Keresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
A rézmetszés művészetét már a régi mesterek nagy tökéletesség revitték ; a német, a németalföldi és az olasz mesterek mind oly művészettel uralkodtak az anyag felett, hogy az ilynemű remek metszetek, daczára az egy, a nyomdafesték-színnek, a színezés benyomását keltik bennünk. Az anyag ridegsége azonban a metsző elé sok akadályt gördít, melyet igaz, hogy egy Dürer, Gultzius, Mari Anton genialitása legyőz, de a mely munkáját igen megdrágítja. Ha tekintetbe veszszük, hogy egy igen szorgalmas rézmetsző alig képes egy napi fáradságos munkálkodás alatt 3—400 vonalnál többet vésni, tehát kénytelen munkájára annyi időt szentelni, a mennyi alatt a fametsző épen háromszor annyit végezhet, belátjuk, hogy a rézmetszet már munkabér dolgában sokkal drágább kell, hogy legyen, eltekintve attól, hogy az anyag, a lemez gyors felhasználása, mondjuk kopása miatt egy lemezről 2 —300 jó lenyomatnál alig lehet többet kapni. A dolgok ily állásánál most az iparművészet nyújtott segédkezet a képzőművészetnek. Hallottuk, hogy a művészi ízlés az anyagi jólét gyarapodásával a használati tárgyak díszítését követeié. A lovag pánczélját és sisakját, lőfegyverének csövét, kardmarkolatját és pengéjét, az ünnepélyes alkalommal használt ruhát és még inkább a torna után hatalmasan igénybe vett evő- és ivó eszközöket képes díszszel látják el. Az iparos igyekezett azokat …
Tovább a műhöz