Keresés
További részletek
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 15

Találatok


Mélyen tisztelt hölgyek és urak! Majd hogy úgy nem kezdtem : szegény hölgyek! Mert hogy mindjárt eleve tisztában lehessenek az állásponttal, melyet én a nő társadalmi helyzetének kérdésében elfoglalok, már bevezetésképen fölemlítem, hogy bizony a nő a legrégibb időtől fogva máig is minden népnél sokkal alárendeltebb állást foglal el, mint a milyenhez rendeltetésénél fogva tényleg joga van. A nemzetek történelme, annak minden egyes lapja mind e mellett bizonyít. Az Énekek éneké-ben, a kelet költészetének emez egyik leggyönyörűbb termékében, melyet pedig háromezer év előtti fantázia sugallott lánglelkü költőjének, bámulatos emlékét bírjuk annak a mélyen érzett hódolatnak, melylyel a férfi áldozott a női ideálitásnak; de azért a valóságban a nő épen nem volt férjének egyenjogú élettársa. — És Görögországban és Rómában, a klassikus ókor ezen két legműveltebb nemzeténél ? A nő rabszolga volt; rablás vagy vevés tárgya. Pedig a mythologia az istennők mythoszában nem ösmer rangkülönbséget férfi és nő között; Jupiter mellé odaállítja Junot, Apollo mellé Minervát és Aphroditében megteremti az örök szerelem ós szépség mintaképét — «a ki ha csak mosolyog, már gyönyörtől reszket a menny és a tengeri). Igazán gyönyörű mythologia! Bámulatos ideálizálása a női szépség lebilincselő hatalmának! De milyen ellentét a nő visszás helyzete a …
Tovább a műhöz
Örömünnepet ülni gyűltünk össze. Ünnepet szentelni hazánk legnagyobb élő költőjének, a nemzet nagy tanítójának, 50 éves írói működésének jubileumán. Midőn ezt teszszük mi is, e népnevelési intézet tagjai, részt akarunk venni abban a közörömben, mely e napokon, a Jókai-ünnep napjain, az egész magyar nemzet szivét megdobogtatja. Jókairól, az ő életrajzának főbb mozzanatairól, müveinek osztályozásáról s esztetikai értékéről s több efeléről sokszor van szó évről-évre ez intézet falai közt; ma nem erről, hanem az ő írói működésének eredményéről, az ő költészetének a magyar nemzetre gyakorolt hatásáról óhajtok röviden szólani, s közben-közben meg fogom öt magát is szólaltatni a mondandók megvilágosítása czéljából. Honnan ez országos közöröm ? Honnan az, hogy e nemzet, mely a múltban nem becsülte meg eléggé irodalmi nagy embereit, most országszerte irodalmi ünnepet ül nagy írója tiszteletére ? Honnan van az, hogy e napokban, elkezdve a kunyhók szegény népétől fel egész az uralkodóház fenséges tagjaiig, e hazában rangkülönbség nélkül mindenki kifejezni siet kegyeletének érzését egy író iránt? Honnan van az, hogy hazánk nem magyarajkú községei, testületei közül is nem egy siet most megszerezni Jókai Mór munkáinak ünnepi kiadását ? Honnan van, hogy a művelt külföld koronás költői, írói, sőt egy szomszéd állam fejedelme is részt …
Tovább a műhöz
Mielőtt annak a szép, de megvallom nekem nem könnyű feladatnak megoldásához kezdenék, melylyel a «Mária Dorotheao egyesület szakosztálya a múlt ülések egyikén oly megtisztelő módon megbízott volt, hogy t. i. Deák Ferencznek gyámleányához, Vörösmarty Ilonához írott levelét iskolai használat czéljából módszertani szempontból feldolgozzam, tárgyaljam: engedjék meg, mélyen tisztelt hallgatóim, hogy e levelet önökkel megismertessem, hogy mindnyájunk előtt tudott, ismert legyen a tárgy, mely kis munkálatomnak alapul szolgál, hogy együtt, mintegy közösen dolgozhassunk, közösen figyelhessük meg a czélokat, módokat, eszközöket, szempontokat melyeket e kis remekmű tárgyalásánál magam elé tűztem. A levél így hangzik : Puszta Szent-László, 1862 augusztus 14-ikén. Kedves leányom! Nem várom Le hatodik leveledet s eltérve saját szabályomtól, íme írok, mert jövő hétfőn neved napja lesz. Üdvözöllek tehát neved napjára az atyai szeretetnek komoly, de szives szavaival. Gyermekéveid már elmúltak. Eddig csak azok körében éltél, kik a te boldogságodat saját boldogságuk egyik főrészének tekintették. Szeretet ápolt s vezetett minden lépteiden. Ártatlan örömeid között nem ismerted az aggodalmat s az élet gondjait. De most már kilépsz a világba az emberek közé, kik saját érdekeiket a te boldogságodnak föl nem áldozzák. Kevesebb szeretettel, több szigorral s gyakran kíméletlenül …
Tovább a műhöz
A társadalom segélykiáltásaként hangzik fel napjainkban mind sűrűbben a panasz a kor erkölcsei ellen. Majd a felsőbb tanintézetek katedráin, majd a törvényhozás vagy igazságszolgáltatás zöld asztalánál, majd az ünnepi lakoma zajában hangzanak az intő szózatok. Az optimisták felziklulnak rá; mondják, hogy a panaszlók kishitűek s nagyon sötét szinekkel festenek; mondják, hogy mindig volt az emberek közt a bűnnek kelendősége; idéznek időket, a melyek a mainál sokkal nagyobb korrupcziót tüntetnek fel; hajtogatják, hogy azelőtt sem voltak jobbak az erkölcsök, csak «a távolság okozta optikai csalódás» mutatja őket olyanoknak. És mégis úgy tetszik, régente más volt a társadalomnak képe, főleg az ifjúság társadalmáé. Mind kétnemű ifjúság jó nevelésének főkelléke volt a szülők, az öregebbek s tekintélyesebbek tisztelete, a gyöngédség, szolgálatkészség. Templomba imádkozni jártak, örömöt találtak a nemesebb, ártatlanabb élvezetekben, de jól felhasználták az ifjú kor munkaidejét s az illem szabályain kívül az emberszeretet törvényeit is gyakorolták. Ugy látszik, hogy a fiatal leányok nem jártak a bálba olyan mélven kivágott selyem-bársony ruhákban (ez csak az asszonyoknak volt megengedve, tisztességes bálon); az arczfestékek használatát sem kezdték meg bakfiskorukban. Gyönyörködtek a szépben, jóban és undorodtak a rúttól, a szemérmetlenségtől. Maga a bűn — …
Tovább a műhöz
Ismét kidőlt egy legjobbjaink sorából, azon kevesek közül, kiknek lelkében még a nemes idealizmus szent lángja lobog, kik elsők a munkásságban, a kötelesség hű teljesítésében és hazaszeretetben. Szathmáry György ministeri tanácsos, a vallás- és közoktatásügyi ministerium népoktatási osztályának vezetője e hó 14-én reggel kiszenvedett. Ma még mérlegelni sem tudjuk a veszteség nagyságát; csak siratjuk az embert, kinek nemesen érző szive nem dobog többé nemzeti kulturánk eszményeiért; siratjuk a családapát, kinek ravatalánál szerető neje öt árva gyermekével zokog; siratjuk a jó barátot, a humánus felebbvalót, ki annyi őszinteséggel, jóakarattal és igazságérzettel karolta fel érdekeinket. De bár tekintetünket még könnyek fátyolozzák, látjuk, hogy történetünk múzsája nemzeti kulturánk munkásainak arany érdemkönyvébe jegyzi fel Szathmáry György nevét. Ragyogjon ott példaképül és buzdításul az idők végéig! | Új év reggelén, midőn rendesen a jövőt kutatva, előre vetjük tekintetünket, egy kicsiny elsárgult füzetke akadt kezembe.* Alig tizenhat lapnyi csak, de elég arra, hogy a múltba terelje vissza gondolataimat, vissza, harmincz hosszú esztendő előtti időre, nőnevelésügyünk bölcső korára. Meghatva forgatom a füzet lapjait s a mint a szent ihlettől áthatott sorokon fut végig tekintetem, egy immár porladó lánglelkü asszony képe is megelevenedik lelki szemeim …
Tovább a műhöz
Nem jubilálunk. Felemlítjük csupán egyszerűen azt a tényt, hogy folyóiratunk jelen füzetével pályafutásának 21 -ik évébe lépett. Húsz esztendő előtt indította ugyanis meg a «Nemzeti Nőnevelést" az állami polgári iskolai tanítónőképző intézet, a mai ((Erzsébet Nőiskolán tanári testületé, néhány lelkes tagjának (Péterfy Sándornak, Sebestyén Gyulának és Komáromy Lajosnak) indítványára. Húsz éven át, anyagi áldozatok árán, sok küzdelemmel, de nem lankadó szeretettel és lelkesedéssel tartotta fenn ez a tanári testület a folyóiratot azon a színvonalon, melylyel legjobbjaink elismerését kivívnia mindenkor sikerült. Erre az elismerésre támaszkodva, abban az erős hitben, hogy nőnevelésügyünk javát ezzel előmozdítja s a nőnevelés tényezői között a szükséges szellemi kapcsolatot létesíti, az "Erzsébet Nőiskola)) tanári testületé jövőre is fenntartja a "Nemzeti Nőnevelést" az eddigi szellemben, az eddigi terjedelemben s a szei’kesztéssel továbbra is alulírottat bízta meg. Csupán a folyóirat czímében eszközöl némi változtatást, a polgári tanítónőképző megváltozott czí-mének megfelelőleg. Midőn ez újabb megbízatásomhoz képest a «Nemzeti Nőnevelés" 21-ik évfolyamának első — tulajdonképen 201-ik — füzetét ezennel kibocsátóm, mindenekelőtt szeretett tanártársaim kitüntető bizalmát köszönöm meg, melylyel a — nekem oly igen kedves — folyóirat …
Tovább a műhöz
A mikor a nők számára új meg új kereseti foglalkozásokat akarunk kijelölni, szándékosan el kell vonnunk figyelmünket a feminismusnak s a nőemanczipácziónak mostanában divatos áramlataitól, a melyeket semmiképen sem illet meg az a tisztesség, hogy a nők fontos és általános érdekeiért folytatott küzdelmek gyanánt becsüljük meg azokat. E törekvésekkel ellenkezve, a nők keresetképességének messze menő gazdasági és társadalmi kapcsolatait igen alaposan jelölte ki a «Nemzeti Nőnevelési* t. szerkesztője a f. évi szeptemberi számnak «Szocziálizmus és nőnevelés» czimű czikkében, a melyeknek gondolatai épen úgy, mint Végessnének és Geöcze Saroltának nézetei, exact módon a helyes gyakorlati útra akarják terelni a feminismusnak napjainkban eltévelyedett törekvéseit. Egyfelől az ellentét felvilágosítása, másfelől szerény nézeteim megerősítése czéljából legyen szabad tekintélyekre hivatkoznom. A «Huszadik Század» ez. társadalomtudományi szemle f. évi szeptemberi füzetében (228. 1.) D’ Haussonville grófnak a «Salaires et miséres des femmes» (A nők keresete és nyomora) ez. munkáját bírálva, elismeréssel idézi ennek tartalmából a következőket:
Tovább a műhöz
A mi iskolai művészi nevelésünkben oroszlán részt foglal el az elmélet! Gyúrják a gyermekeket geometriával, látszattannal és stiltannal, műtörténelemmel és mindenféle száraz könyvnélkül tanulandó tudománynyal, a mivel azt érik el, hogy legnagyobb része az így nevelt gyerekeknek megunja, megutálja még a nevét is a művészetnek, mielőtt fölfogná annak lényegét, és minthogy a gyakorlati rajztanítás sem teszi őket önállókká és abban sem találnak menedéket a művészi nyomorékság elől — inkább egészen abba hagyják a dolgot és egész életökben semleges álláspontot foglalnak a művészettel szemben. Lesz egy néhány, a ki daczára ennek a tanításnak, nem fogja elveszteni kedvét és bátorságát, és a kiben olyan hatalmas marad a művészeti ösztön, hogy keresni fogja az alkalmat a továbbképzésre. Ezek szakiskolákba mennek. A szakiskolában kezdődik aztán az igazi galiba. A művészi hajlamokkal megátkozott szegény embercsemete először is családja előítéleteivel kél birokra. A fiút nem engedik, mert bizonytalan kenyérkereset a művészi pálya. Elhanyagolja többi tanulmányait és hátha erre meg nincs tehetsége, nem lesz belőle semmi és akkor majd késő lesz más pályára menni. A leányt sem szívesen engedik, mert elmulasztja a bálozást, pedig hát vétek volna, hogy egy szép fiatal leány «ostoba tanulással» töltse el az ifjúságát, a mikor azt úgy sem hozza vissza, nem pótolja …
Tovább a műhöz
A nyári szünet csendjét riasztó hír verte fel. Beszélték, hogy a vall. és közoktatási miniszter rendeletet adott ki, mellyel a nők egyetemre bocsátásának feltételeit rendkívül megszigorította. A napilapok is hozzá szólottak e kérdéshez s a legtöbb sajnálkozással emelte ki a jogtalan sérelmet, melyet a rendelet következtében a tudományos pályákra törekvő nőknek szenvedniök kell s Berzeviczy Albert vall. és közokt. minisztert úgy tüntették fel, mint a nők tudományos képzésének ellenesét. Az egyetemre felvételért jelentkező fiatal leányok tényleg akadályokba ütköztek. Az elégséges érettségi bizonyítvánnyal jelentkezőket elutasították s a többinek felvételét is miniszteri rendelettől tették függővé. A tanulásra törekvő ifjú leányok seregében (kik nem is tudták, hogy eddig is miniszteri engedélytől függött a felvétel, ez az akadály érthető rémületet keltett. Tanácskoztak, gyűléseztek s közösen folyamodtak a miniszterhez, a rendelet hatályon kívül helyezése, illetve rendes egyetemi hall-gatókul leendő felvételük tárgyában. Itt, a miniszteri audiencián tünt ki, hogy nyílt ajtót döngettek, mert Berzeviczy Albert ügyüket teljes jóakarattal karolja fel s kibocsátott rendeletével csak rendezte, de szigorúbbá — a szó betűszerinti értelmében — nem tette a nők egyetemre való beiratkozásának feltételeit. A kérelmezők ügyét is kedvezően intézte el, amennyiben …
Tovább a műhöz
Az emberi lélek gazdag világának legszebb megnyilatkozása a kegyelet, mely megőrzi a múltak szent és nagy emlékeit, oltárt emel azoknak szívünkben, melyben fellobog a kegyelet napjain a szent tűz : az örökszeretet, az örökimádás jelében. A kegyelet hozott össze bennünket is a mai napon, hogy arra a megdicsőült alakra irányítsuk gondolatainkat, akit nemzetünk védőszellemévé avatott és intézetünk pátrónájának választott hálás szeretetünk. A mai emlékünnepet a kegyeletnek fokozottabb kifejezésével ünnepeljük e falak közt, mert Nagy Királynénk művészi mellszobrával díszítettük fel intézetünket. A fehér márványba vésett bűbájos vonások nap-nap után szemeink elé varázsolják az eltűnt valóságot, azt a legendaszerű tündéralakot, kinek az élete a szeretetnek és szenvedéseknek láncolatában megtisztulva, felmagasztosulva él emlékünkben és kinek megdicsőült alakját szentté avatta hálás kegyeletünk. Legyen e márványszobor szeretetünk oltára, mely elé soha se lépjünk, még napi munkáink közepette sem, a mély meghatottság ihlete nélkül. Nagy Királynénk kultuszával szívetekben lépjetek ki majdan az élet küzdőterére és az ő képében alkossátok meg lelketekben a legnemesebb női ideált. Az intézet falai között elhangzott Erzsébet-napi beszédekből sok megható fenséges mozzanatot hallottatok, sok édes képet alkottatok az ő életéből, kedves növendékek. Hiszen …
Tovább a műhöz
Nemzedékek mennek, nemzedékek jönnek. Mikor valaki egy emberöltőn át állhatatosan megtartja egy helyben a kathedráját, figyelemreméltó tapasztalatokat szerezhet, a patológiai alapon dolgozó pszichológia számára; sőt az atavizmus törvényeit is támogathatja valószínű adatokkal. Csak el-elnézzük évről-évre, a velünk szemben sorakozó tíz-tizenöt éves leányarcokat, melyek közt ismerős vonások meg-ujúlva tűnnek elő, ismerős alak, mozdulat és hang kíséretében. Emlékeztetnek az anyákra, kik gyermekéveikben szintén itt ültek előttünk, s szemükből mint nyitott könyvből olvashattunk. De nemcsak a külső kép ismétlődik, a szellemi képesség, tudományosan mondva: az agysejtek reflexmozgása sokszor szintén öröklöttnek látszik. Több esetben pedig hiába keresünk bármi hasonlatost, megmagyarázhatatlan természeti eltérések mutatkoznak a második ivadéknál. Igaz, hogy nemcsak az idő halad és nemcsak a nemzedékek váltják fel egymást, hanem a környezet, a társadalom is átformálódik és a szellemi tehetségek fejlődésére számtalan körülmény hat módosítólag. Jönnek elénk ikertestvérek, de az emberi szervezet úgy fizikai, mint pszichikai szempontból oly összetett, hogy két egymáshoz teljesen hasonló lényt, teljesen egyforma lelki minőséggel felruházva, találni nem lehet. A nevelés művészete éppen abban rejlik, hogy minden egyes individium lelki tulajdonságának a legjavát tudja …
Tovább a műhöz
A Mária Dorothea-Egyesület ez évi közgyűlésén nagy örömmel jelentette az egyesület elnöke gróf Csáky Albinná, hogy Magyarország hercegprímása, Vaszary Kolos bíboros, a Tanítónők Otthonába 12000 koronás alapítványt fizetett be. Ez alapítványból 10000 korona mindenkorra biztosítja egy munkaképtelen szegény tanítónőnek az Otthonban való ingyenes eltartását, 2000 korona pedig arra szolgál, hogy annak kamataiból az alapítványt élvezőnek apróbb szükségletei — ruházat, gyógyszerek, stb. — fedezetre találjanak. Ez a nagylelkű alapítvány, mely csak csekély töredékét teszi a nemes alapító által folytonosan osztogatott szeretet adományoknak, alkalmat szolgáltat nekünk arra, hogy Vaszary Kolos arcképét olvasóinknak bemutassuk, s az aranymiséjét ez év május 26-ikán ünneplő egyházfejedelemnek magasztos szeretetben eltöltött példás életéről háladatos szívvel megemlékezzünk. Vaszary Kolos azon nagyjaink közé tartozik, kiket az isteni gondviselés időről-időre azért adott a magyar nemzetnek, hogy életök nemes példájával nemzedékek erkölcsi megujúlását eszközöljék. Mert valóban gondviselésszerű előttünk az, hogy ma, midőn az emberek rideg önzése, kényelem- és pompaszeretése a nemzet minden rétegében kárhozatos méreteket kezd ölteni: az ország bíboros főpapjának szerény életmódjában rég letűnt századok nemes egyszerűsége sugárzik felénk.
Tovább a műhöz
Találatok

Megjelenítve 1-12 az összesből: 15