Magyar
EnglishKeresés
Találatok
E költemény nem tartozik azok közé, melyeket az első olvasásra egészben s részleteiben könnyen felfogunk s élvezhetünk. Egyike ez Arany J. nehezebben érthető költeményeinek, melyeket bizony megillet egy kis magyarázat. S még a magyarázat után is marad sok gondolkodni valónk, midőn a költő lelkének magas röptét fölérni próbálgatjuk. Némelyek talán, épen ezért, azt mondhatnák, hogy e darab nem való iskolába. Ugyde e felfogás szerint irodalmunknak épen legkitűnőbb termékeit zárnók ki az iskolai (t. i. közép iskolai) oktatásból s csak olyanok maradnának rendelkezésünkre, melyek a növendék szellemi látáskörét nem igen tágítanák, érzelemvilágát nem szélesbítenék s lelkére emelő hatást kevésbbé gyakorolnának. Arany ezen ódájának kimerítő, alapos magyarázata igen sok haszonnal jár az iskolában. Megösmerkednek a tanulók költői irodalmunk egyik remekével; a költői felfogás fényében látják maguk előtt a ((legnagyobb magyar# alakját : buzdítást nyernek a tevékeny, okos hazaszeretetre. Nagyon sok anyagot kellett a költőnek az óda szűk körébe szorítani, midőn az ihlet Széchenyi érdemeinek fölsorolására ösztönözte. Hisz Széchenyi kora tettekben, még pedig nagyszerű hazafias tettekben leggazdagabb szakasza hazánk történetének, s e tetteknek mozgatója Széchenyi István volt. Innen van, hogy e költemény előadásmódja tömött, kevés szóval sokat kifejezni akaró. …
Tovább a műhöz
Most, mikor a Nemzeti Nőnevelés második évfolyamának utolsó füzetét bocsájtjuk világ elé, nagyobb megnyugvással tekintünk a múltra, s több bizalommal nézünk a jövőbe, mint egy évvel ezelőtt. Folyóiratunk fenállása immár biztosítva van és ezentúl minden erőnket, teljes igyekezetünket annak felvirágoztatására fordíthatjuk. De hogy vállalatunk valóban felvirágozzék, ahhoz több is kell mint a mi jó igyekezetünk s hogy az eléje tűzött czélt elérhesse, nem csupán mi rajtunk múlik. Mivel pedig nem a magunk haszna, hanem egyedül azon ügy érdeke vezérel bennünket, melynek szolgálatában állunk : őszintén elmondjuk, minek látjuk hiányát s leplezetlenül föltárjuk rövid pályafutásunkon szerzett tapasztalatainkat, hogy világosan megérthessük, mire lesz szükségünk a jövőben.
Előfizetőink száma arra ugyan elég, hogy folyóiratunkat anyagi károk nélkül fentarthassuk; de még csak igen csekély töredékét képezi mindazok tág körének és nagy számának, a kik hazánkban nőneveléssel foglalkoznak, s nőnevelésünk nemzetivé tétele iránt tevékeny érdeklődéssel viseltetnek. Előfizetőink között csaknem egyenlő számmal vannak képviselve az iskolák, tanítók és tanítónők, meg az ezek körén kívül eső érdeklődő közönség. Az arány kedvező, de a szám csekély arra, hogy vállalatunk hivatását betölthesse. Kezdettől fogva az volt főtörekvésük, hogy folyóiratunk szellemi …
Tovább a műhöz
Kedves leányom ! Azon kérelemmel fordulsz hozzám : fejteném ki előtted azon elveket, melyeket gyermekeid nevelésénél az első években követned kell, hogy megvethesd boldogságuk biztos alapjait? El voltam készülve, sőt mi több, biztosan vártam e kérelmedre és mégis oly nehéznek és kényesnek tartom e kívánság teljesítését, hogy addig munkához sem kezdhetek, míg föl nem vetem ezt a kérdést: Megvan-e benned az igazi anyai szeretet? Mert, ha hiányzik belőled ez a magasztos anyai érzés, melyben egyesülnek a szerelemnek és az értelemnek azon csirái, a melyeket a nyugodt és okos létezés alapjáúl lehet elismernünk, akkor az elvek, melyeket veled közölni akarok, érthetetlenek és megfoghatatlanok, kivihetetlenek és hiába valók maradnak reád nézve; a szó, melyet veled közölnöm lehet, csak akkor érhet előtted valamit, sokat, ha megvan benned az igazi anyai szeretet! Ne vedd rósz néven, hogy ezt a kérdést is intézzem hozzád: Igazi anya vagy-e ? Lásd, oly gyakran találkozunk anyákkal, kik nem ismerik az igazi anyai érzetet. — Lehetetlenségnek tartod ezen szomorú tényt ? Nézz csak körül! Hányan vannak, kik gyermekeik között unatkoznak, pedig a kit gyermekei között megtalál az unalom, abban anyai szeretet nincs; nem lehet. Ki másra bizza gyermekét, pótolhatatlan csorbát ejt gyermekének boldogságán; mert ki képes megragadóbban, maradandóbban hatni a gyermekre az anyánál? Hisz ő áll hozzá …
Tovább a műhöz
Miben áll a leányiskolák feladata? Nem másban, mint a leánygyermekek nevelésében. S mit tesz leánygyermeket nevelni ? Annyit, mint a növendéklányt erejének, képzettségének, ismereteinek és képességeinek álláspontját figyelembe véve, bölcs fokozatossággal összes erőit képző, czélszerü módon odavezetni, hogy alaposan és tökéletesen elérje az erő, képzettség, ismeret és ügyesség azon fokát, melyet rendeltetésének megfelelöleg megközelítenie lehetséges, elérnie kell.
Megoldják-e s megoldhatják-e mai leányiskoláink ezen feladatot? Mit mond az élet, mit bizonyítanak társadalmi állapotaink az iskoláknak és nevelési rendszereknek ezen kérlelhetetlen bírálói? A társadalom még soha sem volt annyira eltelve a nők ferdeségei ellen emelt panaszokkal, mint épen napjainkban, a midőn pedig már épen a régibb idő óta fenálló ujabb leánynevelési rendszereknek, leányiskoláink hatásának kellene mutatkozniok. — Mennyiben jogosult a társadalom panasza, mennyiben nem: itt tüzetesen kimutatni nem szándékom. Elfogadva azt az örök igazságot, hogy nincs okozat ok nélkül s nem mozog a nád szél nélkül, egyenesen azt a kérdést vetem fel: Mi lehet az oka annak, hogy ma, a midőn a leányok rendszeres iskoláztatása mindinkább terjed, a társadalom elégedetlenebb a leányok nevelésének eredményével, mint hajdan, — a mikor a leányok nevelését az iskolák nem végeztek oly rendszerességgel mint …
Tovább a műhöz
Ragyogó örömünnepet ül a királyi család s vele együtt ünnepel a magyar nemzet. A legszebb remények kék ege borúi az ifjú, királyi mátkapár fölé, a boldogság verőfényes napja süt le reájuk s az örömök virágzáport hintenek rájok elé és lépteik nyomába. De a csillogó, zajos ünnepek mámora elröppen, a mint a tova illanó felhő árnyéka átsuhan a víz tükre fölött. Az emlékezet e napokat még a késő jövendőben is örvendezve fogja felkeresni, de azokat, a kik öt ide követik, nem jutalmazhatja majdan mással, mint a multba merült érzelmek édes igézetével; «az egykori fényt, az egykori zajt» nem támaszthatja föl. A mit ölébe fogadott a múlt, meg is tartja azt; sok út vezet az ö birodalmába, kifelé egy sem. De azért a múlt nem temető, nem csupán holt emlékek, drága hamvak, becses ereklyék kegyeletes befogadója. A por az porrá lesz; az érzések hevülete is elszáll, mint a virág illata; a fájdalom, a kétségbeesés feljajdulása s az öröm kitörő ujjongása elnémúl egyaránt. Csak egy van a mi megmarad: a tett, — s a jótett örök időkön érezteti áldást-osztó hatását. Minél mélyebbre ereszti a múltba gyökerét a jótett, sudár törzse annál magasabbra emelkedik s lombsátorának árnyékában pihen s gyümölcsét élvezi a jelen nemzedék és a jövendő nemzedékek. Ragyogó öröm ünnepet ül a királyi család s vele együtt ünnepel a magyar nemzet. Ma ünnep — holnap …
Tovább a műhöz
Köznépünk, különösen pedig a szegény földmíves nép épen nem emelkedik. Vagyona apad, erkölcsei, a régi jó magyar erkölcsök, elfajulnak, idegen elemek élösködnek rajtuk, idegen viselettel, idegen szokások, rossz erkölcsök harapódznak el mindenfelé. Komolyan afelöl kell tehát gondolkoznunk, hogy mi által lehetne a köznépet emelnünk. Senki sem vonhatja kétségbe azt, hogy a köznép emelésére a legbiztosabb eszközök egyike a népiskola, a jól szervezett népiskola, mely egyiránt hat nem csak az értelemnek, hanem a kedélynek és erkölcsi világnak nemesítésére is. Ilyen hatással birnak-e népiskoláink? Kétséget nem szenved, bog}7 népiskoláink javúltak és egyre tökéletesbülnek s kiváltképen abban, a mi az értelem képzését illeti, nem is lehet ellenük panaszunk, de még igen sok a rosszúl szervezett népiskola s nagy baj az, hogy a legnagyobb részben a Mély képzésre, de még inkább az erkölcsi erők nemesítésére nem fordittatik elegendő gond. Az erkölcsi világot a népiskolákban is épen ügy mindenütt a munkaszeretet kifejtése, a munkálkodás által lehet leginkább fejleszteni, nemesíteni. A munkának nemesítő hatását senki sem vonhatja kétségbe. Minél munkásabb valamely nép, annál jobban ragaszkodik az ősi szokásokhoz, régi erkölcsökhöz, az erényhez, — csak a tétlenséget kedvelő, az azt megszokott nép közt harapódzik el a bűn, az erkölcstelenség. Vajjon mi történik e …
Tovább a műhöz
Hazai nőnevelésügyünk történetének lapjaira ismét egy örvendetes eseményt jegyezhetünk fel: A budapesti állami polgári iskolai tanítónöképzö intézet gyakorló iskolája benlakással szereztetett, illetőleg a tanítónöképezdével kapcsolatosan leánynevelö intézet állítatott fel. Tanítónőképzésünk tökéletesítésére czélzó oly fontos intézkedése ez közoktatási kormányunknak, melynek jótevő hatását összes nőnevelésügyünk rövid időn érezni fogja. Gyakorló iskolája volt eddig is minden állami tanítónöképző-intézetnek • s a képzöintézeti növendékeknek eddig is volt alkalmuk hetenként egy-két órában a tanítás módját megfigyelni s évenként egy-két órán maguk is megpróbálhatták erejüket a tanítás nemes munkájában. Azonban, mivel a tanítás nem elméleti tudomány, hanem gyakorlati mesterség, ezen egy-két óra alatt -— a módszertan tanárának minden igyekezete mellett is — csak igen csekély fokú tanítási ügyességre tettek szert a legrátermettebb tanítójelöltek is. Arról, hogy a gyermek szellemi működését megfigyeljék, hogy bánásmódjukat a gyermek egyéniségéhez alkalmazni megtanulják, az eddigi gyakorlat szerint szó sem lehetett. A tanítójelöltek csak néha-néha érintkezhetvén a gyermekekkel, nem tanulhatták meg a gyermekekkel, a gyermekekért élni, nem tanulhatták meg őket igazán szeretni. A gyakorló iskoláknak benlakással való szervezése, …
Tovább a műhöz
TARTALOMMUTATÓ A NEMZETI NŐNEVELÉS III. KÖTETÉHEZ
Tovább a műhöz
TARTALOMMUTATÓ A NEMZETI NŐNEVELÉS IV. KÖTETÉHEZ
Tovább a műhöz
Alig múlik el nap, hogy ne olvasnánk valamit a kormány, az egyháznagyok, felekezetek, polgári hatóságok áldozatairól, melyekkel nőnevelésünk előbbre vitelében buzgólkodnak. Nem is tagadható, hogy eme vállvetett erőfeszítések következtében e téren is nagyot haladtunk; azonban haladásunk mellett is nőnevelési intézeteinknek még mindig számos akadálylyal kell küzdeniük. Ezeknek az akadályoknak egy részét a közönség előítéletei gördítik leányiskoláink útjába; más részük azonban magukban az iskolákban rejlik, a mennyiben kevés kivétellel sok oly belső bajban sínylődnek, melyek az egészséges fejlődést megnehezítik. Leányiskoláink eme belső bajairól óhajtanék elmondani egyetmást, azokról a valódi bajokról, a melyek komolyan sürgetik a foganatos javítást, s azokról a képzelt bajokról, melyeket a be nem avatott nagy közönség lát leányiskoláinkban, s a melyek felvilágosítást igényelnek. Azon körben maradván, melyben tapasztalataim legközvetlenebbek és legszámosabbak, ezúttal csupán állami leányiskoláinkról óhajtók elmondani egyet-mást — nem azért, hogy ítéljek, hanem azért, hogy használjak. Sokat árt leányiskoláink szerencsés fejlődésének általában az a szűnni nem akaró versenygés, mely a különféle intézeteket egymás iránt elfogultakká teszi s olyan vádakra ragadja, a melyek minden alapnak híjával vannak. A nemes verseny éltet, az elfogult versenygés csak …
Tovább a műhöz
Bármennyi történt is tizennégy év — vagyis alkotmányos életünk új korszakának kezdete — óta hazánkban a népnevelés és átalában a közoktatás terén — s hogy sok történt és a haladás bámulatba ejtő, azt ma már az elfogultság sem képes s a rosszakarat sem meri tagadni —, habozás nélkül kimondhatjuk, hogy a közoktatás széles mezejének egy pontján sem történt több s a haladás nem szembeötlöbb, mint a nők oktatása s a nöképzés terén. Összes közoktatás-ügyünk lendületét bámuló örömmel szemléljük, mert nincs annak egyetlen ága sem, mely — ily, aránylag rövid idő alatt, hallatlan haladást ne mutathatna fel. A legfőbb, vagy egyetemi tudományos oktatás haladását egy egészen új tudomány-egyetemnek, a kolozsvárinak létrejötte, egy azelőtt a középiskolákénál alig magasabb színvonalon álló intézetnek az 1856 óta műegyetemi rangra emelt József-ipartanodá-nak folytonos fejlődése s mindenek fölött első tanintézetünknek, a budapesti tudomány egyetemnek óriási emelkedése jelzi. Ez intézet, mely Mária Terézia alatti ujjáalkotásának másfél év előtt ülte meg századik évfordulóját, az utóbbi tíz év alatt többet gyarapodott, mint azelőtt egy század alatt. A középoktatás terén az ó-kori tudós műveltség alapján álló gimnáziumok mellett, a modern nyelvek s mennyiség- és természettudományok alapjára fektetett másik középiskola, a reáliskolák, …
Tovább a műhöz
Kezdettől fogva azt a nézetet váltottuk és hirdettük folyóiratunkban, hogy az iskola, különösen a népiskola, mindaddig nem oldhatja meg föladatát teljesen, a míg csupán csak a kisdedek oktatására és nevelésére szorítkozik és a felnőtteket figyelmen kívül hagyja. Az iskolát, ha így elszigeteljük, megfosztjuk egyszersmind hatásának legfoganatosabb részétől, áldásának legszebb gyümölcseitől. Az iskola az élet valódi, praktikus nevelőintézetévé csak úgy válhatik, ha a kebeléből kibocsájtott növendékre tovább is kiterjeszti ápoló, gondozó karjait, ha körébe vonja a felnőtteket is s le bírja kötni az egész társadalom érdeklődését és tevékeny részvételét. Az a mit mondottunk, áll a fiú- és leányiskolákra egyiránt; de azt hiszszük, hogy az utóbbiakra mégis nagyobb mértékben, mint az elöld) említettekre.
A fiuk jelentékeny része az elemi osztályok végzése után magasabb fokú iskolákba lép át; gimnázium, reáliskola, polgáriskola, ipariskolák és más egyéb intézetek fogadják be őket. A fenmaradt rész jövendő élethivatásának alapmegvetése után lát, iparos- vagy gazdapályára lép és gyakorlatilag sajátítja el amaz ismereteket és ügyességeket, melyekre az életben szüksége lesz. Minél többet visznek magukkal az iskolából az életbe, annál nagyobb szerencse rájuk nézve és kívánatos, hogy az iskolával még ezentúl is minél szorosabb összeköttetésben …
Tovább a műhöz