Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
Kedves leányom ! Azon kérelemmel fordulsz hozzám : fejteném ki előtted azon elveket, melyeket gyermekeid nevelésénél az első években követned kell, hogy megvethesd boldogságuk biztos alapjait? El voltam készülve, sőt mi több, biztosan vártam e kérelmedre és mégis oly nehéznek és kényesnek tartom e kívánság teljesítését, hogy addig munkához sem kezdhetek, míg föl nem vetem ezt a kérdést: Megvan-e benned az igazi anyai szeretet? Mert, ha hiányzik belőled ez a magasztos anyai érzés, melyben egyesülnek a szerelemnek és az értelemnek azon csirái, a melyeket a nyugodt és okos létezés alapjáúl lehet elismernünk, akkor az elvek, melyeket veled közölni akarok, érthetetlenek és megfoghatatlanok, kivihetetlenek és hiába valók maradnak reád nézve; a szó, melyet veled közölnöm lehet, csak akkor érhet előtted valamit, sokat, ha megvan benned az igazi anyai szeretet! Ne vedd rósz néven, hogy ezt a kérdést is intézzem hozzád: Igazi anya vagy-e ? Lásd, oly gyakran találkozunk anyákkal, kik nem ismerik az igazi anyai érzetet. — Lehetetlenségnek tartod ezen szomorú tényt ? Nézz csak körül! Hányan vannak, kik gyermekeik között unatkoznak, pedig a kit gyermekei között megtalál az unalom, abban anyai szeretet nincs; nem lehet. Ki másra bizza gyermekét, pótolhatatlan csorbát ejt gyermekének boldogságán; mert ki képes megragadóbban, maradandóbban hatni a gyermekre az anyánál? Hisz ő áll hozzá …
Tovább a műhöz
„Ne hagyjátok a kisdedeket sokáig magukra s ne bízzátok őket lelketlen műveletlen emberekre !“ Ez, kedves leányom — a kisdednevelés egyik aranyszabálya. — A kisdedek lelkét szoksor hasonlították már a tükörhöz s méltán, mert a kisdedek lelke oly képéket tüntet elénk, a minők azokban lelhetők, a kiknek lelke gyakran és huzamosan gyakorolt a kisdedekre hatást. — Boldog gyermekek, kiknek lelke müveit, szerető lelkek hatása alatt állhat szüntelen; mert az ily gyermekek erkölcsi életének alapja a szerétéiből való engedelmesség lesz, a melyből megrendíthetlenűl fejlődik idővel a jellem, a meggyőződésből való engedelmeskedés azon törvényekkel szemben, a melyeket az erkölcstan szab elénk. •— A magára hagyatott gyermek csak magát szeretheti meg — mivel ő maga az, ki magának gyönyörűségeket szerez. A sokszor, sokáig magokra hagyatott gyermekek ellenségeiknek tekintik az őket idöszakonkint háborgató egyéneket —- félnek tőlük; mert azok rendesen csak azért közelítenek feléjök, hogy valamely élvezettől, kellemes érzelemtől megfoszszák. Az ily egyéneknek aztán nem azért engedelmeskednek a kisdedek, mivel szeretik őket hanem csak azért, mivel félnek tőlük. — Jaj a gyermeknek, ki kisded korában csak félelemből engedelmeskedik; mert ezzel az ellenmondás és a kétszínűség alaptermészetévé válik s gyönyör érzet vesz rajt erőt, ha ellenszegülhet a törvénynek, mit a …
Tovább a műhöz
Német-, branczia- és Angolországban a nőkérdésnek már gazdag irodalma van; nálunk alig foglalkozik vele egy-egy hírlapi czikk; külön könyv e tárgyról épen a ritkaságok közé tartozik. S ha az irodalom csakugyan a közélet és közszellem tükre, akkor nálunk nökérdés ügyszólván nem is létezik. Nagy tévedést rejtene magában ez a hirtelen következtetés. Nekünk is megvan a magunk nőkérdése a közéletben, csakhogy a közszellem nem ébredt még arra, hogy tüzetesen foglalkozzék vele s az irodalom — e téren legalább — igen keveset tesz a közszellem ébresztésére. A kérdésnek természetesen más az alakja nálunk, mint az említett nyugoti nemzeteknél — annyiban más, a mennyiben társadalmunk különbözik amazokétól. De azért az a törekvés, a mely a nők műveltségének emelését sürgeti s ennek alapján helyet, munkát és elismerést követel számukra a közéletben is, nem idegen tőlünk. Nem is lehet idegen, mivel ezt a törekvést korunk míveltsége élteti, melynek részesei vagyunk mi is s a melytől ha akarnék se zárhatjuk el magunkat. Hogy a nő természetes hivatása — általában szólva — addig terjed, a meddig a házi tűzhely szelíd fénye világít, nem vonja kétségbe senki; de az is bizonyos, hogy a társadalmi rend örök küzdelemben áll a természet rendjével s nem adja meg mindig azt, a mit emez követel. A társadalmi élet az érdekek harcza s ez aharcz az önfentartás körül foly. …
Tovább a műhöz