Keresés
Összes találat megjelenítve : 1
Összes találat megjelenítve : 1
Találatok
Nem banális frázis, ha azzal kezdem felszólalásomat, hogy mennyire érdemtelennek tartom magamat arra a nagy föladatra, amelyet vállaltam, mikor elfogadtam a Magyar Nők Szövetkezeti Ligájának rám nézve oly megtisztelő elnökségét. De a Szövetkezetek magyarországi apostola, Károlyi Sándor, boldogult nagybátyám, annyira belém csepegtette a szövetkezeti mozgalom magasztos voltát, annyiszor említette előttem annak népnevelő, sőt népmentő hatását, annyiszor buzdított, hogy mi nők is vegyük ki a magunk részét a szövetkezeti mozgalomból, hogy ámbár érzem, hogy választhattak volna tehetségesebb elnöknőt, érzem azt is, hogy az ő buzdító szavai, melyekre kegyelettel emlékszem, elég erőssé tettek arra, hogy megkísértsem bizalmuknak eleget tenni. A fogyasztási boltok balsikereit igen sokszor éppen a nők okozták. Ezeknek a boltoknak ugyanis nagy forgalomra, tehát sok vásárlóra van szükségük, a vásárlást pedig a nők végzik, tehát ők vannak hivatva, hogy befolyásukat a fogyasztási szövetkezetek körül érvényesítsék. A fogyasztasi szövetkezetek pedig — legyünk egészen őszinték — ma még nem tudnak vetekedni más elsőrangú boltokkal. Ez már egyik oka, hogy a nők nem mindig tanúsítanak nagy rokonszenvet a szövetke- i zetek elárúsító helyei iránt. Ehhez járul most még az, hogy a szövetkezeteknek egyelőre, egy város területén rendesen csak kevesebb boltjuk van, amelyek ekként …
Tovább a műhöz