Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
Áldott emlékű nagy királynőnk ez idei emlékünnepén drága ajándékot kapott felkent királyától a magyar nemzet. Ferenc József király megalapította az «Erzsébet múzeumot» a következő királyi kézirattal: «Kedves Dr. Wekerle! kz a kegyelet, a mellyel hü magyar nemzetem megdicsőült királynéja, Istenben boldogult Nőm emlékezetét őrzi s a melynek sokszorosan szeretetteljes módon kifejezést adott, arra indít, hogy az özvegy gróf Andrdssy Aladárné Wenckheim Leontin bárónő, őrgróf Pallavieini Edéné Mailáth Adél grófnő, gróf Batthyány Lajosné Andrdssy Ilona grófnő és Ferenczy Ida asszony, a megboldogult királyné Ő Felsége fölolvasónőjéből álló bizottság kérelmét teljesítve, mindazokat a tárgyakat, a melyek a királyné használatában állottak és birtokomban, vagy családom birtokában vannak, egyesítsem és átadjam hű magyar nemzetemnek Erzsébet királyné örök emlékezetére, ki e nemzethez annyi szeretettel viseltetett. Ezen tárgyak, mint a magyar nemzet tulajdona, Erzsébet királyné emlékmúzeuma címen a Magyar Nemzeti Múzeum leltárának részét képezendik és a leányaim, Gizella bajor királyi hercegnő és Mária Valéria főhercegnő által a Nemzeti Múzeumnak már korábban adományozott tárgyakkal egyesítve, megtekintés végett a közönségnek hozzáférhetővé teendők és a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszter igazgatása alá helyezendők. Az Erzsébet …
Tovább a műhöz
A kultura békés munkásait a politika zivatarai, a politikai pártok versengései és tülekedései hazánkban mindig komoly aggodalommal töltik el. Más szerencsésebb, gazdagabb nemzetek hatalmasan, egységesen kialakult kultúrája talán nem érzi meg, nem sinyli meg annyira az ilyen zivatarokat, mint a mi fejlődésben, kialakulásban levő és felekezetek, nemzetiségek szerint is tagolt kulturánk, melyet hatalmasan fejlett gazdasági élet sem támogat, melyet a gazdasági élet pangása könnyen a sorvadás, satnyulás veszedelmébe taszít. Hogy politikai és gazdasági viszonyaink gyakori válságai kulturánk fejlődésében mindeddig nagyobb károkat nem okozhattak azt közoktatási minisztereink egyéni érdemeinek tudhattuk be, kik nemzetünk nagy szerencséjére a magyar kulturát mind lángolóan szerették, s akik előtt — ez itt különös fontossággal bír — a kultura fejlődésének nemzetmentő fontossága mindig teljes, tiszta világításban állott. Eötvös, Trefort, Csáky, Wlassich, Berzeviczy és Apponyi mind tettekkel, a nemzet javára váló, kitűnő alkotások egész sorával tettek tanúságot arról, hogy közoktatási politikájukat nem párttekintetek, hanem tisztán a nemzeti kultura eszményei irányítják. Nem is lehetett a jelenlegi politikai válságok idején sem forróbb kívánságunk, minthogy az általuk kifejlesztett szent hagyományok méltó örökös kezébe jussanak, ki a meglevőből veszendőbe menni semmit sem …
Tovább a műhöz
«Egy szó nyilallott a hazán keresztül: Meghalt a király! I. Ferencz József, a mi nagy királyunk, felséges Urunk, Magyarország felkent, apostoli királya, Szent-István koronájának hordozója, dísze, népeinek édes atyja, a magyar nemzetnek hű barátja — meghalt, nincs többé! Valami nehezen fogadjuk be ezt a gondolatot! Sokáig élt, sokáig uralkodott! Generációk jöttek és mentek körülötte, mellette és ő állt rendületlenül és a király lett belőle, akinek sok nagy tulajdonságai mellé oda tartozott lassanként az is, hogy elmúlhatatlan! hogy nincs hatalma rajta az időnek. Legendás alak lett belőle már életében és «nőttön-nőtt tiszta fényben ! Egy felséges fogalom a magyar lelkekben! A magyar nemzetnek király-hűség vágya és I. Ferencz Józsefnek nagy erényei szövetkezve nagy méltósággal fejezték ki újra a magyar földön a királyság gondolatát, eszméjét! Ezért jutott a király felséges személye a szinte elérhetetlennek látszó magasságból és messzeségből oly közel hozzánk magyarokhoz. Hiszen ma mindnyájan egyenként is úgy érezzük, hogy halottunk van. A gyász, melyet érte viselünk, nem rideg, rajtunk kívül álló, reánk erőszakolt forma, hanem erősen hozzánk tartozó érzelem, amelyet minden egyén külön is kivált magából. Egy kis falusi leányka — 12 éves — azt felelte nekem arra a kérdésemre, hogy : ki volt az első magyar király? ? — tündöklő szemmel, hogy ő azt …
Tovább a műhöz
Dr. Vásony Lajos a «Nemzeti Nőneveles» eddigi szerkesztője, aki 1915-ben nagy ügyszeretettel és hozzáértéssel vette át a szerkesztést — a lefolyt év végén egyéb elfoglaltsága miatt lemondott a lap szerkesztéséről. 1915-ben «Beköszöntő»-jében adott programmja, — amelyet a háborús évek nagy nehézségei közt megvalósítani igyekezett, — a lap szép tradícióit folytatta s ép ezért sajnálattal látjuk őt távozni szerkesztői asztala mellől. Meghajolva eddigi szerkesztőnk nagyon is megokolt elhatározása előtt a lap szerkesztését a mult példájára a tanári kar vállalta magára azzal, hogy megbízottjaként, alulírt mint felelős szerkesztő Berta Ilona igazgató közreműködésével és a tanári kar támogatásával látja el a lap vezetését és irányítását. Amidőn ezt Olvasóinknak szíves tudomására hozom, lapunk programmjának részletezésétől felment 8 év óta vallott s megvalósított s ma sem változott programmunk. Ha változik is a szerkesztő személye — egy nem változhat: a «Nemzeti Nőnevelés» kipróbált és évtizedeken át helyesnek bizonyult programmja. Nem változhat a lap szellemi iránya, nem változhat a szellem, amely a lapot - közel négyévtizede - múltjában mindig irányította s a jövőben is irányítani fogja s mely erejét a «Nemzeti Nőnevelés» szép múltjából meríti s ez: a nemzeti szellemű nőnevelés minél intenzivebbé tétele, a tanítónők érdekeinek …
Tovább a műhöz
1918 október 3i-ike Magyarország állami reformációjának születésnapja. Négy évszázadnak elnyomatása s az ötven hónapig tartó világháború szenvedései után egyszerre valóra vált a szabad és független Magyarország. Megszületett a magyar lélekben ki-irthatatlanul élő szabadságvágynak megtestesítése : a szabad magyarnak szabad hazája. Áldást hozó nap 1918 október 31-ikeí A nagy forradalmi átalakulások eszményi kincsei, immár kincsei minden szabad magyarnak. Jogot nyert a jognélküli, támaszt a gyenge, vigaszt a lemondó s emberré lett az ember. Ami eddig csak egyeseké volt, az immár mindannyiunk közös kincse ; ami veleszületett minden emberrel: a jog, az most már elidegeníthetetlen kincse, erőssége minden szabad magyarnak. E nap egy új életnek születésnapja; ez a nap kell, hogy új bizalmat öntsön a magyarba : egy új s hisszük boldogabb jövőnek a bizalmát. E naptól kezdve minden törekvésünk, minden fáradságunk, minden munkánk a mi boldogulásunkat lesz hivatva szolgálni. E naptól kezdve kell, hogy hatványozottabb mértékben érvényesüljön a mi szerepünk a népek boldogulásának útján,a kell, hogy fokozottabb erővel és eréllyel vegyük ki mi is részünket abban a nemes versenyben, amely az emberiség közös értékes kincséért: az emberi kultúráért folyik. E nemes és nemesítő munkában nagy feladat vár a magyar nőkre s első sorban a magyar tanítónőkre. Hazánk népének java s …
Tovább a műhöz