Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 3

Találatok


A teremtő fantázia nem tud olyan megrendítő tragédiákat kigondolni, mint aminővel az élet az emberi szivet megremegteti, bánatba dönti. Ezt éreztük mindnyájan a «nagy mesemondó» ravatalánál, az Akadémia komor gyászban pompázó oszlopcsarnokában alig 14 nappal azután, hogy örömtől és büszkeségtől dobogó szívvel «dallal és virággal» ünnepeltük őt a fővárosi Vigadó dísztermében tartott fényes jubileumi ünnepen. Dallal és virággal köszöntöttük akkor, midőn Kozma Andor gyönyörű költeménye nyitotta meg s a magyar asszonyok babérágas hódolata fejezte be a legnépszerűbb magyar író meleg, őszinte szeretetet sugárzó ünneplését, melyben a koronás királytól, — aki a Szent István-rend kiskeresztjét adományozta — az egyszerű munkásemberig, — aki a lakatosműhelyek üdvözletét hozta el — osztozott a nemzet minden rétege s melynek visszhangja az őszinte öröm érzésében rezgett át az egész magyar hazán. Csaknem egy esztendeig készült a magyar nemzet erre az ünnepre. Készült olyan igaz lelkesedéssel, mely az ország minden részében, minden irodalmi vagy közművelődési egyesületben kiváltott, már a Kisfaludy-Társaság május 16-án tartott országos nagy ünnepe előtt is, egy egész sereg helyi «Mikszáth-ünnepet», melyek mind jobban és jobban élesztették és fejlesztették a lelkesedés közös szent érzését. így történt, hogy a pünkösdhétfői jubileum fényét és …
Tovább a műhöz
A «Nemzeti Nőnevelés» és olvasóit mély gyászba borította Péterffy Sándornak 1913 aug. 10-én bekövetkezett halála. A Nemzeti Nőnevelésnek egyik alapítója és sokáig szellemi vezére volt, olvasóink nagy részének bálványozott tanára. Hála és szeretet fűzött hozzá mindnyájunkat; elhunyta ez érzésekből nagy és igaz gyászt fakasztott. De nagy és mély gyász illetne minket e szoros kapcsolatok nélkül is. A nagy népnevelőt, a tanítók atyját, a bölcs és igaz embert, a magyar kultura lelkes apostolát gyászolnunk kell együtt mindazokkal, kik Péterffy Sándor nagyságát megértve, igaz tisztelettel megilletődve és meghatva hajtják meg fejüket az ő nemes emléke előtt. Augusztus 14-én, mikor Péterffy Sándort zuhogó esőben a kerepesi-úti temető halottas házából utolsó útján elkísértük, jóleső érzéssel láttuk, hogy sokan vagyunk, kiket az ő lelki nagysága megihletett. Bárczy István, a főváros polgármestere, mikor az Eötvös-alap nevében a nyilt sírnál a ((tanítók)) és a «nemzet nagy halottjai)-tói elbúcsúzott: fővárosi és vidéki tanítók és tanítónők nagy tömegében ébresztette fel a kegyeletnek, elismerésnek és igaz megilletődésnek érzéseit. Az Eötvös-alap elnöki székéből a nagy elődöt méltóbb szavakkal méltóbb utód nem sirathatta volna el. Eszméi diadalát láttuk a nemes cselekedet erejével ható szép megemlékezésben. Midőn mi most Péterffy Sándor …
Tovább a műhöz
Az 1917/18. iskolai év ünnepi megnyitására jöttünk össze. Mindenelött adjunk hálát, forró hálát a Mindenhatónak, hogy ismét együtt lehetünk és dolgozhatunk ! Kérjük Ot szívünk buzgóságával, adja áldását a mi munkánkra, adja meg mindennapi kenyerünket és segítsen meg abban, hogy az 0 országa eljöjjön közénk ! így legyen! Amint így magam előtt látom ezt a kedves gyermek- és fiatal leány-sereget, ennek a hármas nagy intézetnek összes növendékeit, akik az ország legkülönbözőbb vidékeiről sereglettek össze, hogy itt szivüket-lelküket kiműveljék, nemesítsék, jövőjüket biztosítsák: még inkább megerősödik bennem a hit, a meggyőződés, hogy minden világ-égés ellenére nem szabad a mi iskolánk kapuinak bezárulni és hogy egyetlenegy iskolának sem szabad elmúlni széles e hazában! Minden áldozatot meg kell hoznunk a jövő nemzedék érdekében, hogy beleállítsuk azt abba a világba, ami jönni fog és már is közeledik. Megjelenik előttem e pillanatban megboldogult édesatyám nemes alakja, hallom szavát. Arról beszél, hogy bennünket, két kisebb leánygyermekét messze intézetbe visz az ország fővárosába tanulni! És hallom édesanyám ellenvetését, látom könyeit, hogy hát miért elszakítani e gyermekleányokat a szülői háztól? A felelet így szól: Ezek a gyermekek nem a mieink! ahhoz az időhöz tartoznak, ami jönni fog; kötelességünk őket azokba az időkbe beállítani, …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 3