Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 1

Találatok


Sajátságos eszmeáramlat uralkodik ez idő szerint az embereken nemcsak hazánkban, hanem Európa-szerte. Ama legkiválóbb és hatásaik tekintetében legfontosabb intézkedések megtételét, melyek nemcsak hogy a társadalom javára czéloznak, de legbiztosabban és legteljesebben épen maga a társadalom által valósíthatók meg, majd mindenki mástól, rendszerint a hatóságoktól és kormánytól várja. Ha az élhetetlenek, dologtalanok, pazarlók tönkre mennek, annak mindenki és minden lehet az oka, csak épen az illetők nem, s a felelősség is az ilyen szerencsétlenekért mindenki mást terhelhet, csak az illetőket magukat nem. Ha valahol baj van a társadalomban, nagy hangon panaszkodunk, de nem csinálunk semmit; felelőssé teszünk mást, talán épen a kormányt, s elvárjuk, hogy tegyen, segítsen az. A nevelés terén is mindent mástól vár a társadalom, másra hárítja a felelősséget. A legtöbb család, még a műveltebb közönségből is, megelégszik avval, hogy gyermekeit föladta az iskolába s teljesen meg van nyugodva, hogy evvel megtette szülei kötelességét. Meg is várja azután az iskolától, hogy a gyermekből ne csak tanúit, de jól nevelt és erkölcsös embert is faragjon. S ha ez nem mindig és nem minden növendékkel sikerül, jaj az iskolának. Rósz a rendszer, tudatlanok, neveletlenek a tanítók; sem nem értik, sem nem teljesítik hivatásukat! Arról persze nem szól a krónika, hogy otthon a családban minő …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 1