Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Milyen indíttatással, milyen motívumok és fogalmi megfontolások alapján, és milyen módszerek alkalmazásával zajlik a társadalom és a társadalomban élő ember kutatása a XX. század utolsó és a XXI. század első évtizedeiben? Miféle az emberről, a társas világról és a társadalomról alkotott implicit feltételezéseken nyugszanak e kutatások, s közülük melyeket erősítenek meg, vagy esetleg cáfolnak és szorítanak háttérbe eredményeik? Milyen reflektív hatások tulajdoníthatók e kutatásoknak, azaz miként hat vissza a társadalomtudományi kutatás az emberi társadalomra és az egyénekre? Jelen kötetben közölt írások az ilyen és hasonló rendkívül alapvető, ugyanakkor ritkán végiggondolt kérdésekre nyilvánvalóan nem adnak egyszer s mindenkorra érvényes válaszokat. Mégis, a kötet tanulmányai a fenti és hasonló kérdésekre adható lehetséges válaszok horizontján belül nyerik el értelmüket. Nagyjából a XX. századközepétől a pszichológiában, szociálpszichológiában és szociológiában végzett empirikus kutatások jelentős része a kísérleti demonstrációk, illetve a tömeges adatfelvételek számokban megragadott változóinak leírását, a köztük lévő összefüggések megállapítását, és a feltételezhető mögöttes tényezők feltárását célozza. Ugyanakkor egyre markánsabban fogalmazódnak meg az ily módon felfogott társadalomtudományi megismerési stratégia kiegészítői …
Tovább a műhöz
Mindannyian társas érintkezések világában élünk, amelyek során vagy szemtől szembeni, vagy közvetített kapcsolatba kerülünk más résztvevőkkel. Az ember a kapcsolataiban hajlamos ún. vonalat vinni - azaz verbális és nemverbális cselekedetek olyan mintázatát, melyek segítségével kifejezésre juttatja a szituációról alkotott nézetét, s ezen keresztül a résztvevőkről, különösképpen pedig önmagáról adott értékelését. Tekintet nélkül arra, hogy valakinek szándékában áll-e valamilyen vonalat vinni, előbb-utóbb rádöbben, hogy ténylegesen így tesz. A többi résztvevő feltételezi, hogy többé-kevésbé akarattal állást is foglal, ha tehát azt akarja, hogy bánni tudjon a rá adott válaszukkal, akkor számításba kell vennie azt a benyomást, amely valószínűleg kialakult bennük róla. A homlokzat kifejezést azon pozitív szociális értékként határozhatjuk meg, amelyet valaki ténylegesen magának követel azon vonal révén, amelyről a többiek feltételezik, hogy egy adott kontextusban az ő vonala. A homlokzat olyan énkép, amelyet a társadalmilag megerősített tulajdonságok körvonalaznak - jóllehet egy olyan kép, amelyet mások is oszthatnak, mint amikor valaki jó színben tünteti fel a szakmáját vagy vallását azáltal, hogy jó színben mutatja önmagát. Az embert többnyire közvetlen érzelmi reakció fűzi ahhoz a homlokzathoz, amelyet a másokkal való kapcsolat megenged számára; …
Tovább a műhöz