Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 25

Találatok


A világmindenség legátfogóbb törvényszerűsége a folytonos változás. Ennek a sokszínű folyamatnak egyetlen állandó eleme maga a változás felsorolhatatlanul sokféle érvényesülése. A tudományok fejlődése, az emberi aktivitás korszakonként eltérő arányban és tartalommal gyakorol előnyös, hátrányos, gyorsító és fékező hatást a változásokra. Ezekből az általános megállapításokból kiindulva és ezeket a Pécsi Jogi Kar 90 éves fejlődésére vetítve először arra emlékeztetek, hogy a jelzett időszakban országunk vesztes részese volt a II. világháborúnak, átélt két társadalmi, gazdasági és politikai rendszerváltozást, valamint számos kulturális és egyéb életviteli módosulást. Lehettek-e, voltak-e eközben az államnak, a jognak és a jogtudományoknak szilárdságot, biztonságot és haladást segítő elemei? Hogyan szolgálták Karunk oktatói az elméleti igényességet, a dogmatikai pontosságot, a haza iránti hűséget és a társadalmi szolidaritást? Hogyan nyilvánult meg a torzult, a korszerűtlen hivatalos elvárásokhoz igazodás, illetve annak mellőzése? Milyenek voltak a hullámvölgyek, hogyan érvényesültek a kibontakozások, a fellendülések? A tanszékekről írt tanulmányokban megalapozott, őszinte hangvételű elismeréseket olvashatunk több nagytekintélyű elődről, Karunk jelenlegi két akadémikusáról, neves professzorainkról, tehetséges, fáradhatatlan és termékeny …
Tovább a műhöz
Még a 90-es évek közepén, egyik tanulmányomnak ezt a címet adtam: „A pénzmosás Magyarországon - avagy: fantomból valóság”. Azt kívántam kifejezni, hogy noha már korábban is tanulmányok, dolgozatok, pályaművek tucatjai foglalkoztak a pénzmosással, taglalták fázisait, módozatait, elemezték formáit, szabályozásának állomásait, a deliktum tényleges és lehetséges következményeit, a problémát sokáig mégsem hétköznapi valóságként, hanem kicsit megfoghatatlan fantomként érzékeltük. Aztán ismertté váltak az első gyanús ügyletek, s megvolt a reális esély arra, hogy az elvi alapok hamarosan gyakorlati haszonnal is kecsegtetnek majd. Most, tíz év elteltével megint kicsit szkeptikusok lehetünk, hiszen hiába született meg immár második, igen korszerű és szigorú törvényünk a pénzmosás megelőzéséről, s készültek el a bankok, brókercégek, ügyvédi kamarák belső szabályzatai, előírásai, a pénzmosás fantomja még mindig nem öltött emberi arcot, újra és újra kicsúszni látszik kezeink közül. Már jól ismerjük, de nem tudjuk rács mögé dugni: pénzmosás miatt ügy úgyszólván nem kerül bírói szakba. Többek között ez a helyzet inspirált minket arra, hogy konferenciát szervezzünk a pénzmosás elleni küzdelem aktuális helyzetéről. Az ülés formális apropóját a pénzmosás elleni első jogi előírásaink megszületésének 10 éves évfordulója, a tartalmi ürügyet pedig …
Tovább a műhöz
Néhány évvel a tanúvédelem európai modelljeit alaposan bemutató és elemző miskolci konferencia1 után mindenekelőtt az indokolja újabb tudományos fórum, tanácskozás megrendezését, hogy a tanúvédelem hazai bevezetésével lényegében paradigmaváltás következett be a büntető igazságszolgáltatásban. Paradigmaváltozásról beszélhetünk, mert nemcsak új intézmények születnek, születtek a tanúvédelem körében, hanem új szemlélet kialakítása is szükséges a szóban forgó intézményrendszer helyes felfogásához, törvényes és szakszerű működtetéséhez. A paradigmaváltás mellett további két fontos indoka a jelenlegi konferenciának az, hogy egyfelől már jó néhány év tapasztalattal is rendelkezünk a tanúvédelem lépcsőzetes bevezetésével összefüggésben s ezek a gyakorlati eredmények és gondok is elemzést, értékelést igényelnek. Másfelől nem lankad a hallgatóság érdeklődése a tanúvédelem kérdései tekintetében: ezt mutatja, hogy a tanszéken számosán első szakdolgozati témalehetőségként a tanúvédelmet említik, és a hallgatók által fenntartott szakkollégium is ennek a témakörnek a napirendre tűzését kezdeményezte. Reméljük, hogy a konferencián elhangzott előadások pontosított és kiegészített anyagainak közzététele e füzetben jelentős segítséget nyújt nemcsak a téma iránt érdeklődő joghallgatóknak, hanem a gyakorlatban fáradozó jogalkalmazóknak is.
Tovább a műhöz
Kevés egyetemi oktató mondhatja el magáról, hogy kollégái már 60 éves korában tiszteletkötettel lepték meg. Öt évvel ezelőtt Tremmel Flórián professzort Minúciák c. tanulmány csokorral köszöntöttük. Érdemes egy pillanatra áttekinteni, hogy mi is történt az ünnepelttel az elmúlt fél évtized alatt, ami ismét érdemessé tette, hogy immáron nemzetközi léptékű tiszteletkötetet nyújthassunk át részére. Mindenekelőtt folytatta vezetői tevékenységét a nevében is megújult, kettőssé vált Büntető Eljárásjogi és Kriminalisztikai Tanszéken, csakúgy mint a helyi, regionális, alkalmanként országos szintű perbeszédversenyek lelkes szervezését. Mint társvezető részt vett a „A bűnözés elleni küzdelem jogi és nem jogi eszközei” doktori alprogramban, amit kiegészített a Rendőrtiszti Főiskola doktori programjának támogatásával. Önálló, nagy lélegzetű tankönyvet jelentetett meg a századelőn „Magyar büntetőeljárás”, majd az új büntetőeljárási törvény hatályba lépését követően két docensével társszerzőségben „Új magyar büntetőeljárás” címmel. Ugyanezt tette a másik kedvelt tárgya, a kriminalisztika körében is, „Kriminalisztika tankönyv és atlasz” címmel. A tanszék nemzetközi kapcsolatainak bővítése érdekében 2002-ben kezdeményezője volt a Közép-európai Bűnügyi Együttműködés létrejöttének, melynek alapító okirata szerint a szervezet …
Tovább a műhöz
Mindig is jelentős tudományos teher nehezedett azon kutatókra a társadalomtudományok terén, akik a „biztonság” - mint általános koncepció fogalmát - gazdasági, jogi, vagy iparági, szűk körben értelmezett szakmai szempontok alapján kívánták meghatározni. A jogtudományok területén a biztonság hiánya számos álláspont szerint egyfajta fenyegetést, veszélyt, kárt, hátrányt jelent, így maga a „biztonság” egy sajátos védelmi, konzervációs állapotot testesít meg. Így az értelmezés terén a joggyakorlatban gyakran alkalmazott ún. negatív megközelítés szolgálhat kiindulópontként tekintettel arra, hogy a biztonság fogalma legegyszerűbben annak hiányán keresztül értelmezhető. Figyelemmel a jogi értelemben vett biztonság multilaterális jellegére, ahogyan a gazdasági -, úgy szükségszerűen a jogi érdekek esetleges sérelme sem zárható ki teljes mértékben, tekintettel a fogalom relatív jellegére. Ugyanakkor az ember, mint jogalany biztonságát holisztikus megközelítéssel a személyét, valamint anyagi javait érő valamennyi fenyegetést és sérelmet figyelembe vevő, egymásra épülő megközelítés útján lehetséges értelmezni. A negyedik ipari forradalom következtében a fentiek alapján vett biztonság kérdésköre új dimenziót jelentve számottevő mértékben az online térben jelenik meg. Dinamikáját tekintve e kérdéskör - az információs-kommunikációs technológiák …
Tovább a műhöz
Dr. Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus, kandidátus 1951. július 10-én született Pécsett egy négygyermekes család saljaként. Édesapja rendőrtiszt volt, édesanyja fiatalon hunyt el. Az általános és középiskoláit Pécsett végzete. 1969-ben jeles eredménnyel érettségizett a Janus Pannonius Gimnáziumban és még ugyanebben az évben sikeres felvételi vizsgát tette a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karára. Joghallgatóként aktívan részt vett a Kar kulturális életében: így többek között vezette az Irodalmi Színpadot, vezéregyénisége volt a Glosszátor nevű kari diáklap szerkesztőbizottságának, valamint amatőr filmesként és kritikusként is tevékenykedett. Társadalmi-közéleti megbízatásai mellett másodéves korától kezdve három és fél esztendőn keresztül vezette a Büntetőjogi Tudományos Diákkört. Tanulmányi eredményei alapján éveken keresztül Népköztársasági Ösztöndíjban részesült. Egyetemi tanulmányait 1975-ben fejezete be „summa cum laude” minősítéssel. 1975. március 1-jén az Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékére került tanársegédként, ahol nagy szorgalommal készült az élethivatásul választott oktatói pálya magas színvonalú ellátására. 1980-tól a Büntetőjogi Tanszék adjunktusává nevezték ki. Kezdetben szemináriumi foglalkozásokat vezetett büntetőjogból, majd később részt vett az előadások megtartásában. Érdeklődési …
Tovább a műhöz
Egy egyetem tekintélye, szellemisége nem a semmiből jön, azt generációk szorgos munkája teremti meg. Kimagasló személyiségek építenek bele láthatatlan és korunkban már csak nehezen azonosítható köveket, rétegeket. Így aztán a hallgató legtöbbször már nem is tudja, hogy az általa megtanult kriminológiai nézet, büntetőjogi elmélet - melyet tanárnemzedékek sora tanult, majd adott tovább, formálva ezzel gyakorló jogászok szemléletét, eszmerendszerét, világlátását - kinek az agyából pattant is ki először. Jelen sorok írója 1967-ben, büntetőjogi tanulmányainak kezdetén hallotta először néhai nagytekintélyű Losonczy István professzortól: „Mint azt nagynevű elődöm és professzor társam Irk Albert találóan jegyezte meg...”, és jött egy frappáns idézet, példa vagy megállapítás. A dolog szokatlanságával tűnt fel abban a korban, amikor a „nagynevű” megkülönböztető jelző helyett inkább a „burzsoá’, vagy finomabban szólva „polgári gondolkodó” epiteton ornáns járta. Ki is volt tehát Irk Albert, akinek születése 120. évfordulóján emlékkötettel tisztelgünk? Egy rövidre szabott előszóban persze képtelenség egy nagy ívű, sok évtizeddel korábban lefutott pályát felvázolni, de szükségképpen sommásan megállapíthatjuk, hogy Irk Albert nagysága már szakmai életútjának kezdetén megfigyelhető, amikor 1910-11-ben korának legértékesebb szellemi műhelyéből, …
Tovább a műhöz
A volt tanítvány és munkatárs tiszteletével emlékezem meg Karunk egykori neves professzoráról, Losonczy Istvánról. A még életben levő diákjai és tanártársai gondolatában még élénken él a 32 éves korában, 1940-ben egyetemi tanárrá kinevezett, szép karrier előtt álló fiatal oktató szigorú tekintetű, de érzékeny lelkületű alakja. Rendkívüli tehetsége a jogfilozófia és az anyagi büntetőjog tudomány alkotó továbbfejlesztésében mutatkozott meg. Az 1937-ben kiadott „A mulasztás okozatossága” ma is mértékadónak tekintett mű, amelyet a hazai és a külföldi jogtudósok azóta is hivatkozási alapnak tekintenek. „A tettesség és részesség a büntetőjog rendszerében” c. monográfiája (1966) 40 év eltelte után is példája a fegyelmezett gondolkodásnak, a tudományos alaposságnak és a szigorú, következetes logikai módszer alkalmazásának. Jogfilozófiai munkásságának érdemeit a 2002-ben Karunkon szervezett tudományos rendezvény jelenlevői elismeréssel méltatták. Ebből az alkalomból jelentette meg a Szent István Társulat Losonczy István „Jogfilozófiai előadások vázlata” című posthumus írását, amely egyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hivatalos tankönyve. Tudományos karrierjét a II. világháború utáni hazai rendszerváltozás kettétörte. Újkantiánus szellemi tájékozottsága lehetetlenné tette, hogy a mraxista-leninista …
Tovább a műhöz
„Gyökereim nagyon különböző társadalmi helyzetű, foglalkozású és nemzetiségű rétegekbe nyúlnak" - írta magáról egyik alkalommal a büntetőeljárás professzora, a pécsi egyetem oktatói karának kiemelkedő személyisége, nemzetközi hírű írásszakértő, akinek egyik ükapja Deák Ferenc édesapja volt. A svábok által betelepített Szentlászló községben született 1913-ban az utolsó békeévben, ezért joggal és némi, reá jellemző öniróniával vallotta magát „békebelinek". Egész mentalitásában szerény, tudós egyéniségében igényes, egyetemi oktatóként jó humorú és emberséges, de kiváló képességű és megkérdőjelezhetetlen szakértőként is azt a jogász generációt képviselte, amelyet békebelinek nevezhetünk. Akárcsak felmenőink jó anyagból, gondosan készített bútorait, amelyek puszta létükkel hirdették a tartósság, a minőség, a szakértelem és az emberi alkotásba vetett bizalom példáját. Vargha László viszonylag későn, 38 éves korában kezdte egyetemi pályafutását, ahogy maga emlékezett vissza: „a törvénytiprások, koncepciós perek és a dogmatizmus időszakának nyomasztó légkörében". Érett tanárként olyan egyetemi oktató volt, aki műveltségével, világos gondolkodásával, a büntetőeljárás folyamatának logikus szemléltetésével a ma is praktizáló jogászok ezreit képezte és nevelte arra, hogy önállóan kérdezzenek és önállóan gondolkodjanak. …
Tovább a műhöz
(...) Over the last five years, the author has undertaken research and gathered data on the national regulations of a number of EU countries regarding the use of institutionalised confrontation as an accepted method of determining the truth in criminal proceedings and/or as a technique used in crime-solving (criminalistics) where recommendations and actual practice were the object of interest. He sought answers to several questions: a) Does the institution exist in the particular country? b) If so, how is it regulated? (By law or by recommendation?) c) If there is a law, what are the name, number, source and text? d) Is face-to-face confrontation institutionalised in criminal proceedings and, if yes, with what attached recommendations? e) If it exists within criminal proceedings, at which stage is it used - during investigation or in the judicial phase? f) If confrontation exists, how effective is it? What are the views of law enforcement officers? Basically, the author looked for answers to the main theoretical questions by means of questionnaires, personal interviews with law enforcement bodies (judges, prosecutors, barristers, police officials) and by (international) legal analysis. 1. A review of various national regulations During this research carried out over the last 5 years, I gathered data from numerous EU countries’ national regulations regarding confrontation - as well as on their recommendations and practice concerning crime-investigation tactics. For the …
Tovább a műhöz
Szeretettel üdvözlök minden olvasót, aki tudatosan vagy véletlenül tévedt arra a dokumentumra, ami a 2020 őszi félévben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Pénzügyi Jogi és Gazdasági Jogi Tanszék dolgozói által szervezett nemzetközi konferencia írásos és szerkesztett változata. Kedves kolléga, hallgató vagy érdeklődő, kérem, szánja rá az idejét arra, hogy elolvassa a résztvevők tehetséges és ambiciózus előadásait-tanulmányait. Miért érdemes energiát fordítani egy ilyen terjedelmes kötet elolvasására? Elsősorban azért, mert a téma nem kirekesztő, hiszen a „Gazdaság és Pénzügyek a XXI. században II.” konferencia cím önmaga szélesre tárja a kaput minden kutató és gondolkodó ember előtt, akármelyik tudományterület felől jöjjön is. Másodsorban azért, mert az a tapasztalatom, hogy bármely kortárs kutatótársunk segítheti gondolataival munkánkat, akár az interdiszciplináris megközelítése, akár részletekbe menő ismereteivel. Ne feledjük, hogy egy előadás minőségét nem az előadó magas politikai vagy tudományos rangja, hanem kizárólag szellemi potenciálja, illetve az általa megfogalmazottak értéke határozza meg. Harmadsorban azért biztatnék mindenkit olvasásra, mert enélkül írni sem érdemes. A jog olyan tudományterület, amelyben elődjeink vállán állunk, és gondolataikból kikövezett úton haladunk, tehát először meg kell ismernünk a …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Büntetőjogi Tanszékén a gazdasági büntetőjog oktatásának a rendszerváltás előttig visszanyúló hagyományai vannak, e tradíció megteremtéséért tanszékünk professor emeritusának, Erdősy Emilnek e sorokban is szeretnénk külön köszönetét mondani. 2004-ben, amikor ennek a tanulmánykötetnek a létrehozására irányuló szándék megszületett, a pécsi Gazdasági Büntetőjogi Műhely már több, az aktuális gazdasági büntetőjogi kérdéseket tárgyaló művei rendelkezett (Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények, Budapest, 2002.; Gál István László: A pénzmosás, Budapest, 2004.), reményeink szerint rövidesen megjelenik Nagy Zoltán: Az informatikai bűncselekmények című monográfiája is. Tisztában vagyunk ugyanakkor azzal, hogy az egyébként is gyakran módosuló büntetőjogi szabályok között a gazdasági büntetőjog még napjainkban is a legdinamikusabban változó területnek tekinthető, ezért fontosnak tartjuk, hogy viszonylagos rendszerességgel megjelenjen egy olyan tanulmánygyűjtemény, amely a témával foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek legfrissebb kutatási eredményeit tartalmazza. Az olvasó ennek első kötetét tartja a kezében. Tanszékünk a jövőben is támogatni kívánja mind a gyakorlatban dolgozó kollégák, mind a fiatal kutatók munkáját azzal, hogy írásaikkal a szakma képviselőit együtt …
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 25