Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
«Menyet kell a földön keresni f Menyet, a föld úgyis elveszendő S elveszendők, a kik rajta élnek!» Örök törvénye az emberi léleknek, hogy a mennyet, hogy a mennyországot, hogy a boldogságot keresse! De hát megtalálhatja-e a földön, a mely úgyis elveszendő? s azok között, a kik elveszendők ? Száz meg száz, ezer és ezer különböző formában, új meg új változatban jelentek, jelennek meg e kérdések az örök ember ajkán, szivében! A gyermek lelkében még szunnyad e kérdések szülőanyja, a vágy, hogy aztán egyszerre tűzhányó gyanánt iszonyú erővel törjön elő az ifjú lelkéből: mennyet, mennyországot, boldogságot adjatok nekem, itt a földön és csakis itt és sehol másutt! Es nem jut eszébe, hogy e föld elveszendő! De megtudja! Az élet megtanítja rá, hogy az ég és a föld messze, messze vannak egymástól; hogy a földi élet erkölcsi küzdelem, s az ég nyugalma e küzdelemnek jutalma csak ! A nagy, hatalmas szellemek örök alkotású műveikben valamennyien lelkűknek e küzdelméről, vívódásáról, átalakulásáról számolnak el. Mindeniké más, mindeniké ugyanaz. Zrinyi és Katona és Madách és Eötvös mindenik a lelke harczát a földön a mennyért, az ég nevében folytatott küzdelmét világítja meg előttünk eposzban, drámában, regényben az egyre megy. Ki ne ösmerné Eötvös Karthausiját'? Már mint gyermekek hallunk felőle. Valami különös, titkos, érdekes szó előttünk a …
Tovább a műhöz
«A szigor a tehetetlen, gyáva lelkek fegyvere. A gazdag, művészi lélek, a szeretet hatalmával tud életre fakasztani, életre ébreszteni.» Julius 7-én egy kérvényt terjesztettem fel a vall, és közokt. miniszter ő excellenciájához, arra kérve öt, engedné meg, hogy saját költségemre egy fehér márványtáblát illeszthessek a felsőbb leányiskola tanácskozó termének egyik falába, ezen felirattal: «A szigor a tehetetlen, gyáva lelkek fegyvere. A gazdag, művészi lélek, a szeretet hatalmával tud életre fakasztani, életre ébreszteni.» Feleletet még nem kaptam e kérvényemre, azonban el szeretném mondani a Tanári testületnek, miért találom oly fontosnak ezt az irányt, ezt a jelszót, minden iskolára, de leg-főképen a magyar iskolákra nézve. Ha valaki, úgy mint én, külföldön nevekedett, művelt nemzet közepette, bármily rajongással csüngjön is hazáján és nemzetén, amikor nemcsak ábrándjaiban, lelki szemeivel igyekszik azt megismerni, hanem a valóságban lép azzal érintkezésbe, rendkívül sok dolog van, amely a mindennapi életben sértőn, fájón hat reá, s annál érzékenyebben fáj, minél nagyobb rajongással tanulta e nemzetet szeretni. Egyike azon jelenségeknek: a munka gyűlölete és megvetése, amelvet lépten-nyomon fájdalmasan tapasztal nálunk, a más légkörhöz szokott, gondolkodó lény. Mert ha van valami, ami föltétlenül előbbre viszi a nemzeteket, minden korban, minden égöv alatt, …
Tovább a műhöz