Keresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
A dualizmus időszakának elejétől – hasonlóan Európa más országaihoz – gomba módra szaporodtak Magyarországon is a napi-, heti- és havilapok, melyek között már szép számmal akadtak tartósan a piacon lévő, hosszú időn át megjelenő sajtótermékek is. A kiadványok között ebben az időszakban jelentős csoportot foglaltak el a pedagógiai és a női lapok. Ennek hátterében ott állt a kötelező népoktatás törvényi bevezetése (1868), az iskolarendszer valamennyi szintjének fejlődése, kiépülése, a pedagógus szakma professzionalizációja, a nőemancipáció, ezen belül a lánynevelés korábban sosem látott kibontakozása, valamint a női olvasók nagyszámú megjelenése és a női írók színre lépése. A magyarországi sajtótermékek között a 19. század utolsó évtizedeiben olyan lapokat is találhatunk, amelyek a pedagógiai és a női lapok csoportjába is sorolhatók. Különösen kiemelhető ezek közül az 1880-tól indult, 1919-ig átlagosan évi tíz lapszámmal jelentkező Nemzeti Nőnevelés című, nívós folyóirat működése, amely a dualizmus korában a legszínvonalasabb nőkről és nőknek szóló lap volt, és a budapesti Sugárúti Állami Tanítónő-képző Intézet (1898-tól Erzsébet Nőiskola) tanárai szerkesztették. A folyóiratban publikáló szerzők gyakran a hazai nevelésügy, nőnevelés meghatározó személyiségei voltak, mint például Zirzen Janka, Damjanich Jánosné, Veres Pálné, …
Tovább a műhöz
Hogy az iskola ne csak tanító, hanem nevelő intézete is lehessen az ifjúságnak, ahhoz okvetlenül megkívántatik még, hogy: 1. a tanítókban ne hiányozzék a nevelői bölcseség, a nevelői képesség; az iskolai hatóságok semmit se mulaszszanak el arra nézve, hogy az iskola nevelő hatását fokozzák; 3. a szülői ház és a társadalom ne nehezítsék meg felettébb az iskola nevelői feladatát. Az iskola nevelő hatásának egyik fő akadálya abban áll, hogy a tanítók nagy részében hiányzik a nevelői bölcseség, a nevelői képesség! Ámbár kétségét sem szenved az, hogy ma már sokkul magasabb színvonalon áll a népoktatási intézetek tanítóinak műveltsége, mint csak ezelőtt néhány évtizeddel is; azért még kár volna elhitetni magunkkal azt, hogy a tanítói szakműveltség netovábbja nálunk, köztünk megvan minden egyes tanítóban avagy csak a nagy többségben is. — Mi tanítók olyanok vagyunk, mint a milyenekké neveltek bennünket s mint a milyenekké e nevelteién folytan magunkat ki akarjuk és ki tudjuk képezni. Tanító-képző intézeteinkből ma már sokat kivihet magával a tanítójelölt abból, a mire a tanítói pályán szüksége lehet; de nem mindent, sőt sajnos, még csak nem is eleget. 'Tanító-képző intézeteink még korántsem tökéletesek: ezeknek is a: a főhibájuk, hogy nem annyira nevelő- és képző- mint inkább csak tanító-intezetek. - Leginkább kitűnik ez abból, hogy annak …
Tovább a műhöz
A hatalmas amerikai Egyesült Államok példája számos más megkapó dolog mellett a kertészet nemzetgazdasági nagy fontosságára is megtanított minket. Magában a még mindig gyér népességű Kaliforniában tisztán a gyümölcstermelés évenkint 200 millió forint jövedelmet hoz, többet, mint az itt szintén virágzó gabonatermelés s hason-líthatlanul többet, mint az egykori aranybányák, melynek kincseiért kalandszomjas egyének ezrei oly könnyen koczkáztattak becsületet és életet. Egy pár homokos hold föld, melynek birtokában még az egykori nyomorult magyar zsellér is boldogtalannak érezte volna magát, nemcsak tisztességes megélhetési eszköz egy élelmes amerikai család számára, de az egyedüli kútforrás is, a melyből az értelmi és erkölcsi fényűzés hasznos tárgyait megszerezheti. Ábrándos képzelődés volna ily fejlett viszonyokkal hasonlítani össze hazánk állapotát, avagy csak reámutatni is a Hudson partján fekvő kis Highland falura, melynek kertészkedő lakosai többek között külön málliagőzösöket járatnak New-Yorkba. Ha valamely téren szomoriían kell észlelnünk hazánk elmaradott voltát, a legelsők egyike a kertészkedés lesz. Nem a művelt nyugot csupán, megszégyenít rabszolgaságából csak most bontakozó rokonunk, a bolgár nép s a földgömb egyik legzordabb vidékén Közép-Ázsiában feltaláljuk a khinaiakat és a bokharai tatárokat, kiknek kertészeti ügyessége és szorgalma …
Tovább a műhöz