Keresés
További részletek
Összes találat megjelenítve : 2

Találatok


(...) The recognition of language rights is a sensitive and confusing issue which appears in various forms at different levels. This paper analyses three issues as illustrations. The first is the shift away from the minority protection system of the League of Nations to the Human Rights protection system of the United Nations. It is widely held that the underlying philosophies of these systems were quite different. The author challenges this view and claims that the more or less common philosophy of the two systems was likely to be applied more consistently in the recognition of language rights in the League’s minority protection system than in the Human Rights system of the UN. The second issue which the paper analyses is a kind of moral inequality or double standard which repeats itself between states, from the League’s system through that of the UN to the Copenhagen Criteria for Accession to the European Union. The third issue to be investigated is the relationship between official languages and language rights at national and European Union levels. In connection with this, the paper points out, inter alia, that language rights are recognised not only explicitly but also implicitly. The author demonstrates that all of the three major issues raise philosophical questions. He concludes, therefore, that political philosophy should play a more important role in the debates on language rights than it has played so far. The League of Nations and the United Nations The …
Tovább a műhöz
Dr. Bodnár Imre (1947-1997) | Ha egy emlékkötetet a kezünkbe veszünk és lapozgatunk óhatatlanul eszünkbe jutnak, visszaidéződnek emlékeink az Ünnepekről, amelyek előtt tisztelegnek az utódok. A kortársak saját emlékeikre támaszkodhatnak. Emlékképé formálhatók a múltba vesző foszlányok, felelevenednek a közös múlt még el nem feledett eseményei, élményei. Az emlékek a memóriába történő bevésése és reprodukciója során, - ahogy tanítjuk a bűnügyi stúdiumokban - torzulhatnak, szelektálódhatnak, ritkulnak. Sajnos, az idő előre haladtával az Ünnepekről őrzött képek, emlékek halványulnak. Ha egy emlékkötetben, az életrajzban szükségszerűen szereplő számokra tekintünk, - amelyek rendkívül ridegek, különösen az olvasó életkora miatt felrémlik, - sokszor tényleg rémképként - a könyörtelen elmúlás. Az elmúlás, amely egy életpályát lezárja, helyesebben kettétöri, annak idejétől függetlenül. Egy olyan életét tör meg, amely másnak, másoknak már csak a személyes jelenlét okán is kimondhatatlanul fontos, továbbá olyan pályáét, amely minden bizonnyal további személyes, szakmai örömök, sikerek lehetőségét tartotta magában. Noha életünk sosem lehet teljes, legfeljebb teljesebb, de a korai és egyben értelmetlen halál, e lehetőségektől idő előtt megfosztja az elhunytat. Ha egy emlékkötetbe előszót kívánunk írni, kollégaként, de mégis csak …
Tovább a műhöz
Összes találat megjelenítve : 2