Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 1

Találatok


Eduard Spranger írja Lebensformen c. nagy művében, hogy az emberi életnek a lényege az időtlen, az abszolutum, az értékek maximuma után való törekvés s ez nem elégülhetvén ki az egyén életkeret teinek szűkös határai között, megteremti a szellem egyénentúli objektivációját. a kultúrát. A történet viszont a kultúra élete, melyben az értékek örökkévaló világa és az anyag mulandó birodalma találkoznak az emberi tevékenységben, melyet Kerschensteiner1 szerint a közösségi szellemnek kell irányítania. Az egyén ugyanis a nép által kitermelt objektív kulturkincsből meríti a maga pszichikai erejét és a tanításnak a nép sajátos kultúrájának átélését kell elősegítenie. Ezek szerint minden pedagógiai cselekedet specifikus feladata állandó kapcsolatok fenntartása egy. nemzet objektív kulturkincsei és az egyén között., valamint az előbbinek megfelelő lelki magatartás kialakítása. így egy oly típusú személyiséghez jutnánk el aki a közösség talajából nőtt ki, akinek éppen ezért első feladata a nép tagjának éreznie magát és vállalni azokat a kötelezettségeket, melyeket az a társadalom ró reá, .melynek fejlődését, lelki reliefjének kialakítását! köszönheti. Ehhez azonban a népi sorsnak átélésére és megértésére van szükség, amely szerint viszont, mint Spranger mondja ugyancsak! a fent idézett munkában, önmagunknak az áthelyezésére egy idegen világba, hogy …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 1