Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 1

Találatok


Olyan jó volna megtalálni a szót, «Honunk szebblelkű . asszonyaihoz!» Talán ha sokan és teljes erővel keressük, és talán ha mi nők is komolyan hozzálátunk a kereséshez, meg is találjuk! Oh ha megihlethetném a szebblelkűek szivét! Ezer ós ezer gondolat hullámzik agyamban és az érzések árja megnő és tért keres! A mi hazánkról akarok szólani a mi asszonyainknak, a Nemzeti Nőnevelés olvasóinak és tényezőinek! És megjelennek előttem a nagyok, a költők és a bölcsek, akik nagyratartották őket, akik számtalanszor kifejezték, hogy a honleányok segítsége nélkül nem dolgozhatnak eredménnyel a honfiak! «Kezedben van a gyermek álmai Tündérvilága lelkes ifjúnak S a férfi boldogsága ! Játszani Ily drága kincsek nem adattanak! A kisdedeknek néma szája kér : Hogy adj nekik hazát, ne vondd meg azt, Áldás — vagy átok vár — válaszért, Határozz! és kimondtad sorsodat!» Ugy érezem — gyakran érezem ezt — hogy ismét ot állunk, hogy kimondjuk sorsunkat és vele a jövő nemzedék sorsát. Valami hiányzik a mi asszonyaink, leányaink lelkéből, törekvéseiből, munkájából! A közösség érzete, hogy egy közös otthonba tartozunk bele, hogy haza kell hordani munkánk minden gyümölcsét — mint püjébe a méh — hogy édes mézzel kell megtölteni az otthon a haza téréit és fogalmát. Ma egy éve épen ebben az időben, talán épen ebben az órában megjelent előttem a szülői ház képe, …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 1