Keresés
Összes találat megjelenítve : 11
Összes találat megjelenítve : 11
Találatok
Bizonyítékok
- 2006
Kevés egyetemi oktató mondhatja el magáról, hogy kollégái már 60 éves korában tiszteletkötettel lepték meg. Öt évvel ezelőtt Tremmel Flórián professzort Minúciák c. tanulmány csokorral köszöntöttük. Érdemes egy pillanatra áttekinteni, hogy mi is történt az ünnepelttel az elmúlt fél évtized alatt, ami ismét érdemessé tette, hogy immáron nemzetközi léptékű tiszteletkötetet nyújthassunk át részére. Mindenekelőtt folytatta vezetői tevékenységét a nevében is megújult, kettőssé vált Büntető Eljárásjogi és Kriminalisztikai Tanszéken, csakúgy mint a helyi, regionális, alkalmanként országos szintű perbeszédversenyek lelkes szervezését. Mint társvezető részt vett a „A bűnözés elleni küzdelem jogi és nem jogi eszközei” doktori alprogramban, amit kiegészített a Rendőrtiszti Főiskola doktori programjának támogatásával. Önálló, nagy lélegzetű tankönyvet jelentetett meg a századelőn „Magyar büntetőeljárás”, majd az új büntetőeljárási törvény hatályba lépését követően két docensével társszerzőségben „Új magyar büntetőeljárás” címmel. Ugyanezt tette a másik kedvelt tárgya, a kriminalisztika körében is, „Kriminalisztika tankönyv és atlasz” címmel. A tanszék nemzetközi kapcsolatainak bővítése érdekében 2002-ben kezdeményezője volt a Közép-európai Bűnügyi Együttműködés létrejöttének, melynek alapító okirata szerint a szervezet …
Tovább a műhöz
Dr. Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus, kandidátus 1951. július 10-én született Pécsett egy négygyermekes család saljaként. Édesapja rendőrtiszt volt, édesanyja fiatalon hunyt el. Az általános és középiskoláit Pécsett végzete. 1969-ben jeles eredménnyel érettségizett a Janus Pannonius Gimnáziumban és még ugyanebben az évben sikeres felvételi vizsgát
tette a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karára. Joghallgatóként aktívan részt vett a Kar kulturális életében: így többek között vezette az Irodalmi Színpadot, vezéregyénisége volt a Glosszátor nevű kari diáklap
szerkesztőbizottságának, valamint amatőr filmesként és kritikusként is tevékenykedett. Társadalmi-közéleti megbízatásai mellett másodéves korától kezdve három és fél esztendőn keresztül vezette a Büntetőjogi Tudományos Diákkört. Tanulmányi eredményei alapján éveken keresztül Népköztársasági Ösztöndíjban részesült. Egyetemi tanulmányait
1975-ben fejezete be „summa cum laude” minősítéssel. 1975. március 1-jén az Állam- és Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékére került tanársegédként, ahol nagy szorgalommal készült az élethivatásul választott oktatói pálya
magas színvonalú ellátására. 1980-tól a Büntetőjogi Tanszék adjunktusává nevezték ki. Kezdetben szemináriumi foglalkozásokat vezetett büntetőjogból, majd később részt vett az előadások megtartásában. Érdeklődési …
Tovább a műhöz
Egy egyetem tekintélye, szellemisége nem a semmiből jön, azt generációk szorgos munkája teremti meg. Kimagasló személyiségek építenek bele láthatatlan és korunkban már csak nehezen azonosítható köveket, rétegeket. Így aztán a hallgató legtöbbször már nem is tudja, hogy az általa megtanult kriminológiai nézet, büntetőjogi elmélet - melyet tanárnemzedékek sora tanult, majd adott tovább, formálva ezzel gyakorló jogászok szemléletét, eszmerendszerét, világlátását - kinek az agyából pattant is ki először. Jelen sorok írója 1967-ben, büntetőjogi tanulmányainak kezdetén hallotta először néhai nagytekintélyű Losonczy István professzortól: „Mint azt nagynevű elődöm és professzor társam Irk Albert találóan jegyezte meg...”, és jött egy frappáns idézet, példa vagy megállapítás. A dolog szokatlanságával tűnt fel abban a korban, amikor a „nagynevű” megkülönböztető jelző helyett inkább a „burzsoá’, vagy finomabban szólva „polgári
gondolkodó” epiteton ornáns járta. Ki is volt tehát Irk Albert, akinek születése 120. évfordulóján emlékkötettel tisztelgünk?
Egy rövidre szabott előszóban persze képtelenség egy nagy ívű, sok évtizeddel korábban lefutott pályát felvázolni, de szükségképpen sommásan megállapíthatjuk, hogy Irk Albert nagysága már szakmai életútjának kezdetén megfigyelhető, amikor 1910-11-ben korának legértékesebb szellemi műhelyéből, …
Tovább a műhöz
A volt tanítvány és munkatárs tiszteletével emlékezem meg Karunk egykori neves professzoráról, Losonczy Istvánról. A még életben levő diákjai és tanártársai gondolatában még élénken él a 32 éves korában, 1940-ben egyetemi tanárrá kinevezett, szép karrier előtt álló fiatal oktató szigorú tekintetű, de érzékeny lelkületű alakja. Rendkívüli tehetsége a jogfilozófia és az anyagi büntetőjog tudomány alkotó továbbfejlesztésében mutatkozott meg. Az 1937-ben kiadott „A mulasztás okozatossága” ma is mértékadónak tekintett mű, amelyet a hazai és a külföldi jogtudósok azóta is hivatkozási alapnak tekintenek. „A tettesség és részesség a büntetőjog rendszerében” c. monográfiája (1966) 40 év eltelte után is példája a fegyelmezett gondolkodásnak, a tudományos alaposságnak és a szigorú, következetes logikai módszer alkalmazásának. Jogfilozófiai munkásságának érdemeit a 2002-ben Karunkon szervezett tudományos rendezvény jelenlevői elismeréssel méltatták. Ebből az alkalomból jelentette meg a Szent István Társulat Losonczy István „Jogfilozófiai előadások vázlata” című posthumus írását, amely egyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának hivatalos tankönyve. Tudományos karrierjét a II. világháború utáni hazai rendszerváltozás kettétörte. Újkantiánus szellemi tájékozottsága lehetetlenné tette, hogy a mraxista-leninista …
Tovább a műhöz
„Gyökereim nagyon különböző társadalmi helyzetű, foglalkozású és nemzetiségű rétegekbe nyúlnak" - írta magáról egyik alkalommal a büntetőeljárás professzora, a pécsi egyetem oktatói karának kiemelkedő személyisége, nemzetközi hírű írásszakértő, akinek egyik ükapja Deák Ferenc édesapja volt. A svábok által betelepített Szentlászló községben született 1913-ban az utolsó békeévben, ezért joggal és némi, reá jellemző öniróniával vallotta magát „békebelinek". Egész mentalitásában szerény, tudós egyéniségében igényes, egyetemi oktatóként jó humorú és emberséges, de kiváló képességű és megkérdőjelezhetetlen szakértőként is azt a jogász generációt képviselte, amelyet békebelinek nevezhetünk. Akárcsak felmenőink jó anyagból, gondosan készített bútorait, amelyek puszta létükkel hirdették a tartósság, a minőség, a szakértelem és az emberi alkotásba vetett bizalom példáját. Vargha László viszonylag későn, 38 éves korában kezdte egyetemi pályafutását, ahogy maga emlékezett vissza: „a törvénytiprások, koncepciós perek és a dogmatizmus időszakának nyomasztó légkörében". Érett tanárként olyan egyetemi oktató volt, aki műveltségével, világos gondolkodásával, a büntetőeljárás folyamatának logikus szemléltetésével a ma is praktizáló jogászok ezreit képezte és nevelte arra, hogy önállóan kérdezzenek és önállóan gondolkodjanak. …
Tovább a műhöz
A Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Büntetőjogi Tanszékén a gazdasági büntetőjog oktatásának a rendszerváltás előttig visszanyúló hagyományai vannak, e tradíció megteremtéséért tanszékünk professor emeritusának, Erdősy Emilnek e sorokban is szeretnénk külön köszönetét mondani. 2004-ben, amikor ennek a tanulmánykötetnek a létrehozására irányuló szándék megszületett, a pécsi Gazdasági Büntetőjogi Műhely már több, az aktuális gazdasági büntetőjogi kérdéseket tárgyaló művei rendelkezett (Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények, Budapest, 2002.; Gál István László: A pénzmosás, Budapest, 2004.), reményeink szerint rövidesen megjelenik Nagy Zoltán: Az informatikai bűncselekmények című monográfiája is. Tisztában vagyunk ugyanakkor azzal, hogy az egyébként is gyakran módosuló büntetőjogi szabályok között a gazdasági büntetőjog még napjainkban is a legdinamikusabban változó területnek tekinthető, ezért fontosnak tartjuk, hogy viszonylagos rendszerességgel megjelenjen egy olyan tanulmánygyűjtemény, amely a témával foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek legfrissebb kutatási eredményeit
tartalmazza. Az olvasó ennek első kötetét tartja a kezében. Tanszékünk a jövőben is támogatni kívánja mind a gyakorlatban dolgozó kollégák, mind a fiatal kutatók munkáját azzal, hogy írásaikkal a szakma képviselőit együtt …
Tovább a műhöz
A magyar jogrendszer az 1990-es évek elején óriási feladatokkal szembesült. A köztársaság kikiáltásával és az állami intézményrendszer átalakulásával egyidejűleg kezdte éreztetni hatását Kelet-Európábán is a világ fejlett régióiban néhány évtized alatt kibontakozott információs forradalom. A jogalkotásnak és a jogalkalmazásnak mind a közjog, mind a magánjog területén új szemlélettel kellett kezelnie ezeket a több oldalról érkező kihívásokat. Az információs alapjogok is ebben az időben kerültek be az Alkotmány állampolgári alapjogokról szóló fejezetébe. A közjogi, politikai változások és az információs forradalom egymást erősítő hatásai ezekben az új jogintézményekben ismerhetők fel a legmarkánsabban. Az információs alapjogok Információs alapjogok néven foglalhatjuk közös kategóriába a közérdekű adatok nyilvánosságához, megismerhetőségéhez való jogot, amit információszabadságnak (freedom of information) is neveznek, és a magánszféra {privacy) adatainak védelméhez való jogot, röviden az adatvédelmet (data protection). A közérdekű adatok nyilvánossága az állampolgári politikai részvétel és a hozzá szükséges információs bázis biztosítását szolgálja. Az Alkotmány 61 .§. (1) bekezdése deklarálja a közérdekű adatok nyilvánosságához való jogot. „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, …
Tovább a műhöz
PhD tanulmányok 2.
- 2004
A Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán működő Belügyi Doktori Iskola hallgatóinak első publikációs válogatását tartja kezében az olvasó. A szerzők a második tanévüket lezárt doktoranduszok, többségük a rendvédelmi szervezetek és szolgálatok aktív dolgozója, akik mögött akár több évtizedes rendőri múlt, gyakorlati tapasztalat áll.
Úgy érezzük ez utóbbi számít egyúttal a kötet fő erényének is, az hogy a szerzők tudományos törekvéseit a gyakorlatban felmerülő kérdések indították el, valamint az az igény, hogy tudományosan felmerült válaszokat igyekeznek adni a rendvédelmi munka jobb végzéséhez. Reményeink szerint ez az első jelentkezés egy folyamatosan bővülő, tökéletesedő sorozat kezdete, egyénileg pedig szép tudományos karrierek kiindulópontja. Megragadjuk az alkalmat, hogy köszönetét mondjunk mindazon egyetemi és minisztériumi vezetőknek, akik a Tagozat indításánál segédkeztek, a sorozat szerkesztőjének Dr. Adám Antal professzor úrnak, a Tagozat szakmai munkájáért felelős Dr. Finszter Gézának és Dr. Kőhalmi László egyetemi adjunktus, oktatásszervezőnek.
Tovább a műhöz
PhD tanulmányok 4.
- 2005
Finszter Géza 1945. május 19-én született Budapesten. Ez a száraz adat egy kívülálló számára semmit sem mond, de a kortársak tudják, hogyan is nézhetett ki szülővárosa ezen a napon, és azt is, milyen életeséllyel indult egy újszülött a „béke” első hónapjaiban. Már önmagában az is teljesítmény, hogy valaki sikerrel vészelte át XX. század második felét, túlélte a szocializmus, a rendszerváltozás különösen viszontagságos éveit, de a ma 60 éves jubiláns ezen a nem is annyira magától értetődő eredményen túl, impozáns tudományos életművet is felépített. Tudósi teljesítményének dimenzióit jól jellemzi, hogy az 1984-es kandidátusi disszertációja óta 53 tanulmányt és négy könyvet tett közzé, úgy, hogy mindeközben felelős állami posztokon dolgozott, és csak a legutóbbi években vált főállású kutatóvá. Hat külföldi publikációja és ugyancsak hat recenziója jelzi a tudományos közéletben való aktív szereplését. Negyven különféle forrás idézi valamely közleményét.
Már a pályakezdés éveiben tanúbizonyságot tett tudományos érdeklődéséről. Rendőrtisztként az alapos gyanú, valamint az önkéntes visszalépés bizonyítása körében több kriminalisztikai tárgyú, alapos dogmatikai felkészültséget tükröző dolgozata jelent meg a Belügyi Szemlében. A későbbiekben a politikai deliktum kriminológiai vizsgálatára vállalkozott. 1945 után először ő …
Tovább a műhöz
Dr. Bodnár Imre (1947-1997) | Ha egy emlékkötetet a kezünkbe veszünk és lapozgatunk óhatatlanul eszünkbe jutnak,
visszaidéződnek emlékeink az Ünnepekről, amelyek előtt tisztelegnek az utódok. A kortársak saját emlékeikre támaszkodhatnak. Emlékképé formálhatók a múltba vesző foszlányok, felelevenednek a közös múlt még el nem feledett eseményei, élményei. Az emlékek a memóriába történő bevésése és reprodukciója során, - ahogy tanítjuk a bűnügyi
stúdiumokban - torzulhatnak, szelektálódhatnak, ritkulnak. Sajnos, az idő előre haladtával az Ünnepekről őrzött képek, emlékek halványulnak. Ha egy emlékkötetben, az életrajzban szükségszerűen szereplő számokra tekintünk, - amelyek
rendkívül ridegek, különösen az olvasó életkora miatt felrémlik, - sokszor tényleg rémképként - a könyörtelen elmúlás. Az elmúlás, amely egy életpályát lezárja, helyesebben kettétöri, annak idejétől függetlenül. Egy olyan életét tör meg, amely másnak, másoknak már csak a személyes jelenlét okán is kimondhatatlanul fontos, továbbá olyan pályáét, amely minden
bizonnyal további személyes, szakmai örömök, sikerek lehetőségét tartotta magában. Noha életünk sosem lehet teljes, legfeljebb teljesebb, de a korai és egyben értelmetlen halál, e lehetőségektől idő előtt megfosztja az elhunytat.
Ha egy emlékkötetbe előszót kívánunk írni, kollégaként, de mégis csak …
Tovább a műhöz
Azt szokták mondani, hogy a büntetőjog viszonylag zárt, belterjes tudományág. Éppen ezért e tudományterületen kevés a nagy egyéniség, a legendás tudós. Ám
ha csekély számban is de – mint e kötet címzettje igazolja – vannak kivételek. Szerencsére élnek köztünk olyanok, akiket mind az egyetemek falai között, a
katedrán és a tudományos műhelyekben, mind a szaklapok, könyvkiadók szerkesztőségében vagy a tárgyalótermekben egyaránt sűrűn, nagy tisztelettel idéznek, emlegetnek. Akiknek hatása túlterjed saját szűkebb szakmájuk határain is. Ezzel a kötettel egy ilyen rendkívüli hatású személyiség, Földvári József professzor 80. születésnapjára tisztelgünk. Tanulmányainkkal megpróbáltunk méltónak bizonyulni e szép ünnephez. A könyvnek – azon túlmenően, hogy igyekeztünk benne „legjobb gondolatainkat” csokorba gyűjteni – van egy formai különlegessége is. Sajátos, egyedülálló rekordról tanúskodik: ez immár a harmadik gyűjtemény, amit kedves Professzorunk kerek születésnapjaira átadunk, s ilyen sorozatra nálunk talán még nem volt példa. Mentségünkre: így tudjuk talán legjobban és legmaradandóbban kifejezni nagyrabecsülésünket, ragaszkodásunkat. Kedves Professzor Úr! Őszinte szívvel kívánunk további jó egészséget és boldogságot szeretteid körében, remélve, hogy – ha kicsit tágabb értelemben is – sokan közülünk is e körbe tartozónak érezhetjük …
Tovább a műhöz