Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 2
Összes találat megjelenítve : 2
Találatok
Egy emberöltő tünt el már azon kultúrpolitikai fontosságát illetőleg első rangú időszak óta, midőn Jolin Stuart Mill hatalmas szava a «Subjection of Women»-ben erős hullámzásba hozta a már is több oldalról előkészített közvéleményt és napikérdéssé tette a nők ügyét. Ezer s ezer alakban haladt az a hullám ez idő óta a művelt világban szerteszét, sőt nyomai meglátszanak a stambuli háremekben s a keletindiai nők életében, tehát ott is, a hol vallás és hagyomány, az emberi szellem haladásának legerősebb béklyói, a nők alsóbbrendű jellegét látszólag kétségbevonhatatlanná tették. Egyes példák azt látszanak tanúsítani, mintha ez az új áram a társadalmi életet is felforgatni akarná. Ki hitte volna ugyanis kevéssel ezelőtt, hogy az elnyomott hindu nők a tanítók és orvosok kenyérkereső pályájára lépnek, hogy Svédország előkelő egyetemének mathematikai tanszékére nőt választanak, hogy itt-ott ügyvédek s papok is kerülnek ki a nők közül s lesz város és állam, melynek vezér közigazgatási állását nők töltik be ? Valóban nehéz még tiszta és igazságos ítéletet hozni e kérdésekben, mint általában minden forrongásban levő társadalmi kérdésben ; de másrészt tagadhatlan, hogy a jelen helyzet 30 évi küzdelem után legalább annyiban világos, hogv a nők műveltségi foka emelésének szüksége ma már művelt körökben vita tárgyát sem képezheti. Igen, mi …
Tovább a műhöz
Egy rege szerint Isten, a világ teremtésekor, jobbjában a morált, baljában a politikát tartá, s emezt a férfinak adta, amazzal pedig a nőt boldogította. A férfit politikára, a nőt a politizáló férfi erkölcsösítésére és szelidítésére rendelte a teremtő. A férfi területeket hódít, hazát és házat alapít; a nő a megalkotott haza és háztáj erkölcseit alkotja; amannak munkatere az állam, emezé a család s a társadalom; egy szóval: a férfi politizál, a nő pedig moralizál és humanizál. A férfi hivatása főbenjáró; a nőé szent. Az anyaiság a maga fenséges voltában, a világ egyik legszebb látványa. Az anya előtt meghajolnak költők, művészek, tudósok, hadvezérek és uralkodók egyaránt. Homér, Shakespeare, Arany, Petőfi sokszorosan meg-éneklik az anyai szeretetet, Rafael ecsetjével halhatatlanítja a szent család boldogságát, Praxiteles és Michel Angelo kőbe vésik az anyai szív fájdalmát (Niobe, Piéta); Napóleon azt tartja, hogy az anyák gyógyítják meg a beteg társadalmat. Anyának lenni nemcsak nagy és szép feladat, hanem áldás a társadalomra, az országra, az egész nemzetre. Ámde akadnak olyan gazdálkodásnak, kik az anyai tisztet nagyon elévültnek és ószertárba valónak, ellenben a nő társadalmi szereplését sokkal elébbvalónak tartják. Aztán nem is minden nőnek engedi sorsa, hogy családot alkosson és gyermeket neveljen. E két motívumhoz járult még egy harmadik: az …
Tovább a műhöz