Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Klimo György bő negyedévszázados püspöksége alatt jelentős eredményeket ért el az egyházmegye irányításában és fejlesztésében. Az előrelépés tetten érhető a klérus minőségében, a hitéleti tevékenységekben, a világi és az egyházi adminisztráció szervezettségében. A püspök következetes, céltudatos munkásságának és irányításának köszönhetően Pécs megkérdőjelezhetetlen központja lett a hazai katolicizmusnak, ahova szívesen jöttek tanulni a papi pályára készülők, és ahonnan számos jelentős egyházi személy került ki, püspökként, tudósként egyaránt. Mi volt Klimo titka? Az, hogy képes volt a korszak kiemelkedő elméleti gondolatait, teoretikus téziseit saját koncepcióvá konvertálni, majd azokat átültetni a gyakorlatba, a dél-dunántúli közegre adaptálni. A megvalósítás során határozott, előre kidolgozott programot követett, környezetére közvetlen és közvetett hatást gyakorolt: utasításokat, rendeleteket adott, ugyanakkor követendő mintaként, etalonként viselkedett. Erősítette az intézményi kereteket, és fejlesztette munkatársai egyéni képességeit. Bár elődei és utódai is karakteresen formálták a pécsi egyházmegyét, Klimo püspöksége mégis önálló korszakot jelent, amelyet számos irányból érdemes vizsgálni. (...) Klimo György kivételt képezett a korabeli magyarországi püspökök között: nem Itáliában fejezte be tanulmányait, nem beszélte …
Tovább a műhöz
Kutatási füzetek 19.
- 2013
(...) Az ellenség szerepéről a Harmadik Birodalomban Victor Klemperer (1881-1960), a zsidó származású német filológus a következő megjegyzést tette közvetlenül a 2. világháború után: „Hitler ördöngös ravaszsága mutatkozik meg a párt propagandistáinak adott álnok és szégyentelenül nyílt utasításaiban is. A legfőbb törvény mindenütt ez: Ne legyenek hallgatóidnak kritikus gondolatai, mindent a legegyszerűbben! Ha több ellenségről beszélsz, még azt gondolhatják, talán nincs is igazad – hozd tehát mindet egy nevezőre, kapcsold össze őket, tedd egyformává! Minderről gondoskodik a zsidó, aki jól látható és kéznél van.” Bár mind térben, mind időben nagyon távoli az ókori Mezopotámia a náci Németországtól, mégis az olasz asszíriológus, Frederick Mario Fales az előbbi idézettel megdöbbentően hasonló módon jellemzi az asszír királyfeliratokban föltűnő ellenségképet: „there is only one Enemy – with a capital letter – appearing in and out of Assyrian royal inscriptions. [...] the different figures of opponents that appear in the texts themselves, [...] are [...] described as separate manifestations of a unitary ideology of enmity.” Úgy tűnik, hogy egy általános emberi jelenség húzódik meg mindkét eset mögött; mégpedig a „mi” és az „ők” ősi dichotómiája. Archaikus (és úgy látszik modern totalitárius) társadalmak éles határvonalat húznak „saját” és …
Tovább a műhöz