Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
Évszázadok viharain át, az emberszívre toluló bánat ezer tornyosuló hulláma között miért állott a magasságnak, tiszta fénynek, szilárdságnak pharosa gyanánt mindig a hit szava? Mert magasságát az örvénylő mélység, fényét a rémletes homály, szilárdságát a fenyegető ingadozás állította tisztán az emberi lélek elé. Fordulhat-e földi vigasztól megfosztott lelkünk a hit felé, a fájdalomnak lesújtóbb perczében, mint most, a mikor Magyarország őrangyalának szentelt olajágat tartó keze hanyatlott le a halál érintésétől; mikor a sorsunk fölött őrködő szem zárult be örökre, s mikor az irántunk annyi szeretetet érző szív van átverve gyilkos tőrdöféssel ? Hitnek szava, lelket fölemelő, kétségbeesést, lázongó vádat, káromlást csöndesítő szózat, hatolj le hozzánk a bánatnak éjszakáján át s mint évszázadokon át tetted, emeld föl a porig sújtott sziveket azon erővel, miből ezren merítettek vigaszt, mikor a földi vigasztalás forrása mind elapadt már!
A nagy, az óriási dolgoknak egymás között fönnálló rejtelmes, de örök harmóniája nyilatkozik meg abban, hogy a hithez való fordulás soha sem tör ki a lélekből oly elemi erővel, mint mikor maguk az események is, - legyenek azok bár szerencsések vagy gyászosak, - szertelen nagyságuknál fogva, szintén fölötte állnak az emberi tudással fölfogható méreteknek. A tudásnak annál jobban háttérbe kell vonulnia a hit …
Tovább a műhöz