Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Aki mézet akar, ne tartson a méhektől. Aki csokrot köt, ne féljen a tövisektől. Mézet is, csokrot is kívánnék a Nemzeti Nőnevelés díszes asztalára hozni, a mézet a szorgalom kaptárából veszem, a csokrot az érdem rózsagalyairól szedném; talán elkerülöm a szerény méhek neheztelését, talán megbirkózom a nehézségek töviseivel. Titokban, rejtekben folyik a kaptár munkája, nyilvánosságot csak raj bocsátáskor szeret a méhek királynője, de azért módját ejtém engedélyt nyerni arra, hogy olvasóinkat a pozsonymegyei háziipar csendes méhesébe bevezethessem és a méheket királynőjükkel, Izabella királyi hercey-asszonnyal élükön bemutathassam azon a kis üveglapon át, melyet feltárni óhajtok az érdeklődők előtt. Kaptárhoz hasonlítottam a pozsonymegyei háziipar szorgos műhelyeit, vagyis inkább műtermeit, mert művészet az, ami azokban folyik, Ízlés és szorgalom művészete, erkölcsi és anyagi jobblét nemzetgazdasági gyarapodása, — valóságos mézgyűjtés a javából. Pozsonyvármegye háziipara régi keletű. Kulturális fejlődésünket régente vezető vármegyéje e tekintetben is megállta helyét. Céhei a legrégiebbek az országban. Divathimzései a szomszédos nyugati német és szláv vidékekről korán átszivárogtak. Az 1717-iki megyei árszabásokban (limitatiók) már olvassuk, hogy «asszonyembernek való közvál csinálástól 12 dénár jár. Minden kendő, kezkenyő és …
Tovább a műhöz
Gróf Apponyi Albert, vall.- és közoktatásügyi miniszterünk tárcája költségvetésének tárgyalása közben nagyszabású beszédet mondott, melyben beszámolt a kormányzata alá tartozó intézmények eddigi fejlesztéséről és ismertette a magyar kultúra érdekében jövőre kifejtendő tevékenységét irányító terveket. A kultúrtörténeti tekintetből is fölötte fontos beszédet folyóiratunk más helyén közöljük. Olvasóink bizonyára lelkesedéssel és megnyugvással fogják azt olvasni. Lelkesedéssel, mert kétségtelenül azt ébreszt bennük az az emelkedett nemzeti szellem, mely az egész beszéden átsugárzik, és megnyugvással, mert a beszédben szemük elé táruló perspektíva a közoktatásügy összes ágainak céltudatos és harmonikus munkálását tünteti fel. A miniszter beszéde épen ezen minden részletre kiterjedő gondosságánál fogva teljes egészében méltó figyelmünkre, elismerésünkre és köszönetünkre, s hogy mégis külön rámutatunk a beszéd egy szakaszára, s azt hálás elismeréssel külön is kiemeljük : ez azért van, mert a beszéd e részében jelzett alkotással 1868-ban megteremtett népoktatási alaptörvényünk betetőzését látjuk. «...igen rövid időn belül, rémeiéin néhány nap múlva, szerencsés leszek a t. Háznak benyújtani egy törvényjavaslatot az elemi népoki utasnak ingyenességéről. Ezekkel az egyszerű szavakkal jelentette be a miniszter azt a korszakos fontosságú …
Tovább a műhöz
Szinte különös a mindennapi harcoló és különféle érdekekért viaskodó életben békeünnepről beszélni. És mégis örvendetes esemény, hogy legalább minden május 18-át — az első hágai békekonferencia megnyitásának napját — világszerte békenap gyanánt ünneplik. Különösen fontos e napnak az iskolákban való megünneplése, mert békeszeretetre, a békeügy iránti érdeklődésre készíti elő a jövő generációt. Legelőször az olasz közoktatásügyi miniszter rendelte el a békeiinnepet s a jó példát nemsokára az Egyesült-Államok is követték. 1909-ben az osztrák Beichsratban Masaryk képviselő indítványozta az iskolákban megtartandó békenapot, nálunk pedig 1907-ben Apponyi Albert gróf, 1910-ben Zichy János gróf kultuszminiszterek rendelték el. A magyarországi Béke-Egyesület — melynek buzgó vezére és elnöke Giesswein Sándor dr. orsz. képviselő, pápai prelátus — valamint a Magyarországi Nőegyesületek Szövetségének béke és választott bírósági szakosztálya — Zipernowszky Károlyné lelkes vezetése mellett — béke istentiszteletekre hívják fel a különböző egyházakat, (melyek a legnagyobb készséggel tartottak tavaly is és reméljük, hogy az idén is tartanak békeprédikációkat) és felhívják a békeeszméért lelkesülő különböző nőegyleteket is, hogy foglalkozzanak ez időtájban e témával és tartassanak legalább egy békeelőadást minden május havában. Nagy …
Tovább a műhöz
Méltóbban nem fejezhetjük be az iskolaévet, a mi szép, munkás időnket, minthogy elénekeljük nemzeti imánkat, felemeljük szívünket az Ég urához és áldást kérünk tőle így együtt, közösen, egy szívvel, egy lélekkel a mi édes szép hazánkra, nemzetünkre, a magyar faj jövőjére! Nagy erő van az együttérzésben, az együtt imádkozásban. De a hazáért kis leányaim, nemcsak imádkoznunk kell, hanem dolgoznunk is, zsenge gyermekkorunktól kezdve elő kell készülni a nemzeti munkára, hogy majdan abban részt is vehessünk. A közös együtt imádkozás és együtt dolgozás a hazáért, nemzetünkért, fajunkért, ez avat bennünket magyarokká, ez csatol össze egy nemzetté. Különösen kisebb leányainknak — látom — ajkán lebeg a kérdés, mit dolgozhatnak ők, mit dolgozhat a gyermek, a fiatal leány a hazáért? hogyan készüljön elő a nemzeti munkára?
Feleljünk erre egyesült erővel, mondjuk ki, hogy mi ebben az évben ilt közösen a mi nemzetünkért dolgoztunk. Ime! amint magukhoz szólok, szivem megrezdül az örömtől, hogy azt a nyelvet, amelyen beszélek, mindnyájan megértjük, ez a nyelv a mienk, a mi szent örökségünk büszkeségünk. Mikor a gyermek-leány arra törekszik, hogy ezt a nyelvet a maga eredeti tisztaságában kifejezően, életteljesen beszélje, hogy a szívében elrejtett érzelemnek, derengő gondolatainak ezen a nyelven életet adjon, akkor az a leányka megszerzi a nemzeti munkához való …
Tovább a műhöz