Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 4
Összes találat megjelenítve : 4
Találatok
Európa művelt nemzetei között nincs talán egy sem, melynek főrangú világa (és hiú nagyzásból hű utánzója: a pénzarisztokráczia) oly megdöbbentő előszeretettel bízná leányai neveltetését külföldi nevelőnőkre, mint épen a magyar. Ezer szerencse, hogy ezt a hazafiatlan divatot csak a felső tízezer űzheti, mert, hogy mivé lenne Magyarország, ha ez a közép és alsóbb osztályban is meggyökerezhetnék, azt elgondolni is kínos. — Nemzeti létünknek megdönthetien védbástyái ez idő szerint, hál’ Istennek, magyar iskoláink, melyek valódi nemzeti műveltséget nyújtanak mind a két nembeli ifjúságnak; míveltséget, mely nem hozza őket ellentétbe majdan saját nemzetük létczéljával, törekvéseivel, hanem a hazát állítja lelkűk elé, mint idéált, melyért hasznosan munkálkodnia szent kötelessége minden igaz, hű gyermekének. Az iskolák e becsületes törekvése által meg van mentve a nemzet zömének nemzeti nevelése a haza számára. Ámde a magyar arisztokráczia családi nevelése körül még mindig végzetes, aggasztó mulasztásokat tapasztalunk e tekintetben. — Végzetesek, igen, mert a haza alkotmányos életének fejlesztése, törvényhozása, kormányzati hatalma részben a fönemesség vállain nyugszik; a születés öröklött nimbusánál fogva kimagaslik a magyar társadalomból, a trónhoz legközelebb állván, befolyása fel- és lefelé mérhetlen, s végre részben még fényes vagyon …
Tovább a műhöz
Patikusné, patikusnő, nőpatikus vagy ugyanezen változatokban gyógyszerészné, — vagy nő: — ez lesz maholnap a kérdés. Új társadalmi állás van keletkezőben, kell tehát, hogy rá új szó csináló dj ék. A szokás mihamarabb elfogad egyet, ha nem is a leg-kifogástalanabbat, de mindegy, rá fognak ismerni, mit jelent. Alig lön kimondva a reform jelszava, ime egyik laptól a másikhoz ütődik és visszhangozza az egész napi irodalom. Egész tűzijátéka az ötleteknek zúdul a leendő patikusnékra, mint hajdan a telegrafistánékra, póstásnékra vagy még előbb a tanítónőkre. Minden újítás kihívja a kritikát, a gúnyt, a gáncsot. így fogadták egykor a telegráfot, a vasutat vagy annak idején a petróleumot. Mi más ez, mint konzervativizmus és az ismeretlentől való tartózkodás. Nem azt jelenti, hogy a közönség elutasítja ezeket az új fajta munkásnőket, hanem csak annyit, hogy furcsának találja. Komolyan alig támadja valaki a tervbe vett reformot, de szellemességét mindenki próbára teszi rajta. A Hét egy dialógban, az Új Idők egy gyönyörű kis mesében, a napi lapok kisebb-nagyobb czikkecskék-ben foglalkoznak vele. A női szubjektivitásból folyó komikus helyzeteknek egész sorát költik rajok. Mindez azonban nem fog nekik megártani. Elfoglalják helyöket, s az élet küzdelmében lehámlik róluk mindaz, a mi a versenyben hátrányukra válnék. Állásuk követelményeihez képest átalakulnak. A …
Tovább a műhöz
Eredetileg a berlini nemzetközi nőkongresszusról kellett volna referálnom ; de erről, úgy hiszem, eleget hallottak már. Azonkívül jelentésem e tárgyról időközben a Magyar Pedagógiában megjelent, és így czélszerűbbnek találtam nézeteimet a nőkérdésről összefoglalni, mely társadalmi fontosságában vetekedik a szocziá-lizmussal. Fejtegetéseimben azonban mindig tekintettel leszek a berlini kongresszus tárgyalásaira. Kétségtelen, hogy a nőkérdés fölvetésének és e téren észlelhető minden küzdelemnek egyik s mondhatnék legfőbb oka: a nők túlnyomó száma a művelt világban. Sajnos, hogy e kérdéssel a berlini nemzetközi nőkongresszuson csupán egy nő, Frau l)r. Phil. Daszynka (Berlin) foglalkozott. Lehet, hogy ezt a tárgyat már nagyon is kimerítettnek hitték és e miatt nem törődött vele több. Daszynka asszony előadása szerint a világnak 793 millió számlált lakosságában 1000 férfire 988 nő esik. Ezen a nőkre kedvező arányszám, eltekintve a nőknek fiziológiai gyorsabb kifejlődésétől, Európának legműveltebb részeiben a nők hátrányára alakul át és csak 7 déli államban több a férfi, mint a nő. Egész Európában 1024 nő esik 1000 férfire, Francziaországban 1007 nő, Angliában 10G0, Németországban 1031. Igen csodálatos első pillantásra, hogy abban az országban, a hol a nőkérdés a legelőrehaladottabb, észak-amerikai Egyesült-Államokban 1000 férfire csak 953 nő esik, de ha …
Tovább a műhöz
A társadalom segélykiáltásaként hangzik fel napjainkban mind sűrűbben a panasz a kor erkölcsei ellen. Majd a felsőbb tanintézetek katedráin, majd a törvényhozás vagy igazságszolgáltatás zöld asztalánál, majd az ünnepi lakoma zajában hangzanak az intő szózatok. Az optimisták felziklulnak rá; mondják, hogy a panaszlók kishitűek s nagyon sötét szinekkel festenek; mondják, hogy mindig volt az emberek közt a bűnnek kelendősége; idéznek időket, a melyek a mainál sokkal nagyobb korrupcziót tüntetnek fel; hajtogatják, hogy azelőtt sem voltak jobbak az erkölcsök, csak «a távolság okozta optikai csalódás» mutatja őket olyanoknak. És mégis úgy tetszik, régente más volt a társadalomnak képe, főleg az ifjúság társadalmáé. Mind kétnemű ifjúság jó nevelésének főkelléke volt a szülők, az öregebbek s tekintélyesebbek tisztelete, a gyöngédség, szolgálatkészség. Templomba imádkozni jártak, örömöt találtak a nemesebb, ártatlanabb élvezetekben, de jól felhasználták az ifjú kor munkaidejét s az illem szabályain kívül az emberszeretet törvényeit is gyakorolták. Ugy látszik, hogy a fiatal leányok nem jártak a bálba olyan mélven kivágott selyem-bársony ruhákban (ez csak az asszonyoknak volt megengedve, tisztességes bálon); az arczfestékek használatát sem kezdték meg bakfiskorukban. Gyönyörködtek a szépben, jóban és undorodtak a rúttól, a szemérmetlenségtől. Maga a bűn — …
Tovább a műhöz