy negyven sorban foglalkozik vele. Egy évszázaddal korábban, 1873-ban, az „A-Cz” betűknél megrekedt és egyszer s mindenkorra csonkán maradt első magyar pedagógiai lexikonban, a Néptanítók ismerettárában még maga a szerkesztő, Molnár Aladár írta a 282. laptól a 290. lapig teijedő „Bell és Lancester” cikket. Andrew Bell és Joseph Lancester, e két egymással sokban szembenálló, de már a kortársak szemében elválaszthatatlanul összekapcsolt pedagógiai újító ma is nagyobb érdeklődésre tarthatna számot, mind egyetemes neveléstörténeti szempontból, mind magyar vonatkozásban. Hatásuk az egész világon mind az öt világrészre kiteijedt. Angliában az 1860-as évekig a gyermekek 60 százaléka az ő módszerükkel sajátította el az olvasás-írás-számolást. Franciaországban a XIX. század első felében a laikus iskola hívei annak felhasználásával törekedtek az egyházi iskolázás visszaszorítására. Jelentős részük volt abban, hogy Svédországban már 1842-ben törvénybe iktathatták az általános iskolakötelezettséget. Még életükben hatottak Norvégia, Dánia, …
Tovább a műhöz
Napjainkban erőteljesen megnőtt a társadalom érdeklődése a közoktatáspolitikai kérdések iránt. Teljesen érthető ez, mert alig van olyan magyar család, melynek életét valamilyen módon ne befolyásolná közoktatás-politikánk alakulása. Legtöbben úgy vannak kapcsolatban az intézményes neveléssel, hogy valamely hozzátartozójuk (gyermekük vagy felnőtt családtagjuk) iskolába jár. Oktatáspolitikánk alakulása azonban a közvetlen személyes érdekeltségtől elvonatkoztatva is foglalkoztatja a társadalom tagjait. Sokan teszik fel a kérdést: oktatásunk megfelelően biztosítja-e társadalmi létünk folytatását, elősegíti-e, hogy az utánunk következő nemzedék társadalmi forradalmunk örököseként a fejlett szocializmus megvalósítójává, a kommunizmus építőjévé váljon? Segíti-e oktatáspolitikánk népgazdaságunk folyamatos fejlődését? Eléggé felkészült-e az oktatásügy a fejlett szocializmus műszaki, gazdasági alapjai megteremtésének szolgálatára? Megtanul-e ifjúságunk helyesen élni? Hozzájárul-e oktatáspolitikánk, hogy a szocialista életmód uralkodóvá váljon a felnövekvő nemzedékben? Az oktatáspolitika iránti érdeklődés tehát egybekapcsolódik a társadalomban a jövőért érzett felelősséggel. Ezért válik mindinkább igazzá, hogy ma a közoktatás-politikus fogalma mind tágabbá válik, mind többen érzik szükségességét, hogy oktatáspolitikai kérdésekben véleményt …
Tovább a műhöz
A magyar közoktatásirányítás, különösen az iskolafelügyelet fejlődésének történeti áttekintése
- Mezei Gyula
- 1979
A magyar pedagógiai közélet egyik új vonásaként jelentkezett a közoktatási irányítás és a munkahelyi pedagógiai vezetés helyzete, gondjai, lehetőségei iránt élénk és széles körü érdeklődés. A közoktatási irányítás kérdéseinek előtérbe kerülése ma már világjelenség. Elsősorban és alapvetően azért, mert soha egyetlen történelmi korszakban sem volt annyira az érdeklődés előterében az intézményes nevelés, mint napjainkban. A modern kor körülményei, a tudományos-technikai forradalom kibontakozása nyomán kialakuló új nevelési követelmények mind általánosabbá teszik az iskolai nevelés hatásfokának vizsgálatát. A mai és különösen a holnapi, a távlati szükségletek tükrében távolról sem optimális hatásfokkal működő iskolák, a "gyorsuló idők" sodrában lemaradó oktatási rendszerek és nevelési intézmények egyre több kritikai észrevételt váltanak ki világszerte. A nyugati országokban kialakuló pedagógiai konfliktus-helyzet, a "nevelésügy világválságaként" megjelölt mai állapot a "pedagógia forradalmának" sürgetését indikálta. A bizonyos mértékig csődhangulatot idéző minősítések érthetők azon a társadalmi talajon, abban a pedagógiai közegben, amely mintaszerű precizitással dolgozta ki társadalmi eszményeinek legmegfelelőbb nevelési elméleteket, hogy azután segítségükkel felnevelje a nevelőiből tökéletesen kiábrándult, az uralkodó …
Tovább a műhöz
A hazai közoktatás újabb történetének nincsen egyetlen korszaka sem, mely jobban megragadná figyelmünket, mint Mária Terézia uralkodásának ideje. Ekkor megy végbe a nevelés feladatairól táplált felfogások nagy átalakulása; ekkor fogamzik meg csirája a modern iskolának; ekkor emelkedik a tanügy vezetése országos és egyetemes elvek szinvonalára. Nem csoda, ha e tárgy oly nagy erővel vonzotta a mindnyájunk fájdalmára korán elhunyt tudós Molnár Aladárt, aki a hazai közoktatásnak az egész XVIII. századra kiterjedő történetét akarta megírni, de (mint ismeretes) csupán III. Károly uralkodásának végéig juthatott el. Mikor az 1740-ik év határát át akarta lépni, a halál kiragadta kezéből a tollat. Már közel egy évtized előtt esett tekintetem hazai történetírásunknak é területére, melyet mindeddig csak egyes iskolák monographiái foglaltak el, anélkül, hogy valaki megkísértette volna az ország egész közoktatásának ezen korbeli történetét a források alapján megírni. Ereztem a feladat nehézségeit, mert tudtam, hogy annak, ki e terület megművelésére vállalkozik, rengeteg levéltári anyagot kell átkutatnia. De lelkesített a remény, hogy hazai művelődésünk történetériek némi szolgálatot tehetnék, ha csekély erőmet e czélnak szentelem. Hozzáfogtam tehát a nagy levéltáraknak, jelesül, a kincseket rejtegető és tárgyam szempontjából kevéssé kiaknázott Országos …
Tovább a műhöz
Tervemhez képest átadom az olvasó közönségnek á Mária Terézia-korabeli magyarországi közoktatás történetéről szóló művem második kötetét. Ugyanolyan módszerrel készült, mint az első. Az egész időszak közművelődési törekvéseire kiterjedő anyagot országos vonatkozásaiban lehető teljességgel összegyűjtöttem, s ennek alapján igyekeztem jellemző képét adni ama szellemi mozgalmaknak, melyeknek hatása alatt a magyar közoktatás rendszerének szerves alapjai lerakódtak. E kötetben is mellőztem tehát számos apróbb, nem épen érdektelen adatot és részletet, s feldolgozásom keretébe csakis a valóban lényeges vonásokat vettem fel/ Talán sikerült e módszerrel elérnem azt, hogy tudós kutatásokon épült művem némi hatást gyakorolhat szélesebb körökre is. Mert nemcsak a tudományt kívántam tehetségem szerint szolgálni, hanem arra is törekedtem, hogy a könyvemben foglalt, történeti és paedagogiai elvek iránt felkeltsem a művelt közönség érdeklődését. Ma már hovatovább gyarapszik' azok száma, kik a tényleges iskolai gyakorlatnak nem mindig biztos álláspontjáról visszakívánkoznak néha-néha az intézmények fejlődésériek pillanatnyi benyomásoktól meg nem zavart, megtisztult légkörébe. A történeti felvilágosítás becsét mind mélyebben érzik át azok, kik a tanügygyei akár politikai, akár paedagogiai vonatkozásaiban hivatásszerűen foglalkoznak. S lehet-e vájjon hálásabb …
Tovább a műhöz
A magyar tanítóság legjobbjai nemcsak a régmúltban, hanem századunkban is a kor haladó szellemi áramlatainak zászlóvivői voltak, elöljártak a széles népkultúra megteremtéséért vívott küzdelemben. Mai tanítóságunk nemes hagyományként kapta örökségül nemcsak a múlt századok, hanem a századeleji tanítóság és a Tanácsköztársaság lelkes tanítógárdájának eszmeiségét, bátor kiállását és hősi harcát a szocialista iskoláért. Nem Apáczai Csere János volt az utolsó, aki a nép tudatlanságának okát a „rosszul kormányzott közügyekben" látta, aki le akarta csapolni a „nyomorultságnak, a szégyenletes tudatlanságnak roppant tengerét", hogy az ország ne maradjon „fortélyos verekedő urak" prédája. Egyenes út vezet tőle - a negyvennyolcas tradíciókon keresztül - a radikális és szocialista pedagógusok nagy harcához a „közügyek" megjavításáért és e réven a nyolc osztályos kötelező állami népoktatásért. A századeleji uralkodó osztályok hazafias frázisokkal kendőzték a nemzetrontást. A dagályos frázisok csak rosszul vagy egyáltalán nem leplezték az ország kulturális elmaradottságát.
A „hazafiatlanság" bélyegét sütötték a homlokára a kulturátlanság, az elmaradottság ellen fellépő haladó tanítóságnak, amely az „Új Korszak" köré és a Magyarországi Tanítók Szabad Egyesületében, mint „pártok feletti" szervezetben tömörült, s egységes, átfogó …
Tovább a műhöz
Elkészítettük á Szovjetunió jelenlegi iskolarendszeréről szóló tanulmányt, amikor a Pravda 1984. január 4-i számában megjelent az új oktatási reform-tervezet "Az általánosan képző iskolák és a szakoktatási intézmények reformjának irányelvei" címmel, két lehetőség állt előttünk: 1. vagy átdolgozzuk az egész tanulmányt, vagy 2. változatlanul kiagyjuk az eredeti, 1983-ban lezárt anyagot és nem veszünk tudomást a tervezetről, amelyet még társadalmi vitára bocsátanak és amelynek végleges bevezetésére csak 1986-ban fokozatosan kerül sor. Mi egy 3. variációt választottunk: Közreadjuk a szovjet szakirodalom alapján a jelenlegi
iskolarendszer felépítését, az oktatás tartalmi korszerűsítését, a legújabb neveléstudományi kutatások eredményeit, és felhívjuk kedves Olvasóink figyelmét arra, hogy a kötet végén ismertetjük az 1984. januári reformtervezet leglényegesebb strukturális és tartalmi változásait. |
Tovább a műhöz
Molnár-Kovács Zsófia bibliográfiája a Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai sorozat 11. köteteként jelenik meg. Bár a szerző nem könyvtáros, bibliográfiája jól illeszkedik sorozatunkhoz, hisz olyan alapos szakirodalmi forrásfeltáró munkát végzett, amellyel nemcsak a saját kutatási témáját alapozta meg, hanem gazdagította könyvtári sorozatunkat is. A tankönyvkutatás magyar bibliográfiája (2000-2010) c. kötet a 21. század első évtizedére fókuszáló hazai (történelem)tankönyvi kutatási forrásbázist tárja az olvasó elé. A szerző tankönyvelméleti, tankönyvkutatási témájú készülő PhD disszertációjához, mint előzményt tárta fel azokat az írásokat, amelyek napjaink tankönyvkutatási vizsgálati eredményeiről, kutatási trendjeiről, fejlesztési standardjairól, tankönyvkiadási koncepcióiról, tankönyves szakmai rendezvényeiről szólnak. A tankönyvkutatás jelen bibliográfiája nem előzmények nélküli. A hazai tankönyvi szakirodalom-bibliográfiák alapművei az 1980-as évekig nyúlnak vissza. Időrendben elsőként Szokolszky Ágnes „A tankönyv és a tankönyvkiadás szakirodalma (1968-tól 1978 szeptemberéig)” című összeállítása érdemel említést, majd Mózer Ibolya, Simon Péter, valamint Sz. Balázs Edit által 1981-ben kiadott, „A történelem könyvei. A történelemtanítás annotált bibliográfiája” c. művet kell megemlíteni. Ugyancsak Szokolszky Ágnes jóvoltából …
Tovább a műhöz
A tudás keletkezése szokatlan műfajú könyv: fikció formájában megírt tudományos munka. Regényszerü írás, mely tudományos tartalmat közvetít. Az iskolai oktatás és a pedagógia világába viszi az olvasót, Magyarországra és a világ több más pontjára. Címzettjei elsősorban azok a pedagógusok, akik szeretnének kiemelkedni a mindennapos rutinból, akikben elevenen él a szakmai kíváncsiság, és nap mint nap kitalálnak új dolgokat, melyekkel a munkájukat eredményesebbé próbálják tenni. Szól azokhoz is, akik az iskolák világát kutatják, vagy pedagógusok tanulását segítik. Olvasható regényként, de kézikönyvként is használható, melyben válaszok találhatók azokra a kérdésekre, melyek az osztálytermi pedagógiai munka, az iskolák és a nemzeti oktatási rendszerek jobbításán dolgozókat leginkább foglalkoztatják. | Fazekas Ágnes az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi adjunktusa, doktori fokozatát a neveléstudományok területén szerezte. A Szegedi Tudományegyetem Közoktatási Vezetőképző és Továbbképző Intézet oktatója. Több országos szintű program tervezésében és megvalósításában vett részt. Kutatási területe az oktatásfejlesztési programok implementálása és az oktatási innováció. | Halász Gábor az EEl'E Pedagógiai és Pszichológiai Karának tanára, az egyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. …
Tovább a műhöz
Tanulmánykötetünk kettős célt szolgál: tájékoztatást kíván adni arról a közel másfél éves - gyakorló pedagógusok, egyetemi oktatók, tudományos kutatók, a közoktatás tervezésével, irányításával foglalkozó szakemberek közreműködését igénylő - előkészítő munkáról, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1972. június 14-15-én megvitatott és elfogadott határozatát megelőzte. Kiadását sürgeti az a fontos törekvés is, hogy a köznevelési feladatok megvalósítása érdekében a pedagógusok, a tanügyigazgatás munkatársai s a nevelői hivatás gyakorlására most készülő pedagógusjelöltek megismerjék e jelentős párthatározat dokumentumait s a belőle fakadó tennivalókat. Az állami oktatás helyzetét vizsgáló bizottságok, tudományos intézetek, nevelőtestületek arra a kérdésre kerestek választ, hogy oktatási rendszerünk milyen mértékben képes a szocialista társadalom építésének a mai s még inkább a holnapi, magasabb követelményeit teljesíteni. A több kötetet kitevő vizsgálati anyagból most azok a tanulmányok kerülnek az olvasó elé, amelyek a köznevelés egyes iskolatípusainak helyzetét, problémáit tárják fel, illetve azok, amelyek a képzési rendszer tartalmi változásainak irányait kijelölik. A párthatározatot előkészítő tanulmányokon és a Központi Bizottság határozatán kívül a kötetben kaptak helyet még azok az előadások is, …
Tovább a műhöz
Közismert, hogy a felszabadult Magyarország olyan iskolarendszert örökölt, mely a legelmaradottabbak közé tartozott Európában. Korszerűtlen volt szerkezetében, antidemokratikus tartalmában és végtelenül szegényes tárgyi feltételeiben. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint a kötelező hatosztályos népiskolát a tanköteleseknek 48,5 százaléka végezte el. Ez a számarány javult ugyan valamelyest 1945-ig, de az általánosan kötelező oktatás csak részlegesen valósult meg. A felszabadulás után a kormányzat legelső intézkedései közt létrehozta a nyolcosztályos általános iskolát, elrendelte a nyolcéves tankötelezettséget. Az általános iskola szervezeti kiépítéséhez — a háborús károk helyreállítása mellett — szükség volt az irányítás egységesítésére, a szervezetileg, felekezetileg kis iskolák összevonására. De szükség volt az egységesítésre az oktató-nevelő munka korszerűsítése érdekében is, hogy ideológiai, politikai, tudományos szempontból egyaránt elmaradott tanterveket a demokratizálódó, majd szocialistává váló társadalom és népgazdaság igényeinek megfelelőkkel cserélhessük fel. Ezért vált szükségszerűvé a községi és felekezeti iskolák államosítása. Az iskolák államosítása a magyar közoktatás utolsó száz évének egyik fontos politikai kérdése volt. A történelmi sorsfordulókon az alapvető társadalmi problémák része és eredményeként …
Tovább a műhöz