Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
«Lesz-e gyümölcs a fán, Melynek nincs virága ?» A megdöbbenés és az irtózat hányszor járja át szivünket, ha a napilapok hasábjain 16—18—20 éves ifjú barátaink gyászos végéről olvasunk. Öngyilkos fiúkról, kiket kevéssel előbb még életörömökkel telt szívűeknek hittünk, kiket mint szüleiknek boldogító reményét, a haza jobb jövőjének zálogát szerettünk s mindannyiunk drága kincsének tekintettünk ! A pisztolydörrenés megremegtet s megdöbbenésünknél csak gyászunk és bánatunk nagyobb, meg az a kínos szánalom, melyet a lesújtott szülők iránt érezünk. Majd a kételkedés zaklató érzése szállja meg szívünket. Mit ér az a mindenhatónak hitt anyai szeretet, ha nem tudta őket megtartani az életnek, mit ér a szülők nevelő gondja, mit kitűnő iskoláink oktató művészete, ha az élet megbecsülésére, az élet szeretetére nem tudja megtanítani ? A morálpedagógiai kongresszusok ismételten foglalkoznak e kérdéssel és az orvosszerek, amiket ajánlanak, mind-mind hatástalanoknak bizonyulnak. Mert nem csak a vallástalanságban nevekedett, nem csak a züllött családi viszonyok között élő, nem csak a nehezen és kínosan tanuló s haladása miatt kétségbeesett ifjak oltják ki oly könnyelműen életüket, mintha csak egy hitvány mécsest fújnának el: a legvallásosabb érzésű, a legszeretettebb, legjobb tanulók között is, kiknek édes meleg fészek az otthonuk, példás életű …
Tovább a műhöz