Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 1

Találatok


Az Erzsébet Nőiskola kis- és nagy leányainak, növendékeinek irom e néhány sort, hogy boldog uj évet kívánjak nekik és átadjam újévi ajándékomat! Természetesen nemcsak a jelen növendékeire gondolok, hanem mindazokra, akik az intézet megalapításától fogva tagjai voltak ennek a kedves iskolának, akik itt nevekedtek, itt fejlődtek művelt magyar nőkké, magyar tanítónőkké. Sokan közülök már régen mamák — nagymamák, sokan tanítónők, nevelőnők, tanítják, nevelik a magyar leánykákat, a jövendőbeli magyar anyákat, nagyanyákat. És gondolok azokra a növendékekre is, akik majd csak eljönnek, a közel és késő jövőben, azokra a most még ici-pici leánykákra, akiknek még csak Ígérgetik a mamák, nagymamák az Erzsébet Nőiskolát. Lelkemben összeforr a jelen a múlttal — a jövővel és boldog nagyravágyás tölti be szivemet a nemzeti örökkévalóság érzetében, amelynek nagy méretei között intézetünknek íme milyen fontos, becses feladat jutott. És nem érzem magam egyedül, velem van a magyar leányok, magyar nők nagy serege és köztünk van nemzetünk Géniusza ! Ki van még jelen? Kire gondolok még? Arra, a nekem legkedvesebb nőre a világon, aki kezemet először kulcsolta imára és megtanított imádkozni: az édes anyámra! Az ő emlékének szentelem e néhány sort és kimondom, hogy az újévi ajándékot az ő magyar szívének mélyéből merítem, az ő jóvoltából adom át …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 1