Magyar
EnglishKeresés
Találatok
Nem banális frázis, ha azzal kezdem felszólalásomat, hogy mennyire érdemtelennek tartom magamat arra a nagy föladatra, amelyet vállaltam, mikor elfogadtam a Magyar Nők Szövetkezeti Ligájának rám nézve oly megtisztelő elnökségét. De a Szövetkezetek magyarországi apostola, Károlyi Sándor, boldogult nagybátyám, annyira belém csepegtette a szövetkezeti mozgalom magasztos voltát, annyiszor említette előttem annak népnevelő, sőt népmentő hatását, annyiszor buzdított, hogy mi nők is vegyük ki a magunk részét a szövetkezeti mozgalomból, hogy ámbár érzem, hogy választhattak volna tehetségesebb elnöknőt, érzem azt is, hogy az ő buzdító szavai, melyekre kegyelettel emlékszem, elég erőssé tettek arra, hogy megkísértsem bizalmuknak eleget tenni. A fogyasztási boltok balsikereit igen sokszor éppen a nők okozták. Ezeknek a boltoknak ugyanis nagy forgalomra, tehát sok vásárlóra van szükségük, a vásárlást pedig a nők végzik, tehát ők vannak hivatva, hogy befolyásukat a fogyasztási szövetkezetek körül érvényesítsék. A fogyasztasi szövetkezetek pedig — legyünk egészen őszinték — ma még nem tudnak vetekedni más elsőrangú boltokkal. Ez már egyik oka, hogy a nők nem mindig tanúsítanak nagy rokonszenvet a szövetke- i zetek elárúsító helyei iránt. Ehhez járul most még az, hogy a szövetkezeteknek egyelőre, egy város területén rendesen csak kevesebb boltjuk van, amelyek ekként …
Tovább a műhöz
Az Erzsébet Nőiskola kis- és nagy leányainak, növendékeinek irom e néhány sort, hogy boldog uj évet kívánjak nekik és átadjam újévi ajándékomat! Természetesen nemcsak a jelen növendékeire gondolok, hanem mindazokra, akik az intézet megalapításától fogva tagjai voltak ennek a kedves iskolának, akik itt nevekedtek, itt fejlődtek művelt magyar nőkké, magyar tanítónőkké. Sokan közülök már régen mamák — nagymamák, sokan tanítónők, nevelőnők, tanítják, nevelik a magyar leánykákat, a jövendőbeli magyar anyákat, nagyanyákat. És gondolok azokra a növendékekre is, akik majd csak eljönnek, a közel és késő jövőben, azokra a most még ici-pici leánykákra, akiknek még csak Ígérgetik a mamák, nagymamák az Erzsébet Nőiskolát. Lelkemben összeforr a jelen a múlttal — a jövővel és boldog nagyravágyás tölti be szivemet a nemzeti örökkévalóság érzetében, amelynek nagy méretei között intézetünknek íme milyen fontos, becses feladat jutott. És nem érzem magam egyedül, velem van a magyar leányok, magyar nők nagy serege és köztünk van nemzetünk Géniusza ! Ki van még jelen? Kire gondolok még? Arra, a nekem legkedvesebb nőre a világon, aki kezemet először kulcsolta imára és megtanított imádkozni: az édes anyámra! Az ő emlékének szentelem e néhány sort és kimondom, hogy az újévi ajándékot az ő magyar szívének mélyéből merítem, az ő jóvoltából adom át …
Tovább a műhöz