Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 9
Összes találat megjelenítve : 9
Találatok
Nevelni? Javítani? Nevelni! Legtöbbször annyit jelent, mint torzítani. Javítani! Ami nem olyan igazán rossz. A nevelni akarás dühe gyáva félelemmel szimatol mindenütt rosszat. Korlátolt ésszel lesi a tisztátalan felfogás bizonyíthatását. A nevelés e tévhite megsemmisíti minden jónak csíráját. Bizalmatlanságtok, félelmetek hintik mindenüvé a burján magvát. Minden bűn meg lesz bocsájtva — mondják — csak a lélek ellen vétkezők nem várhatnak bűnbocsánatot. A vétkezőnek meg-bocsájtani meg annyit tesz: a bűn következményeit megsemmisíteni, hogy a bűnös lelkiismerete felszabaduljon vétkének súlya alól. A mi esetünkben azonban nem semmisítünk meg következményeket. Emberről emberre, tovább s tovább cipeljük, nemzedékről nemzedékre: a lélek ellen vétett bűnök következményeit. Nem emeli le senki lelkiismeretünk nyomasztó súlyát. Ezek a bűnök megbocsájthatatlanok, mindörökké. Hagyjátok meg a lélek szabad röptét! Őrizzétek. Védjétek szabadságát. Tanítsátok meg a gyermeket önönmagát nevelni. Ez a legjobb nevelés, melyet adhattok neki. Az a pici ember tanulja meg saját ura és szolgája lenni. Ezt a nevelést a szülő úgy érvényesíti, ha önmagát nevelve példával jár elől. Nincs nevelés önnevelési példa nélkül.
Tovább a műhöz
Nem régen egy magánlevélbe volt alkalmam bepillantani, mely reám oly nagy hatást gyakorolt, hogy legnagyobb részét lemásoltam, s nagyon örülnék, ha szélesebb körben ismertethetném. E levélnek annál nagyobb súlya van, mert írója, ki nagy tapasztalatait és érdemeit a tanítónői pályán szerezte, nem is gondolta, hogy sorai valamikor nyilvánosságra jutnak. Egy ismerősének írta levelét, ki egy nagy lelkű hölgy azon tervét közölte vele, hogy Magyarországon művelt nők számára ápolónői iskolát szándékozik teremteni. A kérdéses levélben a következőket olvashatjuk: «Igazán nagy jótétemény volna, ha a betegápolónői intézmény nálunk is rendeződnék, mert tény, hogy a betegápolónői hivatás színvonalát csak akkor lehetne emelni, ha művelt hölgyek is mennének erre a pályára. Nálunk azonban minden nehezebben megy, mint máshol, aminek oka a mi sajátlagos társadalmi viszonyainkban rejlik. Magyarországon még mindig sokkal nagyobb szerepe van a külsőségeknek, mint a munkának. Kevesen állanak azon erkölcsi és szellemi magaslaton és kevesen birnak oly tág látókörrel, hogy a munka ideálizmusát fel tudják fogni, s azt meg tudják látni a sok üres külsőség mellett, melynek fénye a szemeket elvakítja. A mi társadalmunk igen gyakran több elismerést és tekintélyt ad annak, aki nem dolgozik, de külsőleg fényes életet él (igen gyakran adósságra), mint annak, ki munkájával egy szép …
Tovább a műhöz
A polgáriskolai tanítók és tanítónők képzése céljából felállított két intézet szervezetében egymáshoz hasonló, a tanulmányi és vizsgálati követelmények mindakét intézet jelöltjeire nézve azonosak. És mégis nagy különbség van a kettő között, megfelelően annak a különbségnek, mely a polgári fiú- és leányiskolák között nemcsak céljuk tekintetében, hanem mostani helyzetük tekintetében is fennáll. A polgári fiúiskolák intézménye nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket; reformálásának szükséges voltát csaknem minden érdekelt fél belátja. Hogy mi lesz belőle, az egységes középiskolának alsó tagozatává teszik-e, vagy kibővítik-e hétosztályú harmadik középiskolává, az még a jövőnek a kérdése.
Más a polgári leányiskolának a helyzete. Ez a valóban szükségletet pótló iskola most kapott új tantervet s így előreláthatólag egyhamar nem is fog megváltozni. Minthogy létszámra nézve a középfokú iskolák között a legtekintélyesebb, minthogy állami tanítónőképző-intézete most van átszervezés alatt, minthogy végre negyven évi fennállása alatt elég alkalom volt tapasztalatok gyűjtésére, itt az ideje annak, hogy a tanítónőképzőnek és a polgári leányiskolának működését és jelenlegi helyzetét egybevetve okulás és javítás céljából megállapítsuk a tanítónőképzés terén mutatkozó hiányokat és bajokat. Ezen bajok közül elsősorban …
Tovább a műhöz
Csak nagyterjedelmű monografia számolhatna be kellőképen Mikszáth Kálmán irodalmi munkásságáról. Ily könyv irása hálás feladatul kínálkozik az irodalom búvárának, noha az országszerte ünnepelt elbeszélő még korántsem fejezte be munkásságát, sőt egyre újabb s magasabb célok felé tör. E helyen s ez alkalommal azonban be kell érnünk azzal, hogy egyéniségének körvonalait festjük meg, hogy munkásságának vázlatos képét nyújtjuk, úgy a hogy az a figyelmesebb olvasók lelkében máig kialakult. Bízvást mondhatjuk, hogy Mikszáth Kálmán elbeszélő műveiben különösen a nép felé fordul szeretetével. A nép közül is leginkább a gömöri, nógrádi, zólyomi s általában a felvidéki nép az, amelyhez ifjúkori emlékei fűzik s melyet a legörömes-tebb fest sok kisebb-nagyobb rajzban, novellában s regényben is. Az egyszerű nép idilli élete, öröme és bánata meghatotta szivét s e meghatottság tovább rezg férfikora delén irott műveiben is. Míg a magyar közéletről, a felsőbb társadalmi osztályokról irott műveiben akárhányszor csendül meg a gúny, a szatíra hangja : addig a néppel szemben gyengédsége és részvéte nyilatkozik meg legállandóbban. Ez a meleg érzés, ez az édes-bús visszaemlékezés a hegyes-völgyes felföld tájaira, a kis falvak házikóira, egyszerű kerteire, kis templomaira, erdőire, nyájaira és pásztoraira adja meg Mikszáth munkáinak a költői jelleget s teszi …
Tovább a műhöz
«Annyi szép és nemes, ami az emberiséget felemeli, a ti nemetek műve» Így szól Széchényi «Honnunk szebblelkű asszonyaihoz» a Hitel előszavában, müve ajánlásával is jelezni akarván, hogy az asszonyoknak a nemzet boldogulására, haladására való hatását mindenek fölött becsüli. És Széchenyi előtt és Széchenyi után nem ismerték-e el legjobbjaink mindenkor, hogy nemzetünk erkölcsi emelkedése vagy hanyatlása asszonyaink jellembeli tulajdonságain sarkallik ? Yalóban fölösleges dolgot művelne bárki, aki még ma is bizonyítani akarná, hogy az asz-szonyok helyes irányú nevelése egyet jelent a nemzet nevelésével. Nekünk sem szándékunk nyitott ajtókon zörgetni ; hiszen ma, mikor az állam a leányok nevelése érdekében is óriási áldozatokat hoz, mikor a lehetőség csaknem teljes mértékben meg van arra, hogy a tehetséggel megáldott asszonyok tudományban és művészetekben épen olyan képzettséget szerezzenek maguknak, mint a férfiak; mikor mind több és több asszony tölt be férfiaktól is megirigyelhető állásokat ; mikor a törvény és társadalom inkább segítik, mint hátráltatják az asszonyoknak a szellemi munka terén való haladását : hálátlanság volna panaszkodni. Ha javítani, kiegészíteni, alkotni és tökéletesíteni valónk akad is» még bőven nőnevelésünknek hirtelen és nagyot fejlődött szervezetén : minket asszonyokat inkább a köszönet szava illet meg, mint a panaszé. …
Tovább a műhöz
Méltóbban nem fejezhetjük be az iskolaévet, a mi szép, munkás időnket, minthogy elénekeljük nemzeti imánkat, felemeljük szívünket az Ég urához és áldást kérünk tőle így együtt, közösen, egy szívvel, egy lélekkel a mi édes szép hazánkra, nemzetünkre, a magyar faj jövőjére! Nagy erő van az együttérzésben, az együtt imádkozásban. De a hazáért kis leányaim, nemcsak imádkoznunk kell, hanem dolgoznunk is, zsenge gyermekkorunktól kezdve elő kell készülni a nemzeti munkára, hogy majdan abban részt is vehessünk. A közös együtt imádkozás és együtt dolgozás a hazáért, nemzetünkért, fajunkért, ez avat bennünket magyarokká, ez csatol össze egy nemzetté. Különösen kisebb leányainknak — látom — ajkán lebeg a kérdés, mit dolgozhatnak ők, mit dolgozhat a gyermek, a fiatal leány a hazáért? hogyan készüljön elő a nemzeti munkára?
Feleljünk erre egyesült erővel, mondjuk ki, hogy mi ebben az évben ilt közösen a mi nemzetünkért dolgoztunk. Ime! amint magukhoz szólok, szivem megrezdül az örömtől, hogy azt a nyelvet, amelyen beszélek, mindnyájan megértjük, ez a nyelv a mienk, a mi szent örökségünk büszkeségünk. Mikor a gyermek-leány arra törekszik, hogy ezt a nyelvet a maga eredeti tisztaságában kifejezően, életteljesen beszélje, hogy a szívében elrejtett érzelemnek, derengő gondolatainak ezen a nyelven életet adjon, akkor az a leányka megszerzi a nemzeti munkához való …
Tovább a műhöz
Mélyen tisztelt elnök úr! Tisztelt hallgatóság! Első szavam a köszönet szava, amiért megengedték nekem, hogy a múlt évben elhúnyt tagtársunkról, De Gerando Antonináról én emlékezzem itt meg. Jól esik ezt tennem. Nem csak azért, mert így e kiváló magyar asszony iránt érzett tiszteletemnek és kegyeletemnek kifejezésére nyílik alkalmam, de azért is, mert az ő nagy műveltségét, emelkedett szellemét és a női természet minden igaz vonásával ékeskedő egyéniségét ismertetve, bizonyságokat találok a női munka értéke, a nők nemes szellemi természete mellett. Ha ő reá vetjük tekintetünket, láthatjuk, hogy a nők erkölcse is lehet elv és nem csupán szokás, s hogy a női szellem is haszonnal szentelheti erejét és lelkesedését az emberiség legmagasztosabb eszméinek szolgálatára. Ha bizonyítékokat keresnénk arra a tapasztalatra, hogy az átöröklés és a nevelés egybehangzó hatása mily teljes mértékben szabhatja meg az ember testi és lelki fejlődését és életének irányát: beszédesebb, nyomatékosabb példát nem találhatnánk De Gerando Antoniná életénél. Ő mindenkor büszkén vallotta magát tanítónőnek — a kolozsvári felsőbb leányiskolának több mint harminc éven át igazgatója, mondhatnám megteremtője volt — de a pedagógiai pályára — nem mint oly sokakat — nem a kenyérkereset kényszerűsége, nem is valami puszta véletlen sodorta. Benső vágyakozásból …
Tovább a műhöz
Szinte hihetetlennek látszik, hogy a magyar állam csak 1867 után vette programmjába a nőknek nemzeti szellemben való kiképzését. Addig a nőképzés kizárólag a hitfelekezetek és magános vállalkozók gondjaira volt bízva. Ha határkőül fölvesszük egyfelől az 1777. évet, melyben a Eatio educationig megjelent és amely évtől kezdve a nevelési reform úgyszólván egy perere sem szünetel és az 1867. évet, mely után a nőnevelés eddigi intézői mellé az egyleti munkásság és az állam lép, akkor azt kell megállapítanunk, hogy e 90 esztendő alatt a magyarhoni nőnevelés — kevés kivétellel — igen alacsony fokon állott. Míg a fiúk iskoláztatása e hosszú idő alatt szervezet, szellem, módszer tekintetében nagyot haladt, a nőnevelés terén jobbára minden a régiben maradt, a sok sivárság közepette csak néhány város .leányiskolája ós néhány jóhírű magán* nevelőintézet magaslik ki, de az itt nevelt növendékek arányszáma elenyésző csekély azokhoz képest, akiknek a, kiképzése teljesen el volt hanyagolva. A falusi népiskolákban* a leányok rendszerint együtt nevelkedtek a fiúkkal, ugyanazt tanulták, mint a fiúk, hogy különbséget kellene tenni köztük a tantárgyak kiszemelése, módszer, fegyelmezés tekintetében, arról a jámbor falusi. tanító nem is álmodott,; A nő nemi rendeltetésével, a gyakorlati életre való előkészítésével ' senki sem törődött. A nagyközségekben és …
Tovább a műhöz
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Mikor a gazda ünnepnap délután kivonul a tagra, nemcsak ünneplő ruhában, hanem vasárnapi gondolatokkal és érzésekkel jár a köznapi barázdák között. Mikor mi ma jubileumot ülünk, mi is ünneplő gondolatokkal, a hála, elismerés, lelkesülés érzésével járunk ez intézet ötven éves emlékei, a magyar kultúrának, ötven év munkálta barázdái között. S valamint az a gazda meg-megáll és elgondolkozik, úgy állunk meg mi is és eltűnődünk és úgy látszik nekünk, mintha meghallanék annak a régi, ötven év előtti Magyarországnak mély föllélegzését, sziv-dobbanását. Tavasz volt akkor, serkent az élet, virradat volt akkor, ébredtek az emberek, ébredt a nemzet és mert megint bízni, hinni és apostolok jártak, akiknek tágra nyilt szeméből hit és bizalom sugárzott a világba.. És a lenyügözés sírköve mellől kiserkent a nemzeti öntudatnak nemcsak az igénye, hanem az erős akarása. Hála Istennek, hogy így volt ! De nemcsak ez az érzelem vesz rajtunk erőt, hanem a mikor a magvetőkre gondolunk, azokra a régiekre gondolunk egyszersmind, arra a nagy Istenre, a Dániel próféta ős öregére, a világ szövésének takács mesterére, a világfejlődés örökifjú teremtő lelkére s jubileumot ülvén, hálát adunk neki, hogy ez mind így lett és hogy. ezt a jót mi is az ő kegyelméből megérhettük és a nemzeti kultúra térfoglalásának szebb, jobb folytatását …
Tovább a műhöz