Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 6
Összes találat megjelenítve : 6
Találatok
Mélyen tisztelt hölgyek és urak! Majd hogy úgy nem kezdtem : szegény hölgyek! Mert hogy mindjárt eleve tisztában lehessenek az állásponttal, melyet én a nő társadalmi helyzetének kérdésében elfoglalok, már bevezetésképen fölemlítem, hogy bizony a nő a legrégibb időtől fogva máig is minden népnél sokkal alárendeltebb állást foglal el, mint a milyenhez rendeltetésénél fogva tényleg joga van. A nemzetek történelme, annak minden egyes lapja mind e mellett bizonyít.
Az Énekek éneké-ben, a kelet költészetének emez egyik leggyönyörűbb termékében, melyet pedig háromezer év előtti fantázia sugallott lánglelkü költőjének, bámulatos emlékét bírjuk annak a mélyen érzett hódolatnak, melylyel a férfi áldozott a női ideálitásnak; de azért a valóságban a nő épen nem volt férjének egyenjogú élettársa. — És Görögországban és Rómában, a klassikus ókor ezen két legműveltebb nemzeténél ? A nő rabszolga volt; rablás vagy vevés tárgya. Pedig a mythologia az istennők mythoszában nem ösmer rangkülönbséget férfi és nő között; Jupiter mellé odaállítja Junot, Apollo mellé Minervát és Aphroditében megteremti az örök szerelem ós szépség mintaképét — «a ki ha csak mosolyog, már gyönyörtől reszket a menny és a tengeri). Igazán gyönyörű mythologia! Bámulatos ideálizálása a női szépség lebilincselő hatalmának! De milyen ellentét a nő visszás helyzete a …
Tovább a műhöz
Alig lesz a nehezen készülő iskolai műszótárnak kifejezése, mely a tanítással foglalkozó egyénekben kellemetlenebb impresz-sziókat kelthetne, mint ez a szó : dolgozatjavüás. Nincs is mit csodálkoznunk rajta; a nyelvészeti tanszékekkel összekapcsolt legnagyobb teher s a legtöbb kellemetlenség e szónak jelentéséhez fűződik. Ehhez kapcsolódnak legkellemetlenebb óráink emlékei s állásunk legnagyobb nehézségeit is ez jelöli. Hiszen ha eme kifejezés értelmét definiáltatni akarnók, az iskola köréből alighanem a következő meghatározást nyernök. A dolgozatjavítás a nyelvtanító azon foglalkozása, amelyet fáradságos, időrabló s java részében gépies, meg legtöbbnyire háladatlan munkának nevezünk, mert kielégítő eredménynyel csak nagy ritkán kecsegtet. Hozzá tartozik még e munkafajhoz minden bosszankodás, hogy ne mondjam : mérgelödés, mely elfog, ha látjuk, hogy százszor ismételt figyelmeztetéseink és intéseink hiábavalók voltak; továbbá a növendék könnyelműsége és felületessége, valamint korlátoltsága és képtelensége okozta számos fölháborodásunk; röviden: mindaz, ami tevékenységünknél elkedvetlenít s így a munkát alaposan meg is nehezíti. — S hogy a dolgozatjavításból háramló gyönyörűségeink emez őszintén lefestett képe illő keretbe is jusson, ne feledjük el megemlíteni, hogy a nyelvtanítással foglalkozó karfásaink legna-nagyobb része hetenkint legalább …
Tovább a műhöz
Kossuth Lajos meghalt: elköltözött a halhatatlanság örök birodalmába. Megrengett e hírre az egész magyar haza földje és gyászba borúit az egész magyar nemzet. Ki mérlegelné e pillanatban, hogy mit vesztettünk benne, mikor csak azt az egyet érezzük, hogy elvesztettük! Elvesztettük az utolsó nagy emberét a héroszok ama nemzedékének, a mely a mai Magyarországot megteremtette. Az ö neve nem is egy ember neve csupán. Egy egész kort foglal az magában telve ennek a kornak minden vágyaival és reménységeivel, küzdelmeivel és dicsőségével, kétségbeesésével és kínszenvedésével, megpróbáltatásával és diadalával. A míg ennek a kornak emléke és tanúsága ott fényeskedik a magyar történet lapjain, Kossuth Lajos is élni fog a nemzet szivében és éltetni fogja a nemzetet! | Tisztelt hölgyeim! Megkísérlem, a mennyire egy rövid előadás keretében lehet, végig kalauzolni önöket magán- és közjogunk rendszerének útjain, hogy áttekinthessük azon jogosítványokat, melyeknek hazai törvényeink a magyar nőt részesévé tették. A kérdés jelen állásának vázolása mellett természetesen vissza kell nyúlnom a multakba is; mert a mi jogi intézményeink sok százados fejlődés eredményeképen állottak elő, s nem pillanatnyi rögtönzés csinálmányai. Nem akarok azonban müvelődéstörténelmi értekezést tartani; nincs szándékomban a magyar nő társadalmi helyzetének teljes képét rajzolni, a milyen az …
Tovább a műhöz
•Jaj annak a fának, mely friss hajtású leveleit elveszti, mielőtt azok életfolyamatában fontos szerepüket elvégezhették volna! Életerejét veszti az a fa s csakhamar kiszárad, elpusztul a törzse is. És jaj a nemzetnek, melynek generácziói a gyermekévekben halnak meg. Az ifjú nemzedék van hivatva friss életkedvet, munkaerőt, új vérkeringést vinni be a nemzettestbe, s ha azt pusztítja a halál, pótolhatlan veszteséget szenved a nemzet, életképessége rendül meg. Mert valóban, egy nemzet hatalma, nagysága nem területének nagyságától, hanem polgárai számától, egészségi viszonyaitól, tetterejétől függ. Egészségi viszonyaitól függ műveltsége és gazdagsága; megtermett, fiatal, egészséges nép erkölcsileg, nemzetgazdaságilag, politikailag nagyokat tud alkotni kis területen is. Gyér, csenevész lakosság tönkre juttatja a haladás, a műveltség, vagy gazdasági élet legszebb alkotásait, a leghatalmasabb államot is. És nincs olyan hódítás, nincs olyan intézkedés a világon, mely helyrehozhatná azon veszteséget, mit egy nemzet tömeges gyermekhalálozása által szenved.
Nemzetgazdasági szempontoktól eltekintve is nagyon szómon:, leverő jelenség a gyermekhalálozás. Igaz, hogy a halál bizonyosságának tudatában élünk; igaz, hogy mindenütt gyász, remegés s a halál sokféle alakja van körülöttünk: mégsem tudunk megbarátkozni a halál gondolatával. A koporsó irtózattal tölt el, s mennyi …
Tovább a műhöz
Halász Ferencz osztálytanácsos úr nagy érdekű felolvasásával népnevelésünk egyik legfontosabb, legéletbevágóbb, de eddig teljesen elhanyagolt ágára hítta fel figyelmünket. E fontos kérdéssel a Mária Dorothea-Egyesület tanítónői szakosztálya ismételten foglalkozott; annál nagyobb örömmel töltheti el minden egyes tagját, hogy immár a legilletékesebb helyről is hangoztatják az ismétlő leányiskolák helyes mederbe terelendő és a gyakorlati életnek megfelelő szervezését.
Az már nem szenved többé kétséget, hogy az ismétlő iskolákat múlhatatlanul fel kell állítani, csak az a kérdés, miképen volnának szervezendők, hogy a gyakorlati élet követelményeinek legjobban megfeleljenek? Erre a kérdésre vonatkozólag legyen szabad néhány szót koczkáztatnom, annak előrebocsátásával, hogy csupán a fővárosi leány-ismétlő-iskolákról óhajtok szólni. De mielőtt tulaj dónképeni tárgyamra rátérnék, szükséges, hogy a fővárosi elemi népiskolák jelenlegi tényleges állapotáról beszéljek. Egy pillantást vetve népiskoláinkra, lehetetlen, hogy a figyelmes szemlélő azonnal észre ne vegye csonka, bevégzetlen voltukat. A népiskola alsó foka, a 4 alsó osztály, tagadhatatlanul virágzó intézmény ; de legszebb fejlődése közepett megszakad a fonal és közbelép a polgári iskola és mint azt néhány év előtt Somogyi Géza znióváraljai igazg. tanára «Magyar Pedagógiában» közzétett …
Tovább a műhöz
Harangszót hallok, — a jövendő harangszavát. Templomot látok a távol messzeségben, — a magyar népműveltség templomát. Mindnyájan, akiknek lelkében él a vágyakozás egy szebb, boldogabb jövendő után, akiknek tudatában megfogant az erős hit a nagy, a mindent átható emberi műveltség erejében, — sóvárogva keressük a messzeségben az igazi emberi kultúra templomát. Templomot, amelynek kapui tárva-nyitva fogadnak mindenkit, férfit és nőt, ifjút és öreget, szegényt és gazdagot. Ahol a kultúra áldását élvezhesse mindenki, ahol az emberi művelődés eszközei ott vannak szabadon, hogy bárki is hozzájuk férhessen s használhassa a maga tökéletesítésére. Az emberi élet anyagi eszközei korlátozottak, a természeti javak csak alakilag változhatnak, mennyiségükben változhatatlanok. Az emberi műveltség javai ellenben végnélkül szaporíthatók. De kétségtelen, hogy egyfelől a műveltség javainak megszerzése végett anyagi eszközökre is van szükség, másfelől a közműveltség fokozódása a közgazdaság fejlődésének leghatalmasabb és legbiztosabb eszköze. A szellemi és gazdasági kultúra kölcsönös vonatkozásban állanak egymással. Az a közgazdasági és társadalmi föllendülés, amely nálunk az elmúlt évtizedekben végbe ment, nem volt eléggé reális, mert mindenáron minél többet akartunk termelni, és nem igyekeztünk azon, hogy előbb mélyreható alapos kultúra alá fogjuk minden …
Tovább a műhöz