Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Az 1989. évi rendszerváltás komoly kihívást jelentett a jogi oktatás számára. A szovjet típusú berendezkedés előbb deklaratív, majd tényleges felszámolása együtt járt az új szerkezetű társadalom gazdasági életének jelentős átalakulásával, mely a jogalkotást egy évtizedek óta ismeretlen területre vezette. Az Országgyűlés és a minisztériumok törvény- és jogszabálydömpinggel igyekeztek útját állni a hirtelen szabályozatlanul maradt területeken felmerülő problémáknak, illetve kielégíteni a társadalmi viszonyok legkülönbözőbb területein felvetődő szabályozási szükségleteket. A jogi oktatástól pedig szinte azon nyomban elvárták, hogy a legfrissebb joganyagot oktassa, s a joghallgatókat a zűrzavaros helyzetben helyt állni tudó jogászokká képezze. A magyar múltból származó és az akkori jelen szükségleteiből született joganyag azonnali elméleti megalapozása és gyakorlati oktatása szinte teljesíthetetlen feladat elé állították a jogi karok oktatóit. A megnyíló nyugat viharos gyorsasággal terjedő információgazdagsága, az ismeretlen, de mindinkább alapkövetelménnyé formálódó jogok és jogágak iránti érdeklődés egyre nőtt az országban, a politikai szféra és a jogász szakma pedig a korábbi struktúra miatt hiányzó elméleti szakemberek szinte azonnali kibocsátását követelte. Sorra fogalmazódtak meg a környezetvédelmi jog, informatikai jog, a médiajog, a …
Tovább a műhöz
Az Pozsonyból Pécsre költözött Erzsébet Tudományegyetem nyolcvan esztendeje, 1923 október 24. napján tartotta ünnepélyes tanévnyitó közgyűlését. Az egyetem négy karán — köztük a jog- és államtudományi karon — ekkor kezdődött meg az oktatás .A korabeli dokumentumok arról tanúskodnak, hogy a kar a megnyitásakor — miként a világháborúból súlyos veszteségekkel éppen csak kilábalt ország — komoly nehézségekkel küzdött. A beiratkozott mintegy kétszáz rendes és rendkívüli hallgatónak három szemináriumi helyiség jutott, és a kari jegyzőkönyvek szerint — mivel a karnak egyetlen folyóirat sem járt — a professzorok saját költségükre voltak kénytelenek a legnélkülözhetetlenebb könyveket és folyóiratokat beszerezni. Ehhez képest túlságos optimizmusnak tűntek Klebelsberg Kunó kultuszminiszternek a tanévnyitón elmondott szavai: „az Erzsébet egyetem tanári karát olyannak ismerem, hogy meg van győződve róla, meg fogják alkotni itt a Magyar Heidelberget." Ha a nagyhírű német egyetemmel nem is versengünk, büszkén mondhatjuk, hogy az egyetem, és a jogi kar állta a huszadik század gyakran drámai megpróbáltatásait. Annak ellenére, hogy még a megszüntetés gondolata is felmerült, a kar közösségének állhatatos erőfeszítései nyomán napjainkban az ország egyik legjelentősebb tudományos és oktatási műhelye működik a 48-as téri — és 2002 óta a Dohány utcai — …
Tovább a műhöz
Közjog és jogállam
- 2016
Dr. Kiss László 1951. február 10-én született Jánosházán. 1970-ben kezdte egyetemi tanulmányait a Janus Pannonius Tudományegyetem (mai nevén: Pécsi Tudományegyetem) Állam- és Jogtudományi Karán. Itt szerzett 1975-ben jogi diplomát (és doktorátust). Már egyetemi évei alatt intenzív kötődést mutatott az államigazgatási (közigazgatási) jogterület iránt, az egyetemi tanulmányok befejezése után Száméi Lajos professzor hívására a Kar Közigazgatási Jogi Tanszékén kezdett oktatni. 1977-ben vette át tanársegédi, 1980-ban adjunktusi, 1982-ben pedig egyetemi docensi megbízását. 1992-ben a Köztársasági Elnök egyetemi tanárrá nevezte ki. 1982-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1992-ben akadémiai doktori értekezését. 1988-1989-ben Humboldt-ösztöndíj keretében a marburg-i Philipps Egyetem vendégkutatója volt. Kiss László gazdag oktatói-kutatói tevékenysége mellett impulzív közéleti tevékenységet is végzett. Ennek keretében - akadémiai tisztségei mellett - 1991 és 1995 között a Magyar Közigazgatási Kamara elnökhelyetteseként,
majd 1995-től 1998-ig a Magyar Közigazgatási Kar alelnökeként tevékenykedett. Két alkalommal is (1989-1990, 1995-1998) részt vett a Deregulációs Tanács tevékenységében. Kiss Professzor Úr a pécsi Jogi Kar közösségének meghatározó tagja, jogászgenerációkat vezetett és vezet be - javarészt Ivancsics Imre „társaságában” - a …
Tovább a műhöz
Amikor 2007 őszén a PTE Állam- és Jogtudományi Kara Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszékének közössége kezdeményezte, hogy Ivancsics Imre kollégánk 70. születésnapjára „tisztelgő kötetet” adjunk ki, örömmel, a felelősség miatt kis félelemmel és nagy elszántsággal fogtunk e megtisztelő feladathoz. Nem kevés kihívásnak kellett ugyanis eleget tenni, hiszen valaha volt tanárunkról van szó, kinek később nem csupán oktatótársai, de számos kutatásban közösen dolgozó kollégái lehettünk. Ez a kollegiális, sőt talán mondhatjuk baráti viszony évtizedeket ívelt át, sokunknak adva szakmai, emberi segítséget, támaszt. A kar és a tanszéki munkaközösség akként döntött, hogy a kiadvány kifejezetten szakmai legyen; a vállalt témakör elméleti megalapozottságát adó (de gyakorlati megközelítéseket is nyújtó) olyan tanulmányokat kértünk, melyek kapcsolódhatnak Ivancsics Imre eddigi életpályája során született több száz tanulmány, könyv, könyvrészlet mögött, vagy azokban megjelenő problémakörökhöz; ahhoz, hogy milyen feltételek, garanciák szükségesek a köz szolgálatára hivatott államhatalmi, közigazgatási szervek törvényes működéséhez; hogy azok tevékenysége megfeleljen a jogállamiság szigorú követelményeinek, soha nem feledve azt (amit Ivancsics Imre számtalan előadásában, írásában hangsúlyozott), hogy nem mi (állampolgárok) vagyunk értük, hanem …
Tovább a műhöz