Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Mikor a jó minapában egyik tanítóköri gyűlésen fölvetődött az a kérdés, hogy a brassói gyermekek nyelvérzéke miért olyan feltűnően fejletlen, ezen jelenség okainak kutatása közben egy más körülmény vonta magára figyelmemet, a melyet négy évi tanítóskodásom folyamán, nem egyszer meglepetve tapasztaltam, a nélkül, hogy okaival egészen tisztába tudtam volna jönni, míg nem a fenti kérdés, melylyel ez a másik jelenség okozati összefüggésben van, nyomra vezetett. Az lepett meg engem tanítványaimban, hogy a képes beszédet meg nem értik, még a legmindennapibb, legközkeletübb képes kifejezést is csak alig-alig bírják felfogni; synonimával egyáltalán nem élnek, és nem értik meg a mesebeli, mondai, a hagyományra, népdalra való vonatkozásokat sem. Honnan ez a beszédbeli szegénység? Honnan a képzeletvilágnak ilyetén összezsugorodottsága ebben a játszi korban, mikor más gyermeknek a képzelete inkább a szer-telenségekben szeret csapongani? «Eleinte azt hittem, értelmükben van a hiba. De ekkor viszont azt tapasztaltam, hogy az élet materiális oldalának megítélésében meglepő éles felfogást tanúsítanak; én legalább sohasem láttam, hogy gyermek annyira tisztában lett volna a pénz értékével, és a vagyoni viszonyokkal, mint itt egyikmásik 10—11 éves lányka. A hiba tehát nem értelmükben van, hanem inkább e materiális érzék túltengésében. Egy nagy hézag van az ő lelkükben, azon …
Tovább a műhöz
Hogy reformok még szükségesek a felsőbb leányiskolák szervezetében és tanítási módszerében, abban, úgy hiszem, majd mindenki megegyezik. Mert a leányok középoktatása, vagy ha ezen elnevezéstől félünk, az elemit követő közoktatása, még nem nőtte ki magát annak, a minek tulajdonkép lennie kellene, hogy hivatásának megfeleljen. Bizonyíték erre, hogy boldog, boldogtalan hozzászól, reformokat ajánl, főkép alaki módosításokat, mert általában az a hit van elterjedve, hogy a leánynevelés olyan valami, a mihez minden ember érthet, a mihez mindenki hozzászólhat. Mikor azt a sok bölcs tanácsot és elmélkedést olvasom, eszembe jut egy szegény olasz család esete, a melylyel Budapesten ismerkedtem volt meg. Valahol a külvárosban laktak. Az apa a kórházba került, s a szegény anya alig bírt roppant eleven négy gyermekével. A legidősebb leány 13 éves volt, s mivel az őszi nagy sárban is Olaszországból hozott fekete selyem czipőjében járt, nagy köhögésbe esett. A testvérek mind reá támadtak, s magyarázták, hogy rosszullétének a czipője az oka. Innen kiindulva az egyik mondta, hogy a hegyes orrú czipőt szereti, a másik a négyszegű végűt dicsérte, a harmadik a kivágott franczia sarkot, a negyedik az alacsony angol sarkot, s mind egyszerre beszéltek, a midőn épen beléptem hozzájok, iszonyú élénkséggel, s feledve, hogy nem arról volna szó, a mi felett vitatkoztak, hanem arról, hogy ott, a hol …
Tovább a műhöz
A hatalmas amerikai Egyesült-Államok példáját követve, az utóbbi két évtized óta a földgömb minden művelt országában vannak már gyógyítással hivatásszerűleg foglalkozó nők. Számuk rohamosan szaporodik, úgy, hogy magában az Egyesült Államokban 3000-nél többen működnek. Nem is egészen helyesen említettem. hogy csak a művelt országokban. Mindenki olvasta közülünk, hogy a magyar Kállay Eéni kezdeményezésére Bosznia mohamedán női számára női orvosokat alkalmaznak. S ez a példa nincs elszigetelten. Shanghai khinai városban dr. King amerikai orvosnő különösen ügyes operácziói folytán a czopfos benszülöttek között nagy tekintélynek örvend s többek közt Li gróf hires államférfiú is házi orvosának választotta. Kelet-Indiában már százával van az orvosnő, Krim félszigetén egy dr. Razin Kutlojaroff-Hanum nevű benszülött mohamedán nő, ki oklevelét Odesszában nagy kitüntetések között szerezte, űz orvosi gyakorlatot; szomszédaink között pedig Bukarestben már több orvosnő van, kik közül Walch Marianna már hazájában nyerte az oklevelet. Európában Anglia, Erancziaország, Oroszország s Svájcz mutathat fel legtöbb gyakorló orvost a nők köréből, de a többi országokban is csaknem kivétel nélkül vannak nő orvosok, kik nem egy helyen (Londonban, Glas-gowban, Berlinben, sőt Salzburgban is) külön női kórházakat vezetnek, s az orvosnők kiképzése ma már annyira elterjedt, …
Tovább a műhöz
«Boldogságra születtünk, nélküle halunk meg», miért van ez? «árnyékát űzve előle futunk.» Mi a boldogság ? üres szó csupán ? melyet az emberi nyelv már évezredek előtt megfelelő fogalom nélkül csupán a légből kapva alkotott ? Lehetséges volna-e ez ? De hát hol van a boldogság? hol vannak? milyenek a boldog emberek? Hogy van, hogy kell boldogságnak lenni, azt bizonyítja a századok óta fennálló emberiség, mely e fogalmat minden nyelven kifejezni törekedett, s magát a boldogságot elérni vágyva, azt úgy szólván életczélúl tűzte ki. * Sokan fognak emlékezni olvasóink közül arra, hogy e czikk irója, Fodor Janka, a tanítónők otthonában élő vak tanítónő. A magyar irodalomban tudtunkkal a legelső eset ez, hogy egy teljesen vak nő irodalommal foglalkozik. Fodor Jankának egyik legelső kísérlete ez. Eddig összesen két más dolgozata jelent meg nyomtatásban, egyik a «Népnevelők Lapjá»-ban, egy, a tanitónők otthonában élő nő múltjáról szól, természetesen költői szabadságokkal; a másik a «Divatsalon»-ban a szeretetről, mint a szellemi élet napjáról. Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy a vak írónő tárgyainak megválasztásában bizonyos fokig saját lelki életét festi; világtalan, keresi a napfényt s a szeretetben és boldogságban találja fel. S biztosíthatjuk olvasóinkat, hogy midőn a MD. egyesület tanítónői szakosztályának febr. 19-én tartott ülésén Berta Ilona …
Tovább a műhöz
A magyar tanítónőknek egy igazi jó barátját mutatjuk be ez alkalommal olvasóinknak : egy európai műveltségű, de igaz magyar érzésű asszonyt, a nők magasabb műveltségéért és tágabb munkaköréért szóval és tettel küzdő úrinőt, ki azonban első sorban jó háziasszony, feleség és édes anya. Ismerjük és szeretjük őt mindnyájan, mi fővárosi tanítónők, hisz ő is segített nekünk megalkotni a mi egyesületünket, a «Mária Dorothea egyesület#-et; ott dolgozik és fárad velünk ma is annak megerősítésében és fejlesztésében, s bíztat és bátorít ott hol csüggedünk, tanácsol a hol tétovázunk s támogat, a hol erőnk fogyatékos. Ismerjük és szeretjük mindnyájan, mert bátorítása, tanácsa és segítsége nem csupán a részvét, nem a kicsinylő szánakozás ösztönzéséből, hanem a megbecsülés és rokonszenv édes forrásából fakad, s nem kicsinységünk és gyámoltalanságunk érzetét kelti fel bennünk, hanem felemel, megvigasztal és lelkesít. Ismerjük és szeretjük mindnyájan, mintha egészen a miénk, egészen mi közülünk való volna, mert érezzük, hogy bár előkelő társadalmi állása fölénk helyezi, a közös eszmék iránt való lelkesülés velünk egyenlővé teszi, mert érezzük, hogy ő a tanítónői hivatást becsüli, az általunk teljesített munkát tiszteli, s bennünk a haza javáért fáradó becsületes munkást szereti. Valóban eldicsekedhetünk vele, hogy Hampelné …
Tovább a műhöz
A múlt évi berlini nagy nemzetközi női kongresszuson értesültünk már, mint magyarországi delegátusok, hogy ez. idén Brüsszelben tartják meg a tanácskozást. Nagyon sajnálom, hogy ezen a kongresszuson nem lehettünk jelen, pedig épen a nagy szünet időben, augusztusban volt. Nem is arra vállalkozom ma, hogy a kongresszus lefolyásáról tiszta képet adjak, hanem, inkább csak egynéhány fontosabb eszmének a felsorolására szorítkozom, a melyekkel a brüsszeli kongresszuson foglalkoztak. A berlini kongresszus benyomásairól itt, a tisztelt szakosztályban többen voltunk szerencsések számot adni. Az ott felvetett eszmék olyan felejthetetlen mély hatást gyakoroltak reám, hogy a külföldi női mozgalmak azóta mindig jobban és jobban érdekelnek. A brüsszeli kongresszussal foglalkozó külföldi lapokban ismét találkoztam azoknak a kiváló hölgyeknek a neveivel, a kik^lerlinben mint vezetők és rendezők szerepeltek. Morgenstern Lina a berlini kongresszus elnöke, Cauer Minna alelnök, Bieber-Bőhm Hanna, Stritt Mária és még többen tartottak Brüsszelben is szónoklatokat a női kérdés ügyében. A meghívókat a belga nők jogi egyesülete bocsátotta ki s a programmot is az állapította meg. Ha a két kongresszus ügyrendjét összehasonlítjuk, nagy különbséget veszünk észre. A berlini sokkal nagyobb arányú volt s a nőket érdeklő összes mozgalmakat felölelte, míg a brüsszeli szükebb körben mozgott, habár nagy …
Tovább a műhöz
Az Eötvös-alap-egyesület, a magyar néptanítók orsz. bizottsága, a népnevelők budapesti egyesülete, a budapesti tantestület, a tanitóképzőintézeti tanárok egyesülete — hogy másokat ne említsek — és az ő képviseletükben a magyar néptanítóság megindulástól remegő szívvel áldoz e napon megdicsőült Erzsébet királynénk emlékének. Még érezzük annak a fájdalomnak sajgását, a mely végzetes halálának szörnyű hírére mindnyájunk szívén átnyilalt; sírjára még a nemzeti gyász sötét felhője borul: még meg-megrezzenünk nevének említésére és bánattal telik el szívünk, ha gondolatainkat az áhitat hozzá vezérli: és mégis új érzések, új vágyak, új elhatározások fakadoznak már lelkünkben, mint a hogy a tenger sötét mélységéből titokzatos források bugyogtatják föl vizöket. Még könyet ontunk, hogy elvesztettük s már büszkék vagyunk, hogy a miénk volt! Forr bennünk a vágy, hogy a magunkévá tehessük mindenkorra s szent fogadássá magasztosul elhatározásunk, hogy — szívünkbe fogadva őt — hozzá hívek és emlékéhez méltók leszünk ! Ne rebbentsük még el a bánatot szívünkből! Minél mélyebb barázdát hasit a bánat ekéje a jóra fogékony lelken, annál gazdagabb termés, annál bővebb áldás fakad nyomában. Nincs emberibb dolog a szenvedésnél, emberibb érzés a fájdalomnál és bánatnál; nincs a mi embert emberhez közelebb juttatna, lelket lélekkel …
Tovább a műhöz
Tisztelt hallgatóim! Engedjék meg, hogy előadásomat egy hasonlattal kezdjem el. Őszkor a jáczinthagymát elültetik, a pinczébe leteszik és beföldelik. Az ott pihen hónapokig észrevétlenül, sápadt, színtelen hajtása alig fejlődik valamit. De bezzeg hozzák föl a világosságra: pár nap alatt csodálatos fejlődésnek indul — sápadt hajtása kizöldül, levelei szétfeslenek, szára sugár hajtásba szökken, bimbói megszínesednek s szemlátomást fejlődve, rövid egy-két hét alatt kinyílik az illatot árasztó, gyönyörű virág. így él egy-egy eszme is sokáig észrevétlen az egyesek lelkében, mígnem megleli napsugarát, levegőjét és akkor bámulatos g3'orsan indul fejlődésnek, lombot, virágot növelve. így élt nálunk sokáig észrevétlen egyesek lelkében a művészi nevelés, eszméje, mely most egyszerre meglelte levegőjét, napsugarát; egy miniszter keze s egy ékestollú iró szava kiemelte a homályból; most szemünk láttára fejlődik, izmosodik s rajtunk áll, hogy lombot, virágot növeljen; gyümölcse pedig a magyar művészi élet, a magyar művészet felvirágzása lesz. De csak úgy, ha mi is megteszszük a magunkét. Mert ki olthatná bele a szépnek, a művészetnek szeretetét a gyermeki lélekbe, ha nem az anya s a ki némileg ennek helyettese : a tanítónő? Nekem szent meggyőződésem, hogy a művészi nevelés megvalósítása az önök kezébe van letéve. A középiskola csak fél munkát végezhet. Az …
Tovább a műhöz
Míg Varsóban a legnagyobb csendben, szó nélkül, leplezték le a nagy lengyel író és költő szobrát, mit a nemzet egyes filléreivel emelt e kiváló fiának és egyedül a kalapok halk eltűnése jelezhette azon kegyeletes perczet, a midőn a fátyol leesett a szoborról : addig Parisban ép oly megható ünnepet rendeztek Mickiewicz Ádám tiszteletére és itt nem csak a néma csendben, egy lélekben elsóhajtott kegyeletes mozdulatban, hanem lelkes szavakban adtak kifejezést ama szeretetnek, ama mély meghatottságnak, melylyel Mickiewicz emlékét őrzik, a francziák ép úgy mint a lengyelek.
Mert Mickiewicz a francziáké is lett az által, hogy őt 1840-ben Cousin Viktor, a ki akkor közoktatásügyi miniszter volt, a Collégé de France-ban a szláv irodalom tanárának székével kínálta meg. Együtt tanított ott Mickiewicz, Michelet-vel és Quinet-vel és annyira egyet képezett velők, hogy az akkori nagy szobrász, Dávid D'Angers, egy nagy medaillon-ban egyesítette a három tanár és író arczéleit s ezen bronz műremek most is ott ékesíti a Collége de France egyik termének falait. Felejthetetlen napok voltak azok, a mikor oly kitiinő nagy emberek vonzották a Collége de France-ba nem csak az egész ifjúságot, hanem még a város legkiváló alakjait is. Mert ezen legfelső fokú ismeretterjesztő remek tanintézetben, mely egyetlen a maga nemében egész Európában, mindenki szabadon bemehet hallgatni minden fizetés, jegy vagy …
Tovább a műhöz
Dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter úr tudvalevőleg felszólította a székes-főváros közönségét, hogy a mindennapi tankötelezettségből kinőtt 13—15 éves leányok részére a törvény rendelkezése értelmében ismétlő iskolákat szervezzen. Miniszterünk ezen rendelete nem csupán a népiskolai törvény végrehajtása szempontjából fontos, hanem azért is, mivel első lépés oly szocziális baj orvoslása felé, melyet hazánkban eddigelé alig méltattak figyelemre: nevezetesen az alsó társadalmi rétegek, az úgynevezett nép leánygyermekeinek tökéletesebb és kielégítőbb tanítása felé.
A szegényebb, vagyontalan osztályok fiúgyermekeiről a mindennapi népiskolán túl is gondoskodva van részint az általános, de főképpen az ipari, kereskedelmi és ujabban a gazdasági ismétlő iskolák (tanoncziskola) által, a hol a mindennapi népiskolában tanultaknak ébrentartása mellett választott életpályájuk szempontjából becses ismereteket gyűjthetnek.
A leány csupán az általános ismétlő iskolára van utalva. Falun, kis városokban ezen intézmény úgy a hogy megfelel a társadalom e részbeni szükségletének. Nagy városokban, az ipar központjaiban azonban még akkor sem felelne meg, ha tényleg meg volna — ha a fiúk számára szervezett hivatásszerű ismétlő iskola fel nem emésztette volna az általános ismétlő iskolát. A fővárosban ezrével vannak a mindennapi népiskolát …
Tovább a műhöz
Társadalmunk lelkét minden irányban a külső csillogás démona tartja lekötve. Ez az a rettenetes bálvány, a melyért társadalmunk teljesen elfordul lelke világától, a melynek szülő gyermekét, az egyes ember lelkiismeretét, a társadalom nemzetét áldozza fel. azért kimondhatjuk, hogy összes társadalmi betegségeink kútforrása, középpontja, gyökere: a kifelé való élet. Ez tette tönkre a magyar középnemesi (gentry) osztályt, ez teszi tönkre ma mind-. azokat, a kiknek kezébe a nemesi birtokok vándoroltak ugyan, de a kik a nemesi osztály e tulajdonságát is eltanulták vagy utánozzák. Ezért lesz mind általánosabbá az eladósodás és nem csoda, ha a társadalmi téren lassankint minden csak alku tárgya lesz és üzleti kérdés ott is, a hol eszményekért kellene élni, munkálkodni. Igaz ugyan, hogy e társadalmi betegségek általánosak; sőt mondjuk meg azt is, hogy több európai nemzet, köztük épen azok, a kiket utánozni szeretünk pld. Francziaország, Németország, de még Amerika is, jóval előttünk járnak és messze előttünk halad Ausztria is. De ki volna az, a ki csak azért igyekeznék a lejtőn még lejebb haladni, mert már más az örvényhez közelebb jutott. És ki volna az, a ki ne tudná, hogy nincs az európai nemzetek közül egyetlenegy se, a melyik már földrajzi fekvésénél fogva is annyi viszontagságon ment volna keresztül és annyi veszélynek lett volna kitéve, mint Magyarország; és ki …
Tovább a műhöz
«A serény asszony ára sokkal fölülmúlja a kartrankuluso-két. Bízik benne az ő férjének a lelke: keres gvapjnt és lent és megkészíti kezével. Látja, hogy munkálkodása hasznos : s nem aluszik éjjel is az ő világa. Szőnyegeket csinál: gyolcsot és öveket sző, melyeket ád a kereskedőnek. Szorgalmasan vigyáz az ö népének dolgára. Erő és ékesség az ő ruhája : száját bölcsen nyitja meg. Fiai boldognak mondjak. s férjé dicséri őt». Nem lehet közömbös egyetlen magyar ember előtt sem, hogy ezt a magyar vérrel áztatott haza földjét ki birja? «A kié a föld. iizé az országa -— hangzik ma a Kárpátoktól az Ádriáig. A középbirtokos, köznemes osztály ötven év alatt csaknem mind elvesztette ezredéves örök birtokát, az ősi curiák elpusztultak. A legelső publi cisták keresve keresik a módot, hogyan lehetne visszaállítani ez osztályt ; visszaadni a földnek a magyarság e fentartó törzsét. De bárha a középhirtokos osztály — a törzs — el is pusztáit, megvan még a tő, a kisbirtokos, a parasztgazda. Igaz, ezek is küzdve küzdenek az édes magyar föld megtartásáért. Ezeket segíteni, gyámolítani, életre hozni törekszik ma nem csak az «agrár» névvel jelölt mozgalom, de a hazának minden igaz fia. Gróf Károlyi Sándor kezdeményezésére alakúinak a ((Szövetkezetek'!, hogy a kisgazdát anyagilag, erkölcsileg támogassák; s e ((Szövetkezetek') már eddig is kiszámíthatatlan …
Tovább a műhöz