Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
A békéről igazán csak az tad beszélni, aki közelről látta a háborút. És talán én is ebbéli tapasztalatomnak köszönhetem a Magyar Nőegyesületek Szövetségének megtisztelő fölszólítását. hogy e nagy világkérdéshez hozzászóljak. Azok, akik a háborút démonnak nevezik, igazat beszélnek A háborúba legtöbbnyire akaratán kívül, sőt jobb meggyőződése ellen belesodort «embert» valósággal valamely láthatatlan, de szörnyű démon hatalma viszi a vérengzésbe. Nem a tábornokok, nem a fölebbvalók parancsa az többé, ami a harcost előresodorja, hanem valamely egyetemes, de ismeretlen származású nagy kényszerítés. A háborúval járó kimondhatatlan nagy fáradságok, az erőszak uralkodása, a nélkülözés, a szenvedés, az ütközetek pokoli zaja, a heverő holttestek, a sebesülteken végig csorduló vér ki-törli a katonából a békeszeretö polgár, a munkás családapa majdnem minden gyöngédebb vonását. Emlékezem rá, hogy a magláji véres esemény sebesültjeinek láttára katonáink hangos szitkokra fakadtak az
Tovább a műhöz
Ha nem zengjük is ma már széltében Rousseauval, hogy «Minden jó, ami a természet kezéből kikerül és minden elromlik az emberek kezei között», mégis megdöbbenéssel olvassuk az igazságszolgáltatás olyan eseteit, melyekből az tűnik ki, hogy a bűnös gyermekeket környezetük taszította romlásba s hogy a különben ép egészséggel és erkölcsi érzékkel megáldott gyermekeket a tudatlanság, a rossz példa, az alkalom és a szokás nevelte megrögzött gonosztevőkké. Látjuk pedig ezt egyes esetekben — sajnos, elég gyakran — az életben szemünk elé kerülő példákban, látjuk a napi lapok törvényszéki rovataiban ós látjuk összegezve és magyarázva, egy nagyon kitűnő könyvben, mely csak nemrég hagyta el a sajtót, hogy érdeklődést keltsen a bűnös gyermek sorsa iránt; hogy bevilágítson abba a gazdasági és társadalmi veszedelembe, melyet a gyermek erkölcsi romlása okoz; s hogy barátokat szerezzen azon humánus büntetőjogi felfogásnak, mely a bűntettes gyermeket megjavítani s a társadalom számára megmenteni akarja. Balogh Jenő egyetemi tanár írta ezt a könyvet nagy jogi szaktudással és még nagyobb szociális érzéssel. De nem ezek miatt a kitűnő tulajdonai miatt emeljük ki a könyvet a könyvismertetések sorából. Kiemeljük, mert tárgyánál és tárgyalási módjánál fogva nem csupán a jogi tudósokat érdekli, akik számára a könyv tulajdonképen készült, hanem mélyen belevág az orvos, …
Tovább a műhöz
Szinte különös a mindennapi harcoló és különféle érdekekért viaskodó életben békeünnepről beszélni. És mégis örvendetes esemény, hogy legalább minden május 18-át — az első hágai békekonferencia megnyitásának napját — világszerte békenap gyanánt ünneplik. Különösen fontos e napnak az iskolákban való megünneplése, mert békeszeretetre, a békeügy iránti érdeklődésre készíti elő a jövő generációt. Legelőször az olasz közoktatásügyi miniszter rendelte el a békeiinnepet s a jó példát nemsokára az Egyesült-Államok is követték. 1909-ben az osztrák Beichsratban Masaryk képviselő indítványozta az iskolákban megtartandó békenapot, nálunk pedig 1907-ben Apponyi Albert gróf, 1910-ben Zichy János gróf kultuszminiszterek rendelték el. A magyarországi Béke-Egyesület — melynek buzgó vezére és elnöke Giesswein Sándor dr. orsz. képviselő, pápai prelátus — valamint a Magyarországi Nőegyesületek Szövetségének béke és választott bírósági szakosztálya — Zipernowszky Károlyné lelkes vezetése mellett — béke istentiszteletekre hívják fel a különböző egyházakat, (melyek a legnagyobb készséggel tartottak tavaly is és reméljük, hogy az idén is tartanak békeprédikációkat) és felhívják a békeeszméért lelkesülő különböző nőegyleteket is, hogy foglalkozzanak ez időtájban e témával és tartassanak legalább egy békeelőadást minden május havában. Nagy …
Tovább a műhöz
Az Országos Nőképző Egyesület választmánya 1911. évi október havi választmányi ülésével kapcsolatban meleg, bensőséges ünnepet ült. Hetven rózsaszálból kötött bokrétába 70 égő gyertyácska fényét rejtette s azzal köszöntötte Rudnay Józsefnét, kit a tavaszi közgyűlésén választott elnökéül a ki októberben ünnepelte születésének 70-ik évfordulóját.
Jellemző volt az ünnep azokra, akik előkészítették, jellemző arra, kinek dicsőítésére, ünneplésére szolgált. Egyrészről a szeretet őszinte megnyilatkozása azok részéről, kik az egyesület-érdekeiért önfeláldozó munkát végeznek; a szeretet őszinte megnyilatkozása az előtt, aki nekik az egyesület javát, boldogulását, haladását jelenti; szeretetnyilvánítás ós meghódolás épen azért, mert szeretett egyesületüknek lelkes, meleg szivű, legrégibb és legmunkásabb tagját üdvözölhetik, kit épen ezen tulajdonságai miatt tettek meg a legelsőnek maguk között. Nem annyira személynek, mint az egyesület ügyének szóló hódolat, melyet azonban épen az egyesületet képviselő elnök személyéhez való igaz ragaszkodás tesz színessé, meleggé. Csiky Kálmánné, az egyesület egyik alelnöke adott ennek a nemes ragaszkodásnak találó kifejezést :
«Vannak érzelmek — így szólt — amelyeket bármily erővel fojtanak vissza, utat keresnek, hogy annál nagyobb erővel törve ki — megnyilvánulhassanak. Ezt^érezzük e …
Tovább a műhöz
A kerepesiúti temető halottas házából augusztus 24-én temettük Tóth Józsefet, Pest vármegye nyugalmazott kir. tanfelügyelőjét. Dacára annak, hogy a szünidő sokakat távol tartott még a fővárostól az ő tisztelői, barátai és munkatársai közül : sokan voltunk mégis, akik a magyar kultúra e nagy és igaz bajnokának megadtuk a végtisztességet; s mindnyájan, akik ravatalát meghatva és könnyezve körülállottuk, éreztük, hogy gyászunk egy letűnt korszak legnagyobb fiainak egyikét illeti. Ama legnagyobbak egyikét, kiknek elhunyta egy egész világfelfogás letűntét jelenti : azon világfelfogás letűntét, melyen a mu század elejétől kezdve nemzeti létünk alapja nyugodott. A nemzetért való lelkes és önzetlen munkásság fakadt a régiek e felfogásból, melyet ma is féltő gonddal kell ápolnunk, hogy belőle erőt merítve, nemzetünk fentmaradását ezer veszély között is biztosíthassuk. Mint a Széchényi szellemében nevelkedett legjobbjaink lelkesen és önzetlenül fáradt Tóth József is a magyar kultúráért ! ezért őrizzük meg hálával és kegyelettel emlékezetét! Tóth József az erős magyar érzés, a páratlan kötelességtudás és az önfeláldozásig lelkes kulturmunka embere volt. Mint fiatal pestmegyei tanfelügyelőt ismertem meg 1877-ben, s már akkor bámulatot ébresztett bennem az az öröm, mellyel hivatásának terheit viselte, az a lelkesség, mellyel munkásságának terveit szőtte s az a …
Tovább a műhöz