Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Bevégezvén tanulmányaimat az olasz iskolákról, legyen szabad előbb is, mielőtt részletekbe bocsátkoznám, azon általános benyomásról számot adnom, melyet az olasz felsőbb iskolák reám tettek. Leginkább azon áldástermö szellem lepett meg és ragadt bámulatra, melylyel az olaszok a nő nevelését felfogni látszanak, és mely miatt minden törekvésük oda irányul, hogy a fiatal leány lelket és szírét értelmével összhangzatosan fejleszszék. Nemcsak tanítani igyekeznek, az emlékező tehetseget emésztetlen tény- és adathalmazzal megterhelni, de nevelni akarnak, meg pedig az életnek nevelni. Ez áldott törekvés pedig főkép abban nyilvánul, hogy az olasz iskolákban a program először is nincs annyira túlterhelve mint a németeknél; például 20—22, legfeljebb 25 óra hetenkint az összes tanulási idő, és abból is 4—4 órát fordítanak rajzra és női kézimunkára. Nem tömik tehát a növendék fejét gőzerővel, nem mondják neki: «Siess, siess, tanulj hamar, 16—17 eves korodban már be kell végezve lennie minden tanulásodnak; szerezd meg tehát a szellemi tőkét egész életedre!» Minek következése azután az, hogy a növendék, a mint a fiuknál is látjuk, fájdalom, magol-magol, kiöl leikéből minden eredetiséget, nem kepes többé egy eredeti eszmét fakasztani magából, és értelmetlenül, de azért önhitten mondogatja mások gondolatait, mások véleményét, míg úgy megutálja végre a szellemi …
Tovább a műhöz
Előttünk fekszik a felsőbb leányiskolák és polgári leányiskolák új szervezete és tanterve, a mint azokat Trefort Ágoston, vall. és közokt. miniszter úr az elmúlt iskolai évben átdolgoztatta s 1887. évi 28999 és 29000. sz. alatt kelt rendeleteivel életbe léptette. A legnagyobb örömmel üdvözöljük a miniszter úr új intézkedéseit, a melyek rég érzett hiányokat pótolnak, veszedelemmel fenyegető bajokat orvosolnak s egyúttal új ösvényt jelölnek ki egész nőnevelésünk számára. Mert nem csupán részletes javításokról van szó a miniszteri rendeletekben, hanem oly beható reformról, a mely magasabb leányiskoláink egész szervezetét átkarolja s a mely egységet teremtvén a sokféleségben, új erők forrását nyitja meg és új alapot rak a biztos, gyümölcsöző továbbfejlődés számára. Ismeretes dolog, hogy magasabb leányiskoláink az utóbbi húsz év alatt nem egységes terv szerint állíttattak fel; nagy idők mulasztásai, a pillanatnyi szükség s a korszellem követelései teremtették meg azokat. Másképen nem is történhetett. De a különböző időben, más-más okok hatása alatt egymástól függetlenül keletkezett leányiskolák továbbfejlődésökben is magukra maradtak-Mindenik külön medret igyekezett magának ásni, a mely a többivel alig érintkezett; egymás mellett haladtak, nem igen hatottak egymásra : nem támogatták, nem mérsékelték egymás törekvéseit-Az egyiknek alig volt vize a …
Tovább a műhöz
Leányoknál a nyomon járó gondolkozást legjobban az iskola azon törekvése mozdítja elő, hogy az általa nyújtott műveltség bennük összhangzatossá váljék, azaz hogy a természetre és társadalomra vonatkozó ismereteknek kerek egészszé alakulása az egyéniség szabályszerű fejlettségében kinyomatot nyerjen. Evvel ugyanis az egyéni öntudat egységét biztosítja, melynél fogva a lelki erőket összpontosítottságuk a kölcsönös támogatásra bírja, a mi első sorban a gondolkozás munkáját tökéletesbíti. Az érintett követelménynek van azonban egy föltétele, t. i. hogy az oktatás az életre, a mint az a növendék előtt kitárul, kellő tekintettel légijén. Kétségtelen, hogy származás, éghajlat, táplálkozás, környezet elhatározó befolyással van egyéniségünk, természetünk és jellemünk alakulására; ennélfogva szellemi munkánknak a nevelés egész folyama alatt kivált e tényezők körében kell intenzívnek lennie. A tér, melyen azok, mint központban egyesülnek, a családi otthon, mely a nőnél igen sokáig, igen nagy mértékben marad legkisebb részleteit illetőleg is tökéletesen meghatározott, az élet teljességével eléje táruló kép, míg hozzá képest a nagy világ csak vázlatos, homályos háttér. A hivatás gondolata köti le hozzá; belőle is idővel egy otthon központja válik. E szempont a leányoktatás egyik vezér-elveként tekinthető, melyből azonban nem következik épen, hogy …
Tovább a műhöz
A kisdednél korán jelentkezik a félelem emotiója. Megijed egy farkas, egy kígyó vagy egy elefánt láttára vagy a mennydörgés hallatára. Ez tehát primodialis és minden gyermekkel közös érzelem, melyet Darwin, Preyer, Sikorszki és mások müösztönből, azaz az ősök régi tapasztalatából eredőnek tartanak. Az újszülött nyugalmát zavarja minden zaj, sőt mondhatni minden hirtelen feltűnő új tárgy. E részben a gyermek szintoly félénk, mint az állatok. — A nyolcz-tiz hónapos kisdedet inkább megfélemlítik a hallási, mint a látási benyomások. Egy negyedfél hónapos kisdedet, nagy égés alkalmával a felcsapódó lángok és düledező falak láttára egyátalán nem fogott el a félelem, sőt az őt őrző asszonynak szemébe nevetett, de a közeledő tűzoltók trombita-szavára és a szivattyús szekerek dübörgése hallattára elkezdett remegni és sírni. A tapasztalat megczáfolja Locke, Rousseau és Spencer H. ama nézetét, hogy a félelem az ártalmas vagy veszélyes dolgok hatása nyomán keletkezett érzelem. Ha ez igaz lenne, hogyan történhetnék, hogy a teljesen tapasztalatlan kisdedet rendszerint megfélemlíti az éles szokatlan hang és alak. Úgy látszik, hogy a félelem az ifjú lényeket bizonyos veszélyek felől értesíti. így értesíthette az ősidőben a míveletlen embert hallása a közeledő veszélyek felől. Sajátszerű, hogy a tengerparton ölben hordozott közel két éves gyermek fél a tengertől …
Tovább a műhöz