Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
A kolozsvári állami felsőbb leányiskola és leánygimnázium gyászlapon jelentette, hogy a tanártestület és növendéksereg mély fájdalmára, az intézet megteremtője és nyug. igazgatója De Gerando Antonina, a nemzeti nőnevelés fáradhatatlan, lánglelkű apostola, 32 évi igazgatói működése után, nyugalombavonulásának 2-ik esztendejében április hó 6-án jobblétre szenderült. Ravatalát holtáig szeretett kedves intézetében állították fel s földi porait a református egyház szertartása szerint Kolozsvárott helyezték örök nyugalomra. E körül a ravatal körül ott gyászolt egész Kolozsvár, mert a város újabb női nemzedéke nagyrészt De Gerando Antoniná-ban tisztelte nevelőjét, szeretett mesterét, lelki irányítóját. És ott gyászolt a felsőbb leányiskola tanári testülete, növendék-serege, kik mindenkor rajongó szeretettel tisztelték s most szívből siratták munkatársukat, anyai barátnőjüket. Hogy mit jelentett De Gerando Antonina az intézetre, a tanítványokra s ezáltal a város és a haza társadalmára, azt gyönyörűen fejezte ki Marsits Rozina, az intézet jelenlegi igazgatója a ravatalnál elmondott búcsúbeszédében, melyet mint De Gerando Antonina klasszikus jellemzését itt teljes egészében megörökítünk: «Kedves növendékeink ! Meghívtuk, elhoztuk ide közibetek az iskola szent falai közé utoljára szeretett igazgatónőtöket. Nem csupán méltó ünnepi formát kívántunk …
Tovább a műhöz
Átéltem az elmúlt napokban méltóságos és főtisztelendő dr. Prohászka Ottokár megyés püspök úr, a mi püspök atyánk lelki gyakorlatait, amelyet nekünk, nőknek tartott az Egyetemi templomban és boldog Haleluja tölti el a telkemet! Szívemben az emberi érzelem legfelségesebb virága, a hála nyílik ki tavaszi szép fakadásban. Neki akarom ezt adni, nemcsak a Feltámadás magasztos ünnepére, mint szívbeli virágajándékot, hanem mint eredményét az ő munkájának az én szívem-lelkem kertjében, amelyet oly szeretettel, felséges vággyal, annyi szakértelemmel, jóakarattal. Isten-erővel munkál meg az emberi léleknek e hivatott főkertésze. Jertek testvéreim, magyar nők, akik ott voltunk és azok is, akik ott nem lehettünk, de akik nz ő szellemében akarunk élni, fejlődni, dolgozni, jertek, vigyük el neki mindnyájan a hála virágát; többet ennél, azt az elhatározásunkat, hogy a tőle hallott tanításokat cselekvő formában, ki-ki a maga munkás élete körében igyekszünk életté feldolgozni és a több és jobb embert magunkban és másokban kialakítani. Hiszen csak ezt kívánja ő tőlünk, ezt a szent, erős igyekezetei, törekvést a fejlődés országában. Dr. Prohászka Ottokár az idén a lelki gyakorlatokat kifejezettebben nőnevelést (értsd embernevelés) célzattal tartotta. Megérti ő korunk kérő szavát, a kialakuló kornak Szellemét, hogy a nőket most nem szabad tanácstalanul hagyni, hanem velük, az …
Tovább a műhöz