Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 1

Találatok


(...) Az ellenség szerepéről a Harmadik Birodalomban Victor Klemperer (1881-1960), a zsidó származású német filológus a következő megjegyzést tette közvetlenül a 2. világháború után: „Hitler ördöngös ravaszsága mutatkozik meg a párt propagandistáinak adott álnok és szégyentelenül nyílt utasításaiban is. A legfőbb törvény mindenütt ez: Ne legyenek hallgatóidnak kritikus gondolatai, mindent a legegyszerűbben! Ha több ellenségről beszélsz, még azt gondolhatják, talán nincs is igazad – hozd tehát mindet egy nevezőre, kapcsold össze őket, tedd egyformává! Minderről gondoskodik a zsidó, aki jól látható és kéznél van.” Bár mind térben, mind időben nagyon távoli az ókori Mezopotámia a náci Németországtól, mégis az olasz asszíriológus, Frederick Mario Fales az előbbi idézettel megdöbbentően hasonló módon jellemzi az asszír királyfeliratokban föltűnő ellenségképet: „there is only one Enemy – with a capital letter – appearing in and out of Assyrian royal inscriptions. [...] the different figures of opponents that appear in the texts themselves, [...] are [...] described as separate manifestations of a unitary ideology of enmity.” Úgy tűnik, hogy egy általános emberi jelenség húzódik meg mindkét eset mögött; mégpedig a „mi” és az „ők” ősi dichotómiája. Archaikus (és úgy látszik modern totalitárius) társadalmak éles határvonalat húznak „saját” és …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 1