Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
A Magyar Jogászegylet büntetőjogi bizottsága elhatározta, hogy napirendre tűzi a sajtójogi reform főbb kérdéseinek megvitatását. Tudtuk, hogy kényes kérdés tárgyalásához fogunk. Sajtóügyi reformról szólva, közel fekszik a gyanúsítás: ime, megakarják rendszabályozni a sajtót. Megnyugtathatjuk az aggságoskodókat: a Magyar Jogászegylet ilyen czélra nem kapható. A mi 62 éves sajtótörvényünk abból indul ki, hogy az írót, a szerzőt, gondolatainak közlése tekintetében szabaddá
tegye. Ámde változtak a viszonyok és különösen a hírlapirodalomban tapasztaljuk, hogy az írónak gyakorta kell küzdelemre kelnie a kiadóvállalatok anyagi érdekeivel és hogy ebben a küzdelemben az iró többnyire vesztessé válik. Hozzáteszem még, hogy a pornografikus irodalom terén — ha szabad ezt a sajtóáradatot így nevezni — a tapasztalat különösen mutatja a kiadói minőség elfajulását. Ekként a felelősségi viszonynak új alapjai fejlődtek. Váljon szükséges-e a felelősségi rendszer reformja és vele az írói szabadság megerősítése ? Ez az egyik kérdés, mellyel foglalkoznunk kell. A másik volna a sajtó megbízhatóságának érdekében a helyreigazítási, helyesebben czáfolatközlési kényszer; a helyreigazítás ott, hol a sajtóközlemény folytán a hatóság vagy magánegyén érdekeinek sérelme állott elő. A tapasztalat azt mutatja, hogy a büntetőtörvényben adott elégtétel (259, 261. §-ok) nem …
Tovább a műhöz
A békéről igazán csak az tad beszélni, aki közelről látta a háborút. És talán én is ebbéli tapasztalatomnak köszönhetem a Magyar Nőegyesületek Szövetségének megtisztelő fölszólítását. hogy e nagy világkérdéshez hozzászóljak. Azok, akik a háborút démonnak nevezik, igazat beszélnek A háborúba legtöbbnyire akaratán kívül, sőt jobb meggyőződése ellen belesodort «embert» valósággal valamely láthatatlan, de szörnyű démon hatalma viszi a vérengzésbe. Nem a tábornokok, nem a fölebbvalók parancsa az többé, ami a harcost előresodorja, hanem valamely egyetemes, de ismeretlen származású nagy kényszerítés. A háborúval járó kimondhatatlan nagy fáradságok, az erőszak uralkodása, a nélkülözés, a szenvedés, az ütközetek pokoli zaja, a heverő holttestek, a sebesülteken végig csorduló vér ki-törli a katonából a békeszeretö polgár, a munkás családapa majdnem minden gyöngédebb vonását. Emlékezem rá, hogy a magláji véres esemény sebesültjeinek láttára katonáink hangos szitkokra fakadtak az
Tovább a műhöz
Tisztelt hölgyeim és uraim ! Talán egy kicsinyt a kor szokását követem, amikor paradoxommal kezdem el mondani valómat. A békéről, a béke nagy műveltségi motívumairól beszélvén, a háborúval kezdem. Az 1878-iki hadjáratról szólok, amely háborúnak véres eseményeiből nem akarok semmit elmondani, csak utalni akarok a háborúnak egyik epidzódjára. E háború után még jó ideig benn maradtunk az új tartományban és azzal foglalkoztunk, hogy lassanként lecsillapítsuk a lakosságot, amelynek körében folytonos idegesság uralkodott. Természetes, hogy ez az idegesség többet jelentett, mint a mai, mert ott az lövésekkel is járt és néha emberhalállal. Ezen idegesség alatt kisebb-nagyobb csapatok jártak a hegyek között, községrőlközségre iparkodtak békességgel lecsillapítani a lakosságot. Egy ilyen csapat élén jártam én is be a hegyeket. Bosznia közepén voltunk, egy vad lakossággal bíró községben, ahol a legszebb férfiakkal találkoztam, akiket valaha láttam; hatalmas oszlop-szerű emberek, erős mellel, éles nézéssel, bátrak, akik a medvével és a farkassal puszta kézzel küzdelembe szállottak. Amikor ebbe a veszedelmes községbe fegyveresen bevonultunk, a biró, az ottani muktar, szívesen fogadott bennünket, de a szemeiből láttam, hogy nagyon gyanúsan nézdegélt fegyvereink felé. Én elértettem ezt és mielőtt bementünk volna a számunkra kijelölt lakásokba, időt adtunk nekik arra, hogy az …
Tovább a műhöz