Magyar
EnglishKeresés
Összes találat megjelenítve : 3
Összes találat megjelenítve : 3
Találatok
Igen érdekes munkát bocsátott ki e tárgyról Marion Henrik, l>árisi tudós, és valóban egész uj világot vet ez által a nevelési kérdésre. Francziaországnak az az előnye, hogy ezelőtt harmincz évvel, mikor még ugyancsak kezdetleges állapotban volt a nevelési tudomány elmélete, erre nézve semmi irodalma sem létezett; csak pár év óta kezdenek e fontos tárgyról munkákat írni, midőn a fogalmak tisztultak. így nincs meg nálok az az iszonyéi könyvhalmaz, mely a németeket e téren megbénítja, mivelhogy követelik, miszerint az, ki nevelési ügygyel foglalkozik, ezt az egész meddő irodalmat ismerje, mely főleg üres szavakból áll, miket egyik szerző átvett a másiktól, s különféle alakban tünteti elő, a mi tulajdonkép se több világosságot nem áraszt a kérdésre, se az ügyet előbbre nem viszi. Nincs veszedelmesebb, mint a bonyolódott elméletekben eltévedni, s már csak ezért is óvakodnunk kellene túlterjeszkedni vágyó hatalmas szomszédainktól. Marion Henrik müve igen terjedelmes és tudományos, nincs szándékunk azt ismertetni, erre avatottabb toll volna szükséges; csupán azon általános benyomásról kívánunk szólani, melyet a mű az olvasó lelkében hagy, s azon következtetésekről, miket a neveléssel foglalkozó egyének abból azonnal vonhatnának. Mert valóban nincs is hathatósabb tényező az egyed erkölcsiségére nézve, mint az emberi szolidaritás, mely mindenki szabad akaratát …
Tovább a műhöz
„Ne hagyjátok a kisdedeket sokáig magukra s ne bízzátok őket lelketlen műveletlen emberekre !“ Ez, kedves leányom — a kisdednevelés egyik aranyszabálya. — A kisdedek lelkét szoksor hasonlították már a tükörhöz s méltán, mert a kisdedek lelke oly képéket tüntet elénk, a minők azokban lelhetők, a kiknek lelke gyakran és huzamosan gyakorolt a kisdedekre hatást. — Boldog gyermekek, kiknek lelke müveit, szerető lelkek hatása alatt állhat szüntelen; mert az ily gyermekek erkölcsi életének alapja a szerétéiből való engedelmesség lesz, a melyből megrendíthetlenűl fejlődik idővel a jellem, a meggyőződésből való engedelmeskedés azon törvényekkel szemben, a melyeket az erkölcstan szab elénk. •— A magára hagyatott gyermek csak magát szeretheti meg — mivel ő maga az, ki magának gyönyörűségeket szerez. A sokszor, sokáig magokra hagyatott gyermekek ellenségeiknek tekintik az őket idöszakonkint háborgató egyéneket —- félnek tőlük; mert azok rendesen csak azért közelítenek feléjök, hogy valamely élvezettől, kellemes érzelemtől megfoszszák. Az ily egyéneknek aztán nem azért engedelmeskednek a kisdedek, mivel szeretik őket hanem csak azért, mivel félnek tőlük. — Jaj a gyermeknek, ki kisded korában csak félelemből engedelmeskedik; mert ezzel az ellenmondás és a kétszínűség alaptermészetévé válik s gyönyör érzet vesz rajt erőt, ha ellenszegülhet a törvénynek, mit a …
Tovább a műhöz
Német-, branczia- és Angolországban a nőkérdésnek már gazdag irodalma van; nálunk alig foglalkozik vele egy-egy hírlapi czikk; külön könyv e tárgyról épen a ritkaságok közé tartozik. S ha az irodalom csakugyan a közélet és közszellem tükre, akkor nálunk nökérdés ügyszólván nem is létezik. Nagy tévedést rejtene magában ez a hirtelen következtetés. Nekünk is megvan a magunk nőkérdése a közéletben, csakhogy a közszellem nem ébredt még arra, hogy tüzetesen foglalkozzék vele s az irodalom — e téren legalább — igen keveset tesz a közszellem ébresztésére. A kérdésnek természetesen más az alakja nálunk, mint az említett nyugoti nemzeteknél — annyiban más, a mennyiben társadalmunk különbözik amazokétól. De azért az a törekvés, a mely a nők műveltségének emelését sürgeti s ennek alapján helyet, munkát és elismerést követel számukra a közéletben is, nem idegen tőlünk. Nem is lehet idegen, mivel ezt a törekvést korunk míveltsége élteti, melynek részesei vagyunk mi is s a melytől ha akarnék se zárhatjuk el magunkat. Hogy a nő természetes hivatása — általában szólva — addig terjed, a meddig a házi tűzhely szelíd fénye világít, nem vonja kétségbe senki; de az is bizonyos, hogy a társadalmi rend örök küzdelemben áll a természet rendjével s nem adja meg mindig azt, a mit emez követel. A társadalmi élet az érdekek harcza s ez aharcz az önfentartás körül foly. …
Tovább a műhöz