Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
A hazai nőnevelés ügyének egyik kiválóan lelkes hívét és lankadatlan buzgalmai munkását kísérte a múlt héten örök nyugalomra a barátoknak és tisztelőknek egész serege. A meggyászolt és megsiratott halott özv. Veres Pálné Beniczky Hermin úrnő, az országos «Nőképző-Egyesület» volt elnöke; s a mint e lap hasábjain a fenkölt lelkületű asszony emlékezetét kegyelettel veszszük körül, teszszük ezt nemcsak oly értelemben, hogy az ő nevével egy általa alapított és vezetett jónevű egyesület lesz mindenkor összekapcsolva, hanem azért is, mert kiváló munkássága és széleskörű tevékenysége a közügy, a hazai művelődés, s közelebbről a nőnevelés történetében maradandó nyomot hagyott hátra. Veres Pálné működésének kezdete összeesik hazánkban az alkotmány helyreállításának idejével. Korán csatlakozott ő is azon kiváló egyéniségek csoportjához, kik belátták, hogy az új Magyar-országnak nagy reformokon kell keresztülmennie; hogy a jobb, a boldogabb idők küszöbén fel kell használniok a kedvező körülményeket arra, hogy a mulasztottakat pótolják, hogy megvalósítsák azon magas eszméket, miket a múltban hangoztatni is alig volt lehetséges. Nagy mozgalom és felbuzdulás indult meg csakhamar, úgy politikai, mint társadalmi téren. Az újításra váró intézmények közé sorakozott a hazai nőnevelés igen hátramaradott ügye is, mely lelkes fellcarolót és munkást …
Tovább a műhöz
Minden kiállításon a tanügyi csoport vezetőinek van legnehezebb munkájuk. Egyrészt az anyag mennyisége, másrészt a beküldött tárgyak sokfélesége nem kis gondot nyújt a tárgyak rendezésénél. Ebben a csoportban kell a rendezőknek leginkább rnegküzdeniök a kiállítók sokféle egyéni felfogásával s az abból eredő sokszor rendszertelenül összehordott kiállítási tárgyak halmazával. Erre a meggyőződésre jutottam, mikor azt a tengernyi, apróbbnál apróbb holmit megláttam a tanügyi kiállításban s elképzeltem azt az óriási munkát, melyet a nagy anyaghalmaz elrendezése követelt.
A kiállítók egy része — szól ez különösen az alsóbb fokú intézetekre — bámulatos naivitással tárta elé kincseit, helyet követelve egy-egy elemi iskolás növendék külön kézimunkája számára is. Elfeledték, hogy az iskolai kiállítás czélja minden tantárgynál csak az intézet tanítási menetének, módszerének a föltüntetése lehet. Szóval nem tudták megválasztani a kiállítandó anyagot s a kiállítás módját. Innen vau, hogy a laikus közönség bizonyos közönynyel nézte végig a tanügyi csoport kézimunkáit s a szakértőnek alapos s fáradságos munkáj ába került, míg kikereste belőle a lényeget, a dolog magvát. Mert a nagy anyaghalmaznak meg volt mégis a kellő értéke, a mely a szakértő igényeit jórészt kielégíthette. Először is örömmel vehette észre, hogy az elemi s felsőbb fokú …
Tovább a műhöz