Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
A rézmetszés művészetét már a régi mesterek nagy tökéletesség revitték ; a német, a németalföldi és az olasz mesterek mind oly művészettel uralkodtak az anyag felett, hogy az ilynemű remek metszetek, daczára az egy, a nyomdafesték-színnek, a színezés benyomását keltik bennünk. Az anyag ridegsége azonban a metsző elé sok akadályt gördít, melyet igaz, hogy egy Dürer, Gultzius, Mari Anton genialitása legyőz, de a mely munkáját igen megdrágítja. Ha tekintetbe veszszük, hogy egy igen szorgalmas rézmetsző alig képes egy napi fáradságos munkálkodás alatt 3—400 vonalnál többet vésni, tehát kénytelen munkájára annyi időt szentelni, a mennyi alatt a fametsző épen háromszor annyit végezhet, belátjuk, hogy a rézmetszet már munkabér dolgában sokkal drágább kell, hogy legyen, eltekintve attól, hogy az anyag, a lemez gyors felhasználása, mondjuk kopása miatt egy lemezről 2 —300 jó lenyomatnál alig lehet többet kapni. A dolgok ily állásánál most az iparművészet nyújtott segédkezet a képzőművészetnek. Hallottuk, hogy a művészi ízlés az anyagi jólét gyarapodásával a használati tárgyak díszítését követeié. A lovag pánczélját és sisakját, lőfegyverének csövét, kardmarkolatját és pengéjét, az ünnepélyes alkalommal használt ruhát és még inkább a torna után hatalmasan igénybe vett evő- és ivó eszközöket képes díszszel látják el. Az iparos igyekezett azokat …
Tovább a műhöz
Legyen szabad az én már második természetemmé vált szokásomat követve, a jó öreg Platóhoz fordulni, midőn a nők egyetemi tanulmányairól szándékozom egy pár észrevételt koczkáz-tatni. Igen, koczkáztatni, mert a közvéleménytől oly lelkesedéssel felkarolt intézményre csak némikép is óvatosságra intő szózatot nem fogadják azzal az elfogulatlansággal, mely első kötelesség tanügyi alkotások megítélésénél. Plató «Phasdrus» ez. dialógusában az egyik személynek So-crates így nyilatkozik: «Mondd csak meg nekem, az okos földmives, a ki magvakról gondoskodik és azt akarja, hogy ezek gyümölcsöt is teremjenek, vájjon nagy sietséggel Adonis-kertet ültetve gyönyörködik-e, látván, hogy ennek virágai 8 nap alatt milyen szépekké váltak, vagy ezt csak játékból és kedvtelésből teszi, ha ugyan teszi; de a mely terményre komoly figyelmet fordít, a földműves mesterség szabálya szerint törekszik, hogy alkalmas időben vessen, de csak a 8-ik hónapban várja a gyümölcsét annak, a mit vetett.» No hát én a tanügyi intézmények alkotásánál a földművesmesterség szabályai szerint törekszem eljárni — innét származik, hogy a nők egyetemi tanulmányaira oly «komoly figyelmet# fordítok. Mert lássuk az ügy fejlődését. Ezelőtt hét évvel (1885 nov. 18) adta meg Ö Felsége legfelsőbb jóváhagyását arra, hogyanok előtt is megnyíljanak az egyetem kapui. A vallás- és közoktatásügyi …
Tovább a műhöz
Marie Bashkirsteff, az orosz-franczia festőnő élete és egyénisége már régóta nagy vonzerőt gyakorolt rám. Mert varázslatos az az orosz-francia leány égő ámbiciójával és minden értelmi elemből vegyített lényével. Előtűnik és mi hamar megint tova siklik, mint a hullócsillag, tüzsávot rajzolva a női jelenségek egén. Rendkívül szép, előkelő születésű, gazdag, minden tehetséggel pazarul felruházott leány, ki csillogó adományain fölül gondolkozni tud, szeret, kit elméje, megfigyelő mélységénél fogva, arra úgyszólván rákényszerít. Néhány képe Luxembourgban, négy könyve az olvasók kezében és bájos arcképe a kezünkben. Ez az alak, ez az arc, ezek a kutató szemek, mind a teremtés külön mesterművei. Nem kellett neki egyéb, mint a megjelenése, hogy feltűnést keltsen és minden szemet magára vonjon. Hogy keressünk-e benne faj különbséget mert orosz, nem tudom. A tökéletes szépségnek nincsen hazája. Mindenesetre egy kicsiny csoda lehetett: szőke, szürkeszemű, hajlékony, nőies gömbölyüségre termett, apró keze, lába, finoman előkelő, rendkívül elegáns és különös. Oroszországból magával hozza az eredeti különszabású körvonalakat, miket azokban az erős tehetségű szláv nőkben találunk, kik akár a társadalomban, akár a psliíjkában olyan erélyesen tudnak fellépni. — Megvan benne az egész elkényeztetettség, a mit a családi bálványokban oly gyakran találunk. …
Tovább a műhöz