Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 5
Összes találat megjelenítve : 5
Találatok
Nevelni? Javítani? Nevelni! Legtöbbször annyit jelent, mint torzítani. Javítani! Ami nem olyan igazán rossz. A nevelni akarás dühe gyáva félelemmel szimatol mindenütt rosszat. Korlátolt ésszel lesi a tisztátalan felfogás bizonyíthatását. A nevelés e tévhite megsemmisíti minden jónak csíráját. Bizalmatlanságtok, félelmetek hintik mindenüvé a burján magvát. Minden bűn meg lesz bocsájtva — mondják — csak a lélek ellen vétkezők nem várhatnak bűnbocsánatot. A vétkezőnek meg-bocsájtani meg annyit tesz: a bűn következményeit megsemmisíteni, hogy a bűnös lelkiismerete felszabaduljon vétkének súlya alól. A mi esetünkben azonban nem semmisítünk meg következményeket. Emberről emberre, tovább s tovább cipeljük, nemzedékről nemzedékre: a lélek ellen vétett bűnök következményeit. Nem emeli le senki lelkiismeretünk nyomasztó súlyát. Ezek a bűnök megbocsájthatatlanok, mindörökké. Hagyjátok meg a lélek szabad röptét! Őrizzétek. Védjétek szabadságát. Tanítsátok meg a gyermeket önönmagát nevelni. Ez a legjobb nevelés, melyet adhattok neki. Az a pici ember tanulja meg saját ura és szolgája lenni. Ezt a nevelést a szülő úgy érvényesíti, ha önmagát nevelve példával jár elől. Nincs nevelés önnevelési példa nélkül.
Tovább a műhöz
«A magyar közoktatásügyi miniszter munka- és hatásköre — mondja Molnár — sokkal tágabb, mint az ugyanolyan állású angol miniszteré. A közoktatásügy minden ágát felöleli ez a hatáskör és az általános műveltségre, irodalomra, művészetre, sőt a színházakra is kiterjed. Természetes tehát, hogy az az idő, melyet e munkakörbe vágó tapasztalatok kedvéért •itt töltöttem, rendkívül sokoldalú tevékenységben telt el. Megnéztem e Wallaee gyűjteményt, a British és South Kensington múzeumokat és több más képtárt és múzeumot. Örömmel fogadtam a meghívást, hogy az angol Bankot és a telegraphhivatalt megtekintsem. Láttam Oxfordot és Etont és többet a legjobb elemi iskolák közűi. A múzeumokban, az utcákon, a magánéletben sok megcsodálni és sok tanulni valót találtam. Magyarországban úgy tekintünk Angliára, az angolra, mint az első országra, első nemzetre, melyet mintáúl választunk és követni akarunk. A legjobban megragadott engem az angol jellemnek erősen gyakorlati jellege. És különösen ezért — de sok más egyébért is — örülök annak, hogy 15 magyar pedagógus még szeptember havában ellátogat Londonba az erkölcsnevelési kongresszusra. Bámulatraméltó az angol népnek józan gondolkozása. Az ország minden intézménye visszatükrözi a józan ész és az intenzív, erős egyéniség megnyilatkozását. Ez az talán, amit legjobban csodálok, az egyéniséget, az egyénit az …
Tovább a műhöz
Őszinte szívvel öltünk gyászt, hogy folyóiratunk egyik alapítóját, Komáromy Lajost elsirassuk. A másik kettő: Sebestyén Gyula és Péterfy Sándor már előre ment, szent örökségül hagyva ránk azoknak az eszményeknek az ápolását, melyekért ők negyven év előtt lelkesedtek s melyeket egész életük folyásán kitartó hűséggel szolgáltak. Az Erzsébet Nőiskola tanárai voltak: s a nemzeti szellemben való. nőnevelés apostolainak esküdtek fel. Nagy részük volt az iskola felvirágzásában, tanulmányi rendjének kialakításában, hírnevének kivívásában. Az Erzsébet Nőiskola büszkén vallja, hogy ma is az általuk megjelölt ösvényen halad s felfelé törésében is mindig kegyelettel őrzi emlékezetüket. Komáromy Lajos is, mint az előre elköltözött kedves munkatársai, hűséges jó barátai, kiváló erős egyéniség volt. A tanári székben a komoly, rendszerező elme, a pontosságot és kötelességteljesítést váró, ebben következetesen példát mutató, tárgyáért, - a magyar irodalomért - lelkesedő mintatanár, aki tanítványait komoly munkára, elmélyedésre szoktatta és tanítói hivatásuk szeretetére nevelte. Tanártársai között mindig, még néhány év előtt bekövetkezett nyugdíjazása után is, tiszta jelleme és baráti hűsége miatt őszinte tisztelet és megbecsülés övezte, családjában a gyöngéd, gondos, puritán egyszerűségű családfőt megillető rajongó szeretet. A komoly …
Tovább a műhöz
Mélyen tisztelt elnök úr! Tisztelt hallgatóság! Első szavam a köszönet szava, amiért megengedték nekem, hogy a múlt évben elhúnyt tagtársunkról, De Gerando Antonináról én emlékezzem itt meg. Jól esik ezt tennem. Nem csak azért, mert így e kiváló magyar asszony iránt érzett tiszteletemnek és kegyeletemnek kifejezésére nyílik alkalmam, de azért is, mert az ő nagy műveltségét, emelkedett szellemét és a női természet minden igaz vonásával ékeskedő egyéniségét ismertetve, bizonyságokat találok a női munka értéke, a nők nemes szellemi természete mellett. Ha ő reá vetjük tekintetünket, láthatjuk, hogy a nők erkölcse is lehet elv és nem csupán szokás, s hogy a női szellem is haszonnal szentelheti erejét és lelkesedését az emberiség legmagasztosabb eszméinek szolgálatára. Ha bizonyítékokat keresnénk arra a tapasztalatra, hogy az átöröklés és a nevelés egybehangzó hatása mily teljes mértékben szabhatja meg az ember testi és lelki fejlődését és életének irányát: beszédesebb, nyomatékosabb példát nem találhatnánk De Gerando Antoniná életénél. Ő mindenkor büszkén vallotta magát tanítónőnek — a kolozsvári felsőbb leányiskolának több mint harminc éven át igazgatója, mondhatnám megteremtője volt — de a pedagógiai pályára — nem mint oly sokakat — nem a kenyérkereset kényszerűsége, nem is valami puszta véletlen sodorta. Benső vágyakozásból …
Tovább a műhöz
A vallás- és közoktatásügyi miniszter f. év július 14-én kelt 86,1000. sz. rendeletével megreformálta a leányközépiskolákat. Mielőtt az új iskolák szervezetét és tanítástervét ismertetném, célszerűnek látom az ezek életbeléptetése tárgyában kibocsátott rendelet közlését: A művelt középosztály leánygyermekeinek nevelése és oktatása céljából alapított felsőbb leányiskolák, melyek negyven évet meghaladó időn át elismerésre méltó módon teljesítették fontos feladatukat, mai szervezetükben már nem tudják kielégíteni a megváltozott életviszonyok folytán felmerült szükségleteket. Ennek következtében felső osztályaik elnéptelenedtek; ellenben a leányok egyre nagyobb számban lepték el - mint magántanulók - a fiúközépiskolákat és a fiúk részére létesített felső kereskedelmi iskolákat; teljesen benépesítették az utóbbi években számukra nyitott különböző típusú leánygimnáziumokat és női felső kereskedelmi iskolákat; sőt újabban itt-ott már az a törekvés is jelentkezik, hogy a leányok a fiúközépiskolákba vétessenek fel bejáró rendes tanulók gyanánt. Ezek a jelenségek azt bizonyítják, hogy a magyar társadalom, a megélhetésnek egyre jobban nehezedő viszonyai közt, leányait a nagyobb műveltség mellett oly ismeretekkel kívánja ellátni, melyek azonkívül, hogy magukban becsesek és a családi életben is hasznosíthatók, egyben megadják nekik a …
Tovább a műhöz