Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Hogy az iskola ne csak tanító, hanem nevelő intézete is lehessen az ifjúságnak, ahhoz okvetlenül megkívántatik még, hogy: 1. a tanítókban ne hiányozzék a nevelői bölcseség, a nevelői képesség; az iskolai hatóságok semmit se mulaszszanak el arra nézve, hogy az iskola nevelő hatását fokozzák; 3. a szülői ház és a társadalom ne nehezítsék meg felettébb az iskola nevelői feladatát. Az iskola nevelő hatásának egyik fő akadálya abban áll, hogy a tanítók nagy részében hiányzik a nevelői bölcseség, a nevelői képesség! Ámbár kétségét sem szenved az, hogy ma már sokkul magasabb színvonalon áll a népoktatási intézetek tanítóinak műveltsége, mint csak ezelőtt néhány évtizeddel is; azért még kár volna elhitetni magunkkal azt, hogy a tanítói szakműveltség netovábbja nálunk, köztünk megvan minden egyes tanítóban avagy csak a nagy többségben is. — Mi tanítók olyanok vagyunk, mint a milyenekké neveltek bennünket s mint a milyenekké e nevelteién folytan magunkat ki akarjuk és ki tudjuk képezni. Tanító-képző intézeteinkből ma már sokat kivihet magával a tanítójelölt abból, a mire a tanítói pályán szüksége lehet; de nem mindent, sőt sajnos, még csak nem is eleget. 'Tanító-képző intézeteink még korántsem tökéletesek: ezeknek is a: a főhibájuk, hogy nem annyira nevelő- és képző- mint inkább csak tanító-intezetek. - Leginkább kitűnik ez abból, hogy annak …
Tovább a műhöz
Folyóiratunk múlt havi füzetében közöltük ama nagyfontosságú levelet, melyet Trefort miniszter úr a közgazdaság tanítása érdekében Berecz Antalhoz, a budapesti felső leányiskola igazgatójához intézett. Leánynevelésünknek egy, immár a közéletben is érezhetővé vált hiányosságát van hivatva orvosolni e levél, illetőleg a miniszter urnák abban kifejezést nyert intencziója. Nem fejtegetjük most, mennyi ingadozásnak s a tanítás erkölcsi sikerét veszélyeztető habozásnak fog ez véget vetni, mily gyakorlatias irányba tereli a tanítást, s mily messzeható felszólalást képez az életre nevelés elve mellett. De épen azért, mert — bár helyi vonatkozásokkal bír — ily általános érdekű e levél, foglalkozzunk tüzetesebben az eszmével, melyet képvisel s a teendőkkel, melyeket az iskolai életben elénk szab. «Nem viszik a leányok az iskolából az életbe—pedig erre nagy szükségük volna — az értelmet és érzéket az ország gazdasági állapota iránt, a mi minden egyes család gazdasági és finaneziális állapotával szoros összeköttetésben áll s minden egyes család 'jóléte s boldogsága egyik feltételét képezi.» Ezek azok a nagy fontosságú szavak, melyekkel a miniszter úr tanításunk eddigi hiányosságára rámutat s annak jövő irányát főbb vonásokban megjelöli. A leányokat is meg kell tehát jövőre a nemzetgazdaságtan elemeivel ismertetnünk s azon kell lennünk, hogy ók is …
Tovább a műhöz
Több ízben szólíttattam már fel, hogy a nőnevelés! pályán szerzett tapasztalataimat tegyem nyilvánossá, s közöljem másokkal, a mit én jónak találtam a női szív nemesítésére, a női műveltség kifejtésére és a'nőnek hivatására való leképezésére. Ezen ismételt felhívásokra némasággal kelle felelnem, mert nevelői pályámon folytonosan jobban el voltam hivatalos kötelességemmel foglalva, mint hogy időm lett volna tapasztalataim leírására. A miskolczi nagyobb leánynevelő intézet alapító vezérnevelö-nőjéül hivattam meg Budapestről, születésem helyéről 1844-ben, de mivel akkor igen csekély s a vállalat szilárdítására nagyon koczkáz-tató alappal indulhatott volna meg ez iskola, én nem fogadhatám el ez állomást 1846 előtt, midőn valamivel több támogatás igértet-vén a derék miskolczi helvét vallású község által, a nevelönöi pályára léptem. Megkezdőm nevelönöi pályámat 1846. szeptember 2-án. A helv. hitv. község évdíjul 140 p. irtot adott, a növendékek egész évre tíz forintot, beléptükkor egy forintot fizettek. Első évben volt 69 növendéktől 729 pírt, jövedelmem; tehát a 240-et hozzáadva a 969 frt. Ebből fizettem az iskolai helyiségért házbért, két segédnó díját és étkezését, ének tanítót, cselédbért, fűtő fát stb. Ezen jövedelem 365 napra osztva, naponta volt 2 frt 38 kr. E szerint a szülök és a helv. egyház pénztárának egy-egy …
Tovább a műhöz
Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi miniszter február 7-én ülte meg születésének hetvenedik évfordulóját. E napon ünnepet ültek közoktatásunk munkásai is, a kik az ünneplő és ünnepelt férfiúban vezetőjüket, pártfogójukat és jótevőjüket tisztelik Folyóiratunk lassúbb lépésben jár mint az események, s noha annak ide-jén szívben és lélekben mi is együtt ünnepeltünk az ünneplökkel, csak most fejezhetjük ki hódoló üdvözletünket, őszinte jókivána-tainkat. Ez a. hetven év valóban méltó a megünneplésre, mert olyan félszázados munkásságot foglal magában, a melyet az egész nemzet hálásan vés emlékezetébe. Trefort Ágoston abból a nemzedékből való, a melyet Vörösmarty lángoló költészete ősi dicsőségünk" fölidézésével mentett meg a csüggedéstől; abból a nemzedékből való, melyet a nagy Széchenyi prófétai ihlettel lelkesített és számító eszszel vezérelt a «szebb jövő» meghódítására. Mint egészen fiatal, pályakezdő ember szóval, tollal, tettei ott küzd a legnagyobb magyar táborában s egykorú pályatársai közt kevesen vannak, a kik a középkori kiváltságokat jobban gyűlölnék, a modern jogállam megvalósítását jobban óhajtanák mint ö. Testestül-lelkestül az európai eszmék, törekvések és intézmények embere s annak a liberális politikai iskolának híve, a mely a nagy franczia forradalom s az azt követő reakczió után a legnemesebb …
Tovább a műhöz
A Folnesics-féle leánynevelő intézet értesítője 1815-ben jelent meg Budán az «Egyetemi könyvnyomdában» ; czíme a következő: « Winke für weibliche Erziehungs-Anstalten meines Vaterlandes». A két ívre terjedő értesítőnek első része azon elveket ismerteti, melyeket szerző saját leánynevelő intézetében követett; a második rész elősorolja azon ismereteket és ügyességeket a tanmenetnek és tanmódnak megjelölése mellett, a melyek a növendékekkel közöltettek; a harmadik részben közöltetik azon leánykák névsora, a kik az intézetben nevelkedtek; a negyedili rész három növendéknek pedagógiai jellemzését nyújtja nevek nélkül, az ötödik rész egy, a tanító és a szülő között előfordult párbeszédet mutat be; az utolsó lapokon pedig Folnesics egy pár sorban elbúcsúzik tanítványaitól és az intézet iránt érdeklődő közönségtől. Már maga az intézet értesítőjének ezen tartalomjegyzéke is bizonyságot tesz a felöl, miszerint Folnesics nem tartozhatott a közönséges mértékkel mérendő szakférfiak közé — de teljesen csak akkor győződünk meg Folnesics kiváló szakképzettségéről, ha a füzetkének tartalmát tüzetesebb vizsgálatunk tárgyává teszszük. Úgy hiszem, hogy nem mívelek egészen fölösleges dolgot, ha a «nőnevelés» mai munkásaival egy kissé részletesebben is megismertetem azon nevelési nézeteket és eljárásokat, melyeket Folnesics századunk elején …
Tovább a műhöz
Mikor az első polgári leányiskolákat felállították, alig voltak azok egyebek, mint a polgári fiúiskolák függelékei. Sok helyen közös igazgatás alatt is állottak emezekkel, s nemcsak vezetésük volt közös, hanem jórészt tanítótestületük is. Még ott is, a hol önállóan haladhattak czéljaik felé, rajt volt legalább tantervükön e közösség bélyege; hiszen a polgári leányiskolák eredeti tanterve alapjában véve csak másolata volt a polgári fiúiskolák tantervének. Elvi különbségeket alig találunk e kettő közt; legfelebb némi redukcziók történtek a polgári leányiskolák tantervénél egyik-másik tárgy anyagában és óraszámában. A polgári leányiskolák specziális hivatását alig hirdette egyéb a tantervben, mint a háztartástan és női kézimunka; a többi tantárgyak tanítási czélja nem is volt a polgári leányiskolák számára külön megállapítva; az illető helyeken mindenütt azt a stereotip utasítást találtuk : «lásd a polgári fiúiskola tantervét». Hogy a tanítás szelleme is ennek megfelelő volt a legtöbb helyen, világosan mutatja a főváros példája, a melynek polgári leányiskoláiból a női befolyást csaknem teljesen kizárták; a női kézimunka tanítóján kívül alig alkalmaztak tanítónőt, s az osztályok felügyelete, vezetése, az egész iskolai nevelés férfivállakon nyugodott. Pedig a főváros polgári leányiskolái legalább is annyi növendékre terjesztik ki …
Tovább a műhöz
Negyedik évét fejezte be nemrég a Mária Dorothea egyesület. Aránylag csekély időszak az egyesület nagy czéljaihoz képest, melyek első sorban ugyan a tanítónők és nevelőnők anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítására irányulnak, de e mellett irányelvül tűzik ki a nemzeti nőnevelés reformját, sőt bizonyos határokig az összes művelt magyar nők tömörítését s szellemi törekvéseik niveaujának emelését is. De bármily csekély is a lefolyt idő e nagy feladatokhoz képest, most a tanítónők otthonának s a kisdednevelési kiállításnak küszöbön álló megnyitása alkalmával, melyek a tanítónői szakosztály által kiadandó könyvtár megindulásával mintegy az egyesület törekvései forrongó gyermekkorának bezárultát jelölik, helyes alkalom van visszatekinteni a múltra s előre nézni a jövőbe. A «Nem-zeti Nőnevelés» olvasói, kiknek nagyobb része a Mária Dorothea egyesülettel már csak a megszokás folytán is rokonszenvezik, nem fogják rossz néven venni, ha egy pár lapot ennek a czélnak szentelünk. Az eddigi eredmény viszonyaink között határozottan örvendetesnek mondható. Egyesületünk anyagilag nem egyenrangú ugyan más régebben alakult országos nőegyletekkel, melyek csaknem mindannyian százezrek felett rendelkeznek, a vörös kereszt egyesület pedig közel két millió felett, de ezt a hátrányt megmagyarázza az egyesület fiatal kora s jelentékenyen ellensúlyozza az a körülmény, …
Tovább a műhöz
A jövö hó 20-án lesz évfordulója annak, hogy gróf Csáky Albin, vallás- és közokt. miniszterünk programmbeszédében kijelentette, hogy «minden épület szilárdsága attól függ, hogy elég biztos-e, elég mélyen van-e a talajba fektetve. Azért alulról kezdve első sorban — úgymond — felemlítem a kisdedóvás ügyét, melylyel a törvényhozás aránylag keveset foglalkozott, és mely mégis, mint az oktatási, nevelési, közegészségi és igen nagy fontosságú nemzeti érdekeknek góczpontja, mindig kiváló gondot és figyelmet érdemel. Jobb ós nagyobb szukreszczencziát kell nevelnünk, hogy egyszer számosabbak és jobbak legyünk s azért már a kisdedeket kell gondozás alá vennünk". A kisdedóvás érdekében teendő kormányintézkedések szükséges volta a törvényhozás előtt — ezzel a nyilatkozattal be volt igazolva. A mit évek hosszú során sürgetett, egy lelkes egyesület, annak teljesítését a miniszter kilátásba helyezte. És gróf Csáky ez úttal is dokumentálta, hogy ö nem a frázisok embere. A mit megígér, azt, ha csak teheti, megteszi. A kisdedóvás ügyének általános rendezése is nem sokára be fog következni, mert az erre vonatkozó törvényjavaslat a minisztériumban elkészült.
Azt hiszem, hogy nem végzek fölösleges munkát, ha ismertetni fogom a javaslat főbb részeit, valamint azokat a nevezetesebb mozzanatokat, a melyek a javaslat megvitatása alkalmával az ez évben egybehívott …
Tovább a műhöz
A «Nemzeti Nőnevelés» f. é. februári havi füzete Binder Laura t. kartársunknak egy, e nemes czélú szakosztályban tartott felolvasását közölte, a melyben az előadó amaz óhajának adott kifejezést, hogy a vallás-erkölcsi nevelés érdekében a leányiskolák számára egy olyan olvasókönyvet szerkeszszenek, «mely legjobb költőink vallás-erkölcsi elmélkedéseinek és költeményeinek gyöngyeit tartalmazná», mert — úgymond — «egy ilyen könyvnek tanításai, erkölcsi újjmutatásai jobban bevésődnének a növendékek lelkébe, mint a kényszerrel betanult paragrafusok». E felolvasás úgy tárgyánál, mint emelkedett hangulatánál és szép irályánál fogva egyaránt magára vonta figyelmemet s nem tagadhattam meg magamtól a vele való behatóbb foglalkozás kedves élvezetét, annyival is kevésbbé, mert — a mint íme most kitűnik —- még hálával is tartozom a t. felolvasónak, a mennyiben épen az ő általa megnyitott ajtón át juthattam én is be e díszes körbe, a melybe pre-czedens nélkül alig merészeltem volna belépni. Hiszen ahhoz, hogy ma egy felvilágosodott s a mai kor műveltségének színvonalán álló társaságban az elavult vallással, a magát túlélt evangéliummal s az ennek tanítása érdekében való felszólalással álljunk elő: valóban bátorság kell. Ma eszményiségről, a léleknek magasabb, e földi légkörön túlérő vágyairól, a sok tapasztalás között a legfőbbnek : …
Tovább a műhöz
A hatalmas amerikai Egyesült-Államok példáját követve, az utóbbi két évtized óta a földgömb minden művelt országában vannak már gyógyítással hivatásszerűleg foglalkozó nők. Számuk rohamosan szaporodik, úgy, hogy magában az Egyesült Államokban 3000-nél többen működnek. Nem is egészen helyesen említettem. hogy csak a művelt országokban. Mindenki olvasta közülünk, hogy a magyar Kállay Eéni kezdeményezésére Bosznia mohamedán női számára női orvosokat alkalmaznak. S ez a példa nincs elszigetelten. Shanghai khinai városban dr. King amerikai orvosnő különösen ügyes operácziói folytán a czopfos benszülöttek között nagy tekintélynek örvend s többek közt Li gróf hires államférfiú is házi orvosának választotta. Kelet-Indiában már százával van az orvosnő, Krim félszigetén egy dr. Razin Kutlojaroff-Hanum nevű benszülött mohamedán nő, ki oklevelét Odesszában nagy kitüntetések között szerezte, űz orvosi gyakorlatot; szomszédaink között pedig Bukarestben már több orvosnő van, kik közül Walch Marianna már hazájában nyerte az oklevelet. Európában Anglia, Erancziaország, Oroszország s Svájcz mutathat fel legtöbb gyakorló orvost a nők köréből, de a többi országokban is csaknem kivétel nélkül vannak nő orvosok, kik nem egy helyen (Londonban, Glas-gowban, Berlinben, sőt Salzburgban is) külön női kórházakat vezetnek, s az orvosnők kiképzése ma már annyira elterjedt, …
Tovább a műhöz
Ez előtt egy esztendővel, 1891. nov. 30-án szakította meg a halál Hunfalvy Pál hosszú életének nemes munkásságát s a magyar nemzet java gyászba borulva siratta meg benne egyik valódi tudósát, a ki az európaiságot erős nemzeti érzéssel párosítva működött félszázadon át Akadémiánk nagyjaival karöltve, a kik közül Gyulai Pál, az elhunyt nagy férfiú érdemeit imígy méltatta a ravatalnál: «Megalapította az újabb magyar nyelvtudományt, a magyar összehasonlító nyelvészetet, melyet tanítványaival mind végig folyvást mívelt és e nyelvészet segélyével megvilágította nemzeti multunk nem egy homályos helyét s új szempontokkal és új igazságokkal gazdagította történelmi irodalmunkat.» «Mint a humanizmusnak kiváló képviselője, minden iránt érdeklődött, a mi emberi; bölcseségét emberszerető szive táplálta. » «Közéletünknek szilárd fér fia volt, a ki nehéz megpróbáltatásokat élt át; de mindig hű maradt magához, s ha kellett, épen olyan bátran felszólalt a kormány, mint a nemzet tévelygései ellen.» Kétségtelen, hogy kevés embernek jut osztályrészül az ily felmagasztalás; de hogy Hunfalvyt méltán megillette Gyulai Pálnak ez az egyszerűség fenséges vonásaival megalkotott remek jellemzése ós dicsőítése, arról mindenki azonnal meggyőződhetik, ha a nagy tudós életrajzából a következő néhány adatról tudomást vesz. Hunfalvy Pál 1810-ben született Nagy-Szálókon …
Tovább a műhöz
Az idősebbek azután már más regényeket kapnak kezükbe. A modern franczia és más nemzetbeli «naturalistáin) és egyéb különféle irócsoportok könyveit. Ezek valóságos pszichopathologiai munkák, mintha csak holmi idegorvos írta volna. Többnyire ex-czentrikus emberek bennök a hősök (különben normális emberek kevés regényben vannak), a kikben már megindult az idegrendszer elfajulása, mi utóvégre őrültséghez, delirium tremenshez, öngyilkossághoz, és az li. n. grande nervose eféle fajtáihoz vezet. Ez egy darabig lij dolog volt, de most már annyira fölkapták, hogy a cneuropathikusi) családok kezdenek typus-számba menni a modern szépirodalmi művekben. — Hát ha már ilyen dekadencziáról akarunk olvasni, ám olvassuk el az elmekórtan valamelyik tankönyvét. Ott legalább híven vannak leírva az állapotok, míg a regényírók efajta termékeiben mégis több a fantázia, mint a valóság — ha mindjárt Zola írja is. És az elmekórtan könyveiben megtalálhatjuk esetleg a gyógyító vagy elhárító kezelésre való útmutatást is, a miről azok a regények bölcsen hallgatnak, mert a szomorú hősnek nyomorult módon kell elpusztulnia. De elég ennyi. Mindez megmagyarázza a beteges irányt, mely oly sok nőt eltérít a valódi természettől, és az egészségtelen am-bíczió, a luxus-keresés, kóros sóvárgásába meríti. Nem sok akad köztük, a ki egészséges világnézetét megtartaná és kinevetné a …
Tovább a műhöz